Mit kell tudni a hajótokról?
Ez egy cseh gyártmányú svertkieles túrahajó, a típusa Avarvento 26-os.
És hány éves?
Én huszonöt. Ja, a hajó? Az húsz éves.
Hogy állt össze a csapat erre a Kékszalagra?
A történet tavaly kezdődött, amikor a vitorlás oktatómmal, ifj. Slezák Andrással megnyertük egy másik hajóval a YS III/2 kategóriát a Kékszalagon. Idén ő volt, aki rámbízta ezt a hajót, és össze is szervezett rá egy csapatot. Sose vitorláztunk így együtt, és mindenki kezdő. Vegyes korosztály, hölgyek, urak. Én két éve tanultam meg vitorlázni.
Így kb. 44 órányi vitorlázás után, hogyan tekintesz vissza erre a tókerülőre?
Éppen a befutó felé haladva gondolkodtam azon, hogy ezúttal mindenben részünk volt: volt erős, gyenge és közepes szél, nappal és éjszaka, napnyugta és napfelkelte, napsütés és eső, felhős idő, vihar… a Szigligeti öbölben kapott el minket a péntek reggelre beígért erős szél, egy darabig 70 kilométeres sebességgel is fújt, le is kellett teljesen szerelnünk. De számítottunk rá, nem volt gond. Az egész verseny gyönyörű volt, persze az ilyen hosszú vitorlázás azért lelkileg megterhelő. Mindig kis célokat tűztünk ki magunk elé, csak egy példa: ha elérjük Keszthelyt és fordulunk, már hazafelé megyünk… Mert amúgy Kenesén áll a hajó.
Meg sem fordult a fejetekben, hogy feladjátok?
Nem. A legénységgel megbeszéltem, hogy akkor jöjjenek csak, ha vállalják, hogy addig megyünk versenyben, míg be nem futunk, vagy le nem jár a limitidő. Úgy gondolom, versenyt sose adunk fel. A tavalyi osztály elsőség után nekem ez az utolsó hely is most egy győzelem. Hogy egyedül végigvittem egy hajót a Kékszalagon. Nagyon jó élmény volt ez a verseny.
Kép: Cserta Gábor / Magyar Vitorlás Szövetség
A verseny - egyelőre nem hivatalos végeredményét - az 54. Kékszalag Raiiffeisen Nagydíj ONLINE HIRDETŐTÁBLÁJÁN, itt lehet megnézni.
