Különbség tétessék a győzni és a legyőzni akarás között. Amíg megelégszünk a győzelemmel, addig építünk, építkezünk. Ha ellenfelünk mindenáron történő legyőzése a cél, akkor elkerülhetetlen a rombolás. A háborúk ilyenek. A háború nem verseny.

Abraham Maslow motivációs elmélete szerint az emberi szükségleteket hierarchikusan lehet rangsorolni. Az általa felépített piramis 7 szintje a fiziológiai szükségletek kielégítésétől az önmegvalósításig vezet. Az emberi természet már csak olyan, hogy először a hiányosságokat próbálja pótolni, majd, ha már erőre kapott, akkor a növekedésre koncentrál. Mi ez, ha nem verseny?

Mi köze mindennek a vitorlázáshoz? Nem kevés. Azt könnyen leszögezhetjük, hogy a versengő vitorlázóknak a hiányalapú szükségletei ki vannak elégítve. Ők a piramis csúcsszintjeit ostromolják: mások megbecsülésére, és önmegvalósítási hajlamuk kiélésére törekednek. A többség rossz utat választ. A túlméretes hajón, előnyszámos osztályokban ügyeskedő versenyző nem jut fel a csúcsra, még akkor sem, ha a számára kreált szabályrendszer lehetővé teszi, hogy egy győzelmi dobogón páváskodjon. Milyen verseny az, ahol különböző hajók eltérő felszereltséggel, láthatóan hiányos nautikai felkészültségű csapatokkal vitorláznak, és végül egy képletre hagyatkozva döntik el a sorrendet? Már a csoportbeosztás sem lehet tökéletes, ha mondjuk egy YSIII-as hajó rendre leveri a teljes YSII mezőnyt! Nyilván meg kell adni a lehetőséget azoknak is, akik családi hajójukkal versenyzősdit szeretnének játszani, hiszen a német Yardstick rendszert pont nekik találták ki. Az volt a cél, hogy különböző hajókkal olyan kikötői sörversenyeket lehessen rendezni, ahol a sebességkülönbségek nem teszik unalmassá a játékot. Nem hiszem, hogy máshol a világban ezek a versenyek egy szintre emelkednének a One Design osztályok valódi, sportszerű küzdelmével. Ezért van az, hogy kis hazánkban évente több mint félezer bajnoki érmet osztanak ki, elhomályosítva a valódi, felkészültség alapú hajóosztályokban megszerzett helyezések értékét, lerontva az egész sportág össztársadalmi megítélését.

Mielőtt bárki is jollés elfogultsággal vádolna, rendszeresen veszek részt előnyszámos nagyhajós versenyeken. Többször is álltam a dobogó legfelsőbb fokán, de soha nem volt meg az a büszkeség, amit finnesként, vagy kalózosként a középmezőnyben érzek.

Természetesen nem csak az uszonyos hajókkal vívnak magas színvonalú eredményorientált versenyt. Az egységes tőkesúlyos versenyosztályok mezőnyét is kitűnő vitorlázók fémjelzik. Ami miatt mégis az örökifjú Kalóz hajóosztályról, a most befejeződött Európa Bajnokságról írok, arra személyes érintettségem, évtizedes tapasztalatom ad alapot.

Nehezen vitatható tény, hogy a Kalóz hajóosztályban vitorlázik a legtöbb magyar bajnok, de a nagy nemzetközi versenyek dobogósai, Világ- és Európa-bajnokok, olimpikonok is megmérettetik magukat ebben a mezőnyben. A csopaki EB-re 6 nemzet 76 csapata nevezett. Rendező országként 30 hajónk kapott lehetőséget, melyet a lefektetett válogatási elveknek megfelelően magunk is kihasználtunk. Az elmúlt szezonban kevés versenyen vettünk részt, így fel kellett kötnünk a kiülő nadrágot, hogy bejussunk az indulók közé. A rendkívül szigorú technikai előírások betartásával korszerűsítettük a hajónkat. A hagyományos és életveszélyes forstag-feszítéses technika már meghaladta fizikai erőnket, ezért egy látszólag bonyolult csigasoros strekkelést építettünk a hajóba. Mint minden újdonság, ez sem volt mentes a gyermekbetegségektől. Először az árbócból sikerült kiszakítanunk a felső fordító csigát, majd a húzástól deformálódó munkapad miatt köpte ki a klemm a rábízott kötélvéget. Az árbócban futó drótkötél kiszőrösödött, - Dynemára váltottunk - de nem adtuk fel, az idén 40 éves hajónkat sikerült korszerűsíteni, az állításokat működőképessé tenni. Új vitorlát nem vásároltunk, ennek nem lett volna sok értelme, hiszen felkészültségünk hiányosságait egy ropogós vászon alig érezhető sebességfölénye sem tudta volna pótolni. Sajnos mi is csak versenyeken vitorlázunk, így ballépéseink korrekciójára nem adtunk sok esélyt. Az EB előtt sikerült néhány órát vízen töltenünk gyakorolva azokat a manővereket, amiket versenyen nem igazán tudtunk flottul megoldani. A döntött fordulók úgy ahogy még összejöttek, de a bőszeles mozgásokkal nagyon el voltunk maradva. Egy sima perdülés egykezes kötélkezeléséről így is lemondtunk, pedig elméletben már össze tudnánk rakni. A felső terelő bójánál történő halzolás már keményebb dió, versenyen lehetetlen megtanulni. Az alsó bója a mi mumusunk. A célegyenesbe való élesedés, különösen tömegben nagyon nem megy, el szoktuk izgulni, de legalább gyakorolgattuk. Már csak néhány nap és irány Csopak. Ildi pénteken már nagyon köhög, fáj a feje, - biztos az allergia - de azért benevezünk a Félszigetkerülőre, mert megígértük BonBon kutyának a hajózást, ha már az EB-re nem vihetjük. Szombat reggel felszökik Ildi láza, mozdulni sem tud. Gyors Covid teszt: POZITÍV.

Konzultálunk az orvossal: nincs semmilyen protokoll, maradjon ágyban, amíg csak lehet, ha jobban van, akár indulhat is a versenyen. A vasárnapot még ágyban tölti, hétfőn délután átjön Csopakra, - nem tudom lebeszélni – elindulunk a próbafutamon. Végigmegyünk, a hosszú hullámok eléggé megviselik, de túléljük. Kedden reggel újabb teszt: végre NEGATÍV. Az EB első futamán felszabadultan, jó hangulatban végig az első harmadban vitorlázva összehozunk egy 18. helyet! A második futamban már több a hiba, de a 46. helyen befutva is látunk még 30 hajót magunk mögött. Másnap az első futamban megint egy 44. helyet hozunk össze, talán ez lenne a minket megillető pozíció, de a második futam rajtjánál elég jól eljöttünk és gyakorlatilag szinte végig valahol a tizedik hely körül sikerült megmaradnunk. A befutóban is maradt a húszon belüli hely. Nagy a boldogság, az első 30-ban látjuk a nevünket, de még van két nap és akár 6 futam, ami két kiesővel is megtréfálhatja az eddig is keresztbeverős mezőnyt. Péntekre erős szelet ígértek, és ezt be is tartották. Ildi a maga 55 kilójával, a frissen kihevert Covidjával nem egy ideális erős szeles mancsaft. Ami a hajónk nagyszeles beállítását illeti, abban soha nem volt sok tudatosság. Általában az ilyen szelekben túlélésre játszunk. 4-es szél felett már a hazai mezőnyben sincs sok keresni valónk. Egy EB mégis más, ezért körbejártam a hasonlóan kis súlyú menőket, akiktől sok olyan tanácsot, beállítási ötletet hallottam, amit korábban még nem próbáltam. Konkrétan én mindig betépett fock-kal, feszes cunningham-mel és ejtett lee kocsival toltam, ha tarajos. Eszembe nem jutott, hogy ilyenkor a fock-ot is lazán kell kezelni. Kipróbáltuk. Parádés rajt és egy mesteri cirkálás után az első 5-ben érünk fel, és nem is nagyon rontunk a hátszélben sem. A második körben is őrizzük a helyünket. A befutó bóját még 7.-nek vesszük, de elizguljuk az élesedést így is 11.-ek leszünk!

Érezzük magunkban az erőt, megvan a sebesség így bátran beállunk a második futam fekete zászlós rajtjában a rendező hajó mellé. Alig van hátra 20 másodperc, nyílik a rés, gondoltam kicsit feljebb pumpálok. Bár ne tettem volna! A zsűrihajó mellett bekavaró szél beggeli a fockot, időben nem sikerül kiengedni, átfordít balcsapásra és közben ezerrel megtol hátrafelé. Szerencsére senkivel sem ütközünk, de mire újból sikerül előremenetbe gangolni, magunkra maradunk a vonalon. Innen szép a győzelem! Mondják ezt azok, akik hasonló szituból visszatalálnak az elejére. Nekünk ez nem sikerült. Az 50. hely kiejtő futamnak ideális, csak ne legyen belőle több. Nagyon elfáradtunk. Látom, hogy pár hajó nem is vállalja a 3. futamot. Ésszerű döntés, mert a szél egyre erősebb. Gyenge rajt után felkínlódunk a felső bójáig, elhagyjuk a terelőt, megejtünk, nyúlnék a spi fall-hoz, de jön egy akkora nyomás, hogy nem győzök a tükörig hátra fenekelni, mert a hajó orra a víz alá igyekszik. Akinek sikerült kitenni a spi-t, azok közül négyen eldőlnek. Kicsit arébb látom a Benőéket, amint upside down pozícióban próbálják előcsalni becsúszott svertjüket. Pillangózva is szépen siklatunk. Mire enyhül a nyomás, már le is érünk, alig lemaradva a spinnakeresektől. A következő kör sem egy diadalmenet, bár a szél valamennyire enyhül, de fordul is rendesen, amit a rossz oldalon sikerül megélnünk, így egy 51. hellyel zárjuk a napot. A végső döntés szombatra marad. Ha sikerül két futamot tartani és azon tisztesen helytállunk akkor a két 50-es eredményt kiejtjük és jelentősen javíthatjuk a helyezésünket. A várható gyenge szél akkor is nekünk kedvez, ha közben bőrig ázunk. Sajnos a szél nem érkezett meg, így maradt a végeredmény: egy 34. hely amire nagyon-nagyon büszkék lehetünk. A szenior kategóriában 5.-ek lettünk, ami annál is szebb eredmény, mert kiderült, hogy mi voltunk a mezőny legidősebb párosa. Ebben a kategóriában a magyarok közül senki nem előzött meg bennünket.

Miért is ünnepelem magunkat egy középmezőnyben elért eredménnyel? Mert ha már meg kell mászni a Maslow piramist, akkor most sokkal feljebb jutottam, mintha szeretett családi bútorszállítómmal megnyertük volna a Kékszalagot a YSIII/1 csoportban.

Csodálatos hetet tudhatunk magunk mögött! Része lehettünk egy fantasztikusan előkészített és megszervezett versenynek. Érezhettük az összetartozás élményét. Jó pap módjára sokat tanultunk, reméljük a jövő szezonra is átvihető tudást szereztünk.

A versenyt már megint a németek nyerték, de nem úgy ahogy szokták! A háziverseny elmaradt, Sallai Gabóék nem csak megszorongatták a győztest, de több futamon keresztül uralták is a mezőnyt. Megérdemelt ezüstérmükkel történelmi sikert arattak. Bizonyították, hogy a magyar vitorlázás élvonala felért a csúcsra. Gabó nemzetközi szerepléseivel jó eséllyel pályázik idén a legjobb férfi vitorlázó címre is. Én biztosan rá szavazok. Hétszeres bajnokunk Bódy Kornél is tudott futamot nyerni, de számomra a legnagyobbat példaképünk, a közel nyolcvan éves Szentpéteri Ádám villantotta 3.-ként befutva a 4. futamban. Elképesztő, hogy mekkora energia munkál ebben az emberben. Levezényelte a 76 hajó legalább 400 db vitorlájának felmérését és még versenyezni is maradt ereje. Berecz Zsombi és a Procelero professzionális hátteret adott a rendezvénynek, Sipi, mint mindig, most is kitűnő döntésekkel pörgette a futamokat.

Somogyi Niki kommunikációja a WhatsApp-es alkalmazásban hatalmasat szólt! Ilyet még nem éltem meg, hogy a futamokat követően néhány percen belül már pittyegtek az okos felületek, jelezve az összetett verseny állását! Nem volt elveszett információ, tudtuk pontosan, mikor mi a feladat.

Ha mindenkit felsorolnék, akik hozzátettek a verseny sikeréhez, akkor sosem jutnék a végére. Elég talán annyi, hogy nem egy külföldi versenyző nyilatkozott arról, hogy ez volt minden idők legjobb EB-je!

Mi a titka a magyar Kalóz osztály nemzetközileg is elismert magas presztizsének, eredményes szereplésének? Nyilván az a rengeteg befektetett munka, amit Vass Ádám és az őt körülvevő lelkes segítői elvégeztek. Eddig az volt a mondás, hogy a német kalózosokat nem lehet legyőzni. Sok száz Kalóz, legalább 3 ismert hajóépítő műhely, menő vitorlakészítők és profi vitorlázók biztosították a német hegemóniát. A magyar kalózosok száma csupán tizede a németekének, felszerelésük alapvetően a levetett német hajókra épül, bár évről évre javul az itthoni technikai színvonal, sem a magyar hajóépítés, sem a vitorlagyártás nem képes erre a szintre eljutni. Amiben fel tudjuk venni a versenyt, az a szakmai tudás, amit az osztályba belépő jól felkészült fiatalok és edzőik átadnak. Talán nem hangzik fellengzősen, de ebben az osztályban komoly hagyományai vannak a tudás alapú vitorlázásnak. A fiatal erők megjelenésével érezhető egy korszakváltás a hagyományos technikákban felnőtt idősebb korosztály és az újonnan érkezettek között. Megkerülhetetlen érdeme van ebben a folyamatban Fluck Bencének, aki képes volt felépíteni ezt a fiatalok számára is vonzó projektet, biztosítva az eszközöket a felszereléstől az edzőmotorosig. Lehetővé tette, hogy Héjj Eszter személyében Kalózra specializált edző foglalkozzon a fiatalokkal. Magam sem hittem abban, hogy ez a nehéz, relatíve lassú és már vagy 85 éve létező hajótípus képes megugrani az adrenalinfüggő fiatalság ingerküszöbét. De megugrotta!

Mi újság az idősebb generációval? Az osztály még csak most kezdi befogadni, pontosabban értékelni az idősebb korosztály képviselőit. A szenior osztály szabályozása 110 évben határozza meg a 2 fő összeadott éveinek számát. Ezen az EB-n egy tucat szenior nevezett. Ha megnézzük a nagy létszámú Finn osztály korcsoport politikáját, akkor megértjük, mennyire hatékony ez a módszer, ha a cél az osztály létszámának bővítése. Ők már 5 korosztályt díjaznak, ahol meglepő módon az idősebbek alkotják a mezőny döntő hányadát.

Miért is hagyná ott egy Yardstick menő az előnyszámos versenyzést? Mert ad magára! Azon túl, hogy egy komolyabb bőszeles vitorla árából vehet egy versenyképes Kalózt utánfutóval, sólyakocsival, itt megmutathatja, mekkora vitorlázó valójában! A dobogóra nehéz feljutni, de nagy mezőnyben az ország legjobb vitorlázóival mérhetjük össze erőnket, képességünket. Olyan tudást szerezhetünk, amivel nagyhajón csak kishajós, jollés tapasztalatokkal bíró vitorlázók rendelkeznek. Ez a tudás már felvisz a Maslow piramis csúcsára, az önmegvalósítás, a társadalmi elismerés szintjeire. Ha esetleg nem tudtam felcsigázni nagyhajós barátaim látens vágyakozását egy jó kis kalózozásra, az az én hibám.

Élvezzék minden bűntudat nélkül szeretett bútorszállítójuk kényelmét, biztonságát! Végül is lehet, hogy a nagy test tényleg nagy élvezet!