Idén úgy hozta a sors, hogy nem vettem ki a részem a Balaton ünnepéből*, de az ismerősöktől hallottam egy-két sztorit, így pláne kíváncsi voltam, mit tudhatok meg a regatta eseményeiről, ha visszanézem a közvetítést. Az M4 Sport 7 óra adásidőt szánt a 2022-es Kékszalagra (azt is csak csütörtökön), amiből már sejteni lehetett, hogy finoman szólva sem fedik le az egész versenyt, de amit láttam és hallottam, az minden várakozásomat alulmúlta.
**
Eredetileg arra készültem, hogy apró ízekre szedem a műsort, listázva a szakmai hibákat, de körülbelül egy óra után be kellett látnom, hogy esélyem sincs. Két óra után pedig az is világossá vált, hogy mindennek nincs jelentősége: az 54. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj közvetítése sok mindenről szólt, de a versenyről biztosan nem. Tulajdonképpen az zajlott, hogy a két riporter és az egymást váltó vendégek*** beszélgettek a legváltozatosabb témákról, közben a háttérben különféle hajókat mutogattak mindenféle koncepció nélkül. Semmiféle indoklást nem kaptunk arról, miért erre vagy arra megy valaki, hogyan került oda, ahol épp volt, milyen faktorok játszhatnak közre a döntésekben. Azt viszont igen (legalább hússzor), hogy a Fifty-Fifty négyszáz kilogrammal könnyebb, mint korábban, illetve azt, hogy 516 hajó indult az idei versenyen. De az, hogy ők kik, hol vannak, mi történik velük, titok maradt. Amikor HÁROM ÉS FÉL ÓRA után felcsillant a remény („És most beszéljünk egy picikét a többi hajóosztályról is, mert megérdemlik.”), odáig sikerült eljutni, hogy „Lillafüred, Nemere II, Sirocco”, valamint a Kishamis kapott egy említést.
Aztán szép csendben zajlott tovább a közvetítésnek hívott műsorfolyam, majd amikor a Fifty-Fifty visszafelé elérte Tihanyt, mindenki megélénkült a stúdióban, és elkezdte érdekelni őket a verseny („Lesz-e rekord?”). A hevület nem tartott sokáig, a második és harmadik beérkezőig (Team Kaáli, Prospex Delta) belefért két stúdióbeszélgetés (Weöres Szabolcs, Józsa Márton), majd érkezett Virág Flóra. A vele készített interjú alatt lényegében lemaradtak az RSM, később az Audax Django befutójáról, Kaiser Kristófot pedig már csak a mólón kapták mikrofonvégre, ott kellett versenyt üvölteni egy másik közvetítés szpíkerével ÉS Freddie Mercuryval.
Zárásként Goszleth Marcell, mint a Fifty-Fifty taktikusa, aztán ’Szó bennszakad, hang fennakad, Közvetítés megszegik’ (Arany Jánostól ezúton kérek elnézést).
Hogy összességében jó volt-e vagy rossz? Semelyik. Egy színtelen, szagtalan, jellegtelen adás, amelyikből az érdeklődők alig tudhattak meg valamit a vitorlázásról, a Kékszalagról, a résztvevőkről.
Mindezt
- két szárazföldi riporterrel
- két vízi riporterrel (két motorosban)
- négy, a szárazföldre telepített kamerával
- egy helikopterrel
- egy drónnal.
Kár érte.
És a nyomkövetés? Ja, az nem működött.
Azt kérded, csak fikázni tudom-e a történteket, nincs egy dicsérő szavam, egy előre vivő gondolatom se? Visszatérő téma, de az a helyzet, hogy nagyon sokan (köztük voltam) nagyon sok építő kritikával éltek már az elmúlt tizenöt évben, én pedig eljutottam oda, hogy már csak a klasszikussal tudok válaszolni: „Majd megmondom, mit gondolok, ha valaki fizet azért, hogy gondolkozzak”.
A Kékszalag ettől még egy jó verseny, valóban a vitorlázás ünnepe, és végleg megerősödött bennem az érzés, hogy mindig el kell indulni rajta.
* igen, tudom, hogy rajta vagyok az eredménylistán, de ez adminisztrációs hiba, a VIHAR-ba tévedésből felvitt nevezésemet visszavonta a csapat, csak a szervezők nem frissítették az adatbázist.
** jól látod, az M4 Sport szerint idén június 14-én volt a Kékszalag.
*** szakmai kekeckedés: a Prospex Delta és az RSM 2 nem AC45-ös katamaránok – de bárcsak ez lett volna a legnagyobb hiba!
Gratulálok minden célba érőnek!
(fotók: Cserta Gábor / MVSz)
