A Szalag kihagyhatatlan része életünknek, egy olyan esemény, ahova akkor is elmegyünk, ha eszméletlenül drága, még az osztályunkban is nyerhetetlen, rohadtul fárasztó, idegesítő, de mégis ott vagyunk. Van ebben valami deviancia, mert normális ember drága idegölő elfoglaltságra nem törekszik.

A rákészülés már akkor elkezdődik, amikor az előző Kékszalag befutóján áthasítunk. Általában az a mélypont, amikor megfogadjuk, hogy soha többé! Kicsit javul a helyzet a díjkiosztón, amikor azt játsszuk, hogy ismert és annak tűnő arcoknak gratulálunk anékül, hogy sejtelmünk lenne mit is produkáltak. Ilyenkor széles mosollyal nyugtázzák mennyire figyelmesen követtük versenyzésüket, majd meghallgatjuk mennyire közel voltak a dobogóhoz a tudomisén melyik osztály vagy csoport nagy esélyeseként.

Mire kialusszuk magunkat már tudjuk indulunk a következőn is. Milyen hajóval? Annak sokáig nem volt jelentősége. 18-tól 40 lábig mindenféle hajóval próbálkoztam, egytestűtől a háromtestűig. Voltak szép pillanatok: villantás abszolútban, győzelem onedesign osztályban, dobogós helyek, sőt versenyen kívül megvolt a Kalóz is. Mióta hazahoztuk a vén Vidrát a közel 7 tonnás motorsailert, azóta legendás társkapcsolati hűségemet erre a hajóra - mint családtagra - is kivetítem. Mivel korábbi tulajdonosai nem vitorláztak a hajóval, ezért kicseréltem a lepusztult vitorlákat természetesen dacronra, az alapvitorlázat mérettartományát követve. Kapott egy orrsudarat, szép bőszeles vitorlát és összecsukódó kétlevelű propellert. Az első megmérettetéseken kiderült, hogy a gyenge és középszeles teljesítménye reménytelen, magasabb rudazat és kimaxolt code 0 sem lenne elég, hogy felvegye a versenyt a Ys III egytonnás hajóival. 15 csomó felett már elindul 20 felett eléri testsebességét itt már nem nagyon akad legyőzője. Rövidebb erős szeles túraversenyeket be tudjuk húzni, de egy Kékszalagon emberemlékezet óta talán, ha 2-3 alkalommal volt végig kitartó a teljes tavat átfújó viharos Északnyugati szél.

A széltelen Fehér szalag és az adekvát versenyutasítás merev ostobasága kivégezte a lassú hajók többségét. Az egyetlen vigasznak egy javuló, erős szelet ígérő Kékszalag előjelzés bizonyult.

A rajt időpontja körül kialakult töketlenkedés komoly szelet jelzett, valami olyat, amit nem lehetett kiolvasni az általam ismert, használt meteo site-ok egyikéből sem. Világért se szeretnék konteo gyártásba fogni, de az a gyanúm, hogy valakik túl komolyan vették saját, valójában nem létező felelősségüket és igen rosszul kommunikálva eljárták a nagy körültekintő táncát. Mindenesetre, amikor az eredeti rajtidőben kihajóztunk, nyoma nem volt a beígért „szélviharnak”. Sajnos mi is felültünk a szélpara hangulatnak és a szokott 3 személyes csapatunkat 6 főre bővítettük. Eredetileg azt terveztem, hogy valahol Délen rajtolok alulról előzve a magasabban levőket. A rajt idején fújó kihagyós 8-10 csomós szélben mégis az Északi oldalt választottam, hogy minél kevesebb gyorsabb hajó takarását kelljen eltűrnöm. A 79-es csatorna kitűnő műsort sugárzott. Rövid matematikai feladványokkal jeleztek olyan időpontokat, ami a szokványos rajteljárásokban nem járatos. Valami olyan agyfényesítő infók jöttek mint: „4 perc múlva 3 perc a rajtig” lehet nem pontosan idézem, de például az 5 percesre egyáltalán nem volt semmilyen jelzés, utalás. Mindenesetre csapatunk többdiplomás matektanára desifrírozta az infót és folyamatosan adta a hátralévő időt, sikerült is az északi bója mellett balcsapáson legfelül szögzáró pozíciót kiharcolnunk.

Tartottuk is a helyünket az utolsó 5 másodpercig, amikor hátulról bevágódott a híres 75-ös, nagyon nagy sebességgel és nagyon kiabálva. Az alattunk lévő hajó és köztünk alig volt nagyobb távolság fél méternél, na oda tolták be hatalmas orrukat. Érezhették a bajt mert a fordecken két pufferes ember próbálta enyhíteni a becsapódás erejét – nem sok sikerrel. Élve kárenyhítési kötelezettségünkkel behúztuk középre a bumot, így sikerült elkerülni, hogy az beakadjon a hívatlan vendég baloldali backstag-jébe megcincálva az árbocukat. Ha sikerült volna áttörniük mi is megússzuk, de valahogy beggelni kedett a génuájuk, átfordultak jobbcsapásra, így végkép nem volt hová menekülnünk. Közben hátulról érkezett egy OD 8-as aki beszorult a bója és közénk, a szabadulás egyetlen lehetőségét abban látták, hogy minket jól hátra löktek. Szép tiszta rajt.

Mire újra rá tudtunk fordulni a tervezett Keleti irányra eltelt vagy 3 perc. Szerencsénkre a szél megkegyelmezett és északról lassan terjedve segített a kibontakozásban. Az az elképzelés, hogy legfelül senki által nem zavarva toljuk Keneséig igencsak jónak bizonyult. Volt némi küzdelmünk a versenyen kívül velünk emberkedő megtermett 40+ lábas biminibárókkal, de végül egész jó pozicióban értük el a kenesei fordulót. Csoportunkban a velünk forduló Tuss családon kívül senki nem veszélyeztette a helyünket csak a szépen lassuló, leálló szél. Szomorúan láttuk, hogy a 250-edik helyünk miként olvad Siófoknál 300 fölé, Keszthelynél már a 400-ba se fértünk be. Pedig jó kis csapatot szedtünk össze. Csupa jól motívált, önfeláldozó kipróbált harcost, akiknek meg se kottyant volna végig a hajó oldalán ülve balanszírozni. Valójában így is sokat ülhettek oldalt, lógathatták a lábukat, csak nem fent, hanem alul mozdulatlanul, vagy ha kellett, hát puma mozgással. Apropó Keszthely.

Már besötétedett amikor odaértünk. Két hatalmas karácsonyfa díszkivilágítással tündöklő hajó szerencsétlenkedett a két bója között, láthatóan és hallhatóan nem voltak urai a helyzetnek. A rendezők könyörgő hangon kérték a súlyosabban befolyásolt hajó kormányosát, hogy ha lehet, ne bántsa a bóját. Nem tudom sikerült-e szabályosan venniük a jelet, de sokáig egy tutajban haladtunk velük Györök felé és hallgattuk artikulátlan, a verseny hangulatához egyáltalán nem illő hangoskodásukat. Nehéz megérteni, miért fontos valakinek a mezőny szórakoztatása. Egy önzetlen zeneszolgáltatóval a befutó előtt még a THE után akadtunk össze. Többen bekerültünk egy olyan lavórba, ahol annyi légáramlat sem volt, hogy a hajók kormányozhatósága megmaradjon. Ott gubbasztottunk fáradtan és kimerülten, és az egyik hajón úgy döntöttek, hogy jó hangos zenét fognak sugározni. Hadd élvezzük. Ezt hívják halmozottan hátrányos helyzetnek! Azért sikerült beérnünk kevesebb mint 24 órával a rajt után. Valóban gyors Kékszalag volt, de bennem egy vánszorgós lóverseny emléke él, ahol jól lemaradtunk. Mi lesz jövőre?

Természetesen akkor is indulunk.

Fotó: Szántó Ákos/Cserta Gábor/Tumbász Hédi/MVSZ,  Stohl Viktória