A versenysorozatot az Magyar Vitorlás Szövetség korábbi klasszikus flottájának osztályai, osztálykapitányai – karöltve az MVSZ-szel - hozták létre. Maguk alkották az alapító okiratot és kiviteleztették a díjakat. Utólag visszagondolva egy fantasztikus közösség formálódott, telve ötletekkel, tenni akarással. Alapcélkitűzés volt – ami az alapító okiratból is kitűnik – a balatoni klasszikus vitorlás versenyzéshez kapcsolható értékek megőrzése, továbbvitele. Értékként tekintünk nem csak a csodálatos hajókra, hanem mindazokra, akik kapcsolódnak a természethez, a Balatonhoz, a klasszikus hajókhoz, a velük való versenyzéshez.
A Kereked Vitorlás Klub a fő pillére, támogatója volt az indulásnak, majd csatlakozott a Spartacus Vitorlás Egylet is. ( A földvári hagyományos MET Klasszikus Kupa idén sajnos szélhiány miatt elmaradt.) Ez két pályaversenyt jelent, amihez kapcsolódnak az MVSZ rendezésű túrák, azaz a Fehér Szalag és a Kékszalag, valamint a Félszigetkerülő. Ezeknek a versenyeknek az eredményei alapján hirdetnek az év végén osztályonként nyerteseket. Az eredményhirdetés – ültetett vacsora kíséretében - a tárgyi évet követően hagyományosan Csopakon, a Kereked klubban zajlik. Ugyanekkor a program része, hogy pódium beszélgetés keretében egy-egy meghívott az életútjáról, tevékenységéről, klasszikus hajózáshoz kapcsolódó élményeiről beszél.
2017 nyarán, a Klasszikus Versenysorozat alapításakor az alapítólevél egyik aláírója, a 70-es cirkálók osztálykapitánya, Herkó Dezső volt. A 2023-as évről ezt mondta:
„Van tíz hajóosztályunk, van egy versenysorozatunk, kedves és profi rendezőink és egy nagyon helyes vitorlázó közösségünk. Kicsit pátoszosan van egy hozott múltunk is, amit a korábbi klasszikusok hagytak örökül. És van egy jelen, ami nagyon sok szempontból… hát, minimum elég furi. Ennek taglalása nem jelen írás célja, de valamit kiemelnék, ha már értékekről beszéltünk. Az ember és az emberi kapcsolatok. A vitorlás társadalom valamelyest a teljes társadalom leképzése. Vonatkoztatva: sokféle ember, sokféle hajóval. A hajók – és mindegy, hogy egy 15-ös, vagy egy katamarán - önmagukban értékek, ezt általában senki sem vitatja. Egyszerűen jó, hogy vannak. Az viszont időnként kérdés, hogy egymással mit kezdjünk. És itt talán jó lenne visszanyúlni, előszedni azokat az értékeket, amiket kaptunk és - mivel kissé kezdenek feledésbe merülni – ápolgatni, továbbadni ezeket. Életkortól függetlenül van bőven minta előttünk a Balatonon fiatalon, idősen egyaránt. Hajóinkkal együtt a csapatok is korosodnak. Meg ott a millió egyéb helytállás a családban, a munkában, az élet egyéb területein. Ráadásul nem is egy olcsó misszió a mienk. A hajó, a csapatfenntartás, szervezés: idő és pénz a sokadik hatványon. Sokszor erőn felül. És persze ebbe a „sztoriba” csak betenni lehet, kivenni nem igazán. Az idei év nehézsége kicsit meg is látszott a részvételben. De összességében: jó ide tartozni. És talán az idén elmaradóknak is lesz kedvük és lehetőségük visszatérni.”
A klasszikus értékek megőrzése tehát nem csak a hajók, nem kevés anyagi áldozatot is kívánó, fenntartását, fejlesztését kellene, hogy jelentse, hanem a vitorlássport hagyományos emberi értékeinek ápolását is. Ilyen a segítőkészség, a sportbarátság és a sportszerűség, a jó modor, az elegancia, a stílus. Nem véletlen, hogy a Klasszikus Versenysorozat rendező klubjai külsőségekben is szeretnének ezeknek az értékeknek megfelelni.
A klasszikus hajókkal ugyanolyan élmény a versenyzés, mint a mai, korszerűbb konstrukciókkal. És mindehhez hozzáadódik még valami egészen különleges plusz, a balatoni vitorlázás élő és
megélhető történelme. Erről kérdeztem a tavalyi földvári MET Klaszikus Kupa vacsoráján Wossala Györgyöt, sokszoros bajnok Finn dingi és Soling vitorlázót: mit ad többet, mást egy klasszikus hajó, az ő esetében a Kékmadár nevű 30-as cirkáló, mint egy talán fürgébb kishajó, egy (ex) olimpiai hajóosztály?
„A fürgeségről annyit, hogy mindkét korábbi hajóosztályomnál gyorsabb a cirkáló. De nem is ez a legfontosabb. Elképesztő belegondolni ezeknek a csodálatos hajóknak a történetébe. Azt, hogy olyan neves vitorlázók fogták először a Kékmadár kormányát, mint az építtetője, dr. Tuss Miklós olimpikon vitorlázó, vagy Heinrich Tibor, a háború után Farkas László, Litkey Bence. A másik a stílusa, az esztétikája. Ez az egyetlen cédrusfából épült hajó, tíkfa fedélzettel. Amikor megvettem, ugyanezekből az anyagokból építették újjá Garab Károly műhelyében. És a harmadik, talán a leglényegesebb: a vitorlázó tulajdonságai. Ez a hajó erős szélben él igazán. Én pedig erős szélben szeretek a legjobban vitorlázni.”
Minden klasszikus hajót várnak tehát a szervezők a jövő évi rajtoknál. És az idei osztálygyőztesek különösképpen várják az új ellenfeleket…
Verseny galériák
Idén ők nyertek:
25-ös túrajolle: Orion; kormányos Kató Bálint László
Dragon: Triton; Lukács István
30-as cirkáló: Mágia; Dulin György
50-es cirkáló: Cirrus III.; Farkas János
15-ös túrajolle: Csér; Miklós Tibor
70-es cirkáló: Pannónia; Jordán Balázs
Európa 30-as: Buddhajó; Bodnár Balázs
Összevont cirkáló: Sirocco; Cittel Lajos
Folkboat: Grünhilda; Fekete János
Visy László Oszi
