25 ország 205 párosa versenyzett Weymouthban, a 2012-es londoni olimpia vitorlásversenyeinek helyszínén. Nem csak a világ-, és Európa-bajnokokat felvonultató mezőny, hanem az időjárás is nagyon nehézzé és bonyolulttá tette ezt a versenyt.

Összesen 11 magyar 29er páros indult a világbajnokságon, amelynek már a kezdete előtt tudni lehetett, hogy kifejezetten erős szeles verseny lesz.

A kvalifikációs futamok alatt 20-25 csomó körüli, még éppen megvitorlázható délnyugati szélben rendezték a futamokat.

A hét kvalifikációs futam történéseiről korábbi cikkünkben olvashattok: https://hunsail.hu/hirek/augusztus-2-tol-donto-futamok-a-29er-vilagbajnoksagon-weymouthban

Végül 13 futam alapján hirdettek végeredményt, ebből 7 volt a már csoportokban levitorlázott döntő futam, a világbajnokság kezdetéhez képest gyengébb, de mindenképpen bonyolultabb szélben. A visszatekintés előtt a magyar eredményekről: kiemelendő, hogy Fehér Boróka – Fehér Szonja megnyerték a bronz csoport versenyét, Széll Panna – Schneider Brúnó pedig U17 mixed kategóriában lett első!

Arany csoport:

Tóth Attila – Borda Levente 9.

Csekovszky Mór – Pais-Hank Olivér 42.

Zarándy Martin – Kovács Herbert 50.

Ezüst csoport:

Kis-Szölgyémi Soma – Juhász András 11.

Kis-Szölgyémi Luca – Joao Maria Graca E Cruz Urena Prieto 16.

Jandl Rómeó – Kis-Kapin Károly 33.

Lange Péter – Lange Richárd 38.

Tóth Virág – Maros Gergely 46.

Bronz csoport:

Fehér Boróka – Fehér Szonja 1.

Széll Panna – Schneider Brúnó 14.

Juhász Emília – Lacza Boróka 37.

A világbajnokságot az ír vegyes testvérpáros, Clementine Van Steenberge és Nathan Van Steenberge nyerte, érdekesség, hogy csak egyetlen futamot tudtak nyerni, és természetesen ők vihetik haza a 29er osztályban idén először bevezetett mixed, azaz vegyes kategória aranyérmét is.

A döntő futamok első napján, augusztus másodikán, a 40 csomós sebességgel fújó viharos szél miatt nem sikerült versenyt rendezni. A szervezők próbáltak a belső, kikötőhöz közeli pályán egy alkalmas időjárási ablakot keresni, legalább egy futam megrendezéséhez, mindhiába. Így a résztvevők egy előre nem tervezett pihenőnaphoz jutottak, ami jól is jött a regenerálódáshoz, és a felszerelés átnézéséhez.

Augusztus 3-án, a világbajnokság utolsó előtti napján alaposan megváltoztak a körülmények. A szél lényegesen gyengébben fújt, de az időjárási szituáció bonyolultabb lett. Már négy csoportra bontva folytatódtak a küzdelmek, az arany és az ezüst csoport versenyeit a külső pályán tartották. Az első három döntő futamról Takácsy Levente, a Spartacus VE vezető edzője, többek közt az arany csoportos párosok mestere számolt be: „Az első futamot part felől fújó, 3-7 csomós szélben tartották, forgott, csapkodott, hátulról jöttek a három méteres swellek… A szokatlan körülmények a magyarok eredményein is meglátszottak. A második futamra a szél nyugatiasodott, már 10-12 csomóval fújt, bejött viszont egy 8-10 méteres áramlás a képbe, ami a steuerbordos oldalon emelt. Atusék (a Tóth-Borda páros – a szerk.) jó oldalt választottak, kihasználták a lehetőségeket, sokáig vezettek, végül másodikként futottak be. Verseny közben eltörött a racsnis csigájuk, ezt a következő futam előtt sikerült kicserélni, de fizikailag sokat kivett belőlük ez a műszaki hiba. A nap harmadik versenyére megjött az eső, tovább erősödött a szél, 15 csomóval is fújt a végén. A világbajnokság záró napjára négy további döntő futamot tervez a rendezőség, jó szelet ígérnek, minden szempontból kimerítőnek ígérkezik az utolsó nap is.”

Így is lett. Az utolsó döntő nap eseményeit Takácsy Levente edző röviden így foglalta össze: „Irgalmatlan ruletté vált a vége.. A part felől fújt a szél, és teljesen kiszámíthatatlanul hol ez, hol az az oldal jött be…”

Majd telefont átadta a világbajnoki kilencedik helyezett balatonföldvári páros tagjainak.

Tóth Attila: „Tavaly a 26. helyen végeztünk a világbajnokságon. Az idei jó szereplés egyik titka – azon kívül, hogy sokat fejlődtünk tudásban – hogy nagyon jó volt a sebességünk. Ez egyebek közt a technikánknak és a nehezebb testsúlyunknak volt köszönhető. A világbajnokság előtt tudtunk vitorlázni a helyszínen, és az edzőnkkel kidolgoztuk a követendő stratégiát és taktikát, ehhez tartottuk magunkat. Az erős, egyenletes délnyugati szélben a bal oldalt favorizáltuk, a part felől fújó gyengébb szelekben az otthon megszokott, sokfordulós taktika jött be.”

Borda Levente: „Nem az erős szél volt ezen a versenyen a legnehezebb, ez nekünk kifejezetten előnyös és szeretjük is. A rajtok adták fel igazán a leckét ebben a nagy és erős mezőnyben, és a közvetlenül a rajt utáni kibontakozás. Egyszer fáradtunk el alaposan, mikor elszállt a grósz racsnis csigája a bumon. Hátszélben Atus, kreuzban én dolgoztam vele, eléggé bedurrant a karunk a végére. A listán látszik, mentünk néha rosszabb futamokat is, és ami szerintem a párosunk egyik legnagyobb erőssége, hogy ilyenkor nem törünk le, hanem dupla koncentráltsággal vágunk neki a következő versenynek, és be is jöttek újra a haton belüli helyek. Sok pihenésre nincs időnk, mert egy hét múlva utazunk Svédországba, ott lesz az Európa-bajnokság. De legalább most jól bevitorláztuk magunkat Weymouthban.”

Végeredmény: https://www.sailwave.com/results/29er/2023_WorldChampionship.htm#

Kép: SailingPics, Visy László Oszi

Visy László Oszi