Az első alkalommal, ha jól emlékszem, Lelléről Vonyarcvashegyig jutottunk, megpihenve Badacsony, Fenyves kikötőiben. Később bebarangoltuk a tó Tihanytól Keszthelyig elérhető minden zegzugát, de az első valóban felejthetetlen maradt. A csapatban már akkor is volt beteges mobilfüggő, így az utunkat annyian követték, mintha télen nekivágtunk volna az Északnyugati-átjárónak. Jöttek is a potyautasok. Csak egy-egy rövid szakaszt vállaltak, de láthatóan fontos volt nekik a részvétel. Többségüket többé nem láttuk, de azt hiszem nekik az volt a lényeg, hogy saját maguknak elmondhassák: ez is megvolt! Kezdetben attól féltünk, hogy kezelhetetlenül sok hajó és ember biztonságos téli vándorlását kell megszerveznünk, ami nem kis feladat, sőt hatalmas felelősség. Nem így lett. Ma már egyre több a vízen tárolt hajó, így a téli Balatonon egyáltalán nem ritka egy-egy vitorlás hajó feltűnése. Ha a népszerű téli vitorlás versenyek is elvesztették az újdonság varázsát, akkor a HidegenLégió vonulása sem más, mint néhány élveteg hedonista szervezett kirándulása a téli tavon. Mégsem hiszem, hogy ez a csapat csupán valamilyen szubkulturális rétegigény kielégítésén munkálkodna. Mi töretlenül hisszük, hogy a Balaton télen-nyáron menő. Jó példánk legyen ragadós!

Akkor vágjunk is bele, hátha valakit érdekel, hogy milyen volt a 2024-es túra! A korábbi években a BL Yacht Club vállalta a házigazda szerepét. A kikötő mesés infrastruktúrája, központi elhelyezkedése, és a kapcsolódó programok eleve illeszkedtek a túra célkitűzéseihez. Tóth Balázs barátunk kiválása a kikötő vezetéséből, az általa szervezett kiegészítő lehetőségek idén elmaradtak, ezért új indító bázist kellett találnunk. Szerencsére a tó túlsó oldalán, Zánkán ott a Zen Garden, egyike a télen is nyitva tartó igényes desztinációnak, ráadásul Haraszti Zsolt - a tulaj – maga is vitorlázó, így a találkozási, indulási pont meg is lett. Egy apróság ugyan hiányzott – nem volt kikötő – de a part menti bójákon és horgonyon biztonsággal vesztegelhetett a csapat öt hajója.

Három hajó a Keleti medencéből, ketten Lelléről érkezünk. Személyes logisztikai problémámat, hogy Füredről úgy jussak el Lellére, hogy autó ott ne maradjon, úgy oldottam meg, hogy a kokpit ládában is kényelmesen elférő, összehajtható Brompton bringával mentem a hajóért.

A Zen Gardenben a belső tó partján épült szauna, a szabadtéri jacuzzi kényeztető élménye után nem esett rosszul a Bamboo Bistro-ban felszolgált három fogásos, egzotikus étkeket kínáló vacsora.

A csapat egy része a Resort alpesi stílusú bungalóiban, mások a hajókon töltötték az éjszakát. Nem volt nagyon hideg, de mint notórius hajón alvó, bekapcsoltam az állóhelyi fűtést, és mély álomba szenderütem. Hajnalban felriadtam és rápillantva a műszerre látom, hogy az energiatartalékom alig 20%. Nincs mit tenni, ilyenkor egy horgonyon álló hajón motort kell indítani, nehogy az akkuk végleg lemerüljenek. Egy jól felszerelt hajón van két használati ún. szerviz akku és egy starteres, melyek egymástól függetlenítve biztosítják, hogy a motor indítása akkor is lehetővé váljon, amikor a szervíz akkumulátorok valamilyen oknál fogva lemerülnének. Indítanék, de csak egy halk klikk, és néma csend. Azta! Hajót betolni, kurblizni nem érdemes. Mitől merült le a starter akku, amikor azon csak az indítás, a bowthruster és a horgonycsörlő lehet, mint fogyasztó? Ráadásul az akkumulátorok mélyen a kíl felett, a termetes kabinasztal alatt rejtőznek. Felszedem a padlót, kukucskálok, látom a szép piros indítóakksi gyártási idejét: 2016. Nyolc év! Nem csoda, hogy kilehelte a lelkét. Kikötésként még le-fel engedtem kétszer is 25 m láncot, úgy látszik ez kiszívhatta az erejét. Az esélytelen, hogy vitorlával induljak és kössek ki valahol, mert semmi szél nincs, úgyhogy kell valami megoldás. A szervíz akksikban sincs sok, ezért elmegyek reggelizni, hátha a 2x 80 Ah-s napelemeim valamennyit rátöltenek. Közben hívom az általam nagyra becsült, hajóvillamosságban verhetetlen Németh Robi barátomat, talán segít, hogy megtudjam mit tehetek. Nem nyugtat meg. Elsorolja mennyi minden okozhat hasonló tünetet, a kontakthibától, a behúzó mágnes, vagy az indítómotor tönkremeneteléig. Amúgy éppen Horvátországban szerel, de ha megvárom idejön. Kösz. Reggeli közben légiós barátaim némi kárörömmel szívják a véremet, ecsetelve egy horgonyon töltött remetesors várható kínjait. Bajban mutatkozik meg az igaz barát, mondja a sokak által kétségbe vont féligazság, mindenesetre a túra szervezője, a téli vitorlázás egyik legismertebb arca, Szenna mester egy indítókábellel érkezik a hajóra.  Anélkül, hogy bármit is kivenne, vagy betenne, a szervíz akkumulátorokat összeköti az indítóval és láss csodát a motor életre kel. Indulunk is, irány Tihany. Szél alig, így igen lassan haladunk az elképesztően szikrázó a napsütésben. Húsz fokhoz közelít a hőmérséklet, ez így február elején – valljuk be - eléggé szűrreális. Egy évvel ezelőtt ugyanebben az időben a Keszthelyi-öbölben Luszi motoros törte előttünk az egybefüggő jégmezőt, hogy vissza tudjunk hajózni Lellére.

A Sajkodi-öbölben megállunk, összekötünk, kezdődhet a szokásos vízközepi mulatság. A csapat nagy része fürdőruhára vetkőzve napozik, a bevállalósabbak beugranak a vízbe egy rövid póló játékra, nem nagyon törődve a 3 fokos víz egészségkárosító hatásával.

Luszi motoros kimegy a partra, visszafelé a fedélzetén a Vászolyi Sajtmanufaktúrától egy hatalmas sajttál érkezik Reményik Kámán úr jóvoltából, aki ezzel a gesztussal próbálta jóvátenni személyes részvételének fájó hiányát. Mire feltámad a szél belátjuk, hogy a tervezett tihanyi túránkról, a THE kikötő vendégszeretetéről le kell mondanunk, hogy még időben beérjünk Füredre az MVSZ Kékszalag Port néven közismert új kikötőjébe. Az öt csillagos LUA Resort gyakorlatilag ráépült a kikötőre, így igen gyorsan rá is hangolódtunk a nem érdemtelenül Luxus Spa-ként bemutatkozó szolgáltatásra.

Az meg mi? Kérdezitek. Na jó, elmondom. A Luxust még értitek. Itt arról ismerszik meg, hogy már a bejáratnál finom gines koktél fogad. És a Spa? Na az olyan, mint a wellnes, csak jobban felszerelt. Áramoltatott körmedence, felszín alatti bugyogtatott ülő és fekvő alkalmatosságok, olyasmi, mint egy hatalmas jacuzzi, de ezt inkább Hot Tube-nak nevezném, mert mélyebb a hangja. :) A szaunában a szeánszokat külön férfi és női mester vezette le mindannyiunk élvezetére és megelégedettségére.



Hogy elkerüljük a hosszas gyaloglást, a hajókat még aznap este átvittük a a városközpontban lévő BYC kikötőbe. Köszönjük Böröcz Pista, a befogadást! István az egyik fő támogatója annak az elképzelésnek, hogy a Balaton négy évszakos turisztikai célpont legyen. Csillagfényes enyhe éjszakában, alapjáraton alig csobogva közelítettem a kikötőt elfeledve, hogy hová is kell beállnom. Segítőm, Pach Gabi a Balatoni Kör elnöke helyismerettel ugyan nem, de határozott iránymutatással rendelkezve küldött be a régi Szövi kikötő bejáratán. Azt tudtam, hogy a BYC-es mólók jobbra vannak, de semmit sem láttunk az erős parti háttérfény miatt. Szinte tapogatva jártuk végig a lehetőségeket, mire kiderült, hogy nekünk a füredi közmóló felől kellett volna érkeznünk. Leizzadtam, mire koppanás nélkül ki tudtam forogni a szűk járatokból és végre kiköthettem. A csapat - kimaxolva az elmúlt napok összes luxus szolgáltatását - úgy döntött, hogy a vacsorát a Peron kevésbé elegáns, de kellően ízletes választékára építi. Azért előtte valahogy az ÉgSzínKék bár koktélos pultjánál találtuk magunkat, nehogy már szomjasan üljünk a vacsora asztalhoz.

Ilyenkor Füreden, ha valaki egy jót szeretne reggelizni, nem sok lehetőség kínálkozik. Van a Tesconál a Dzsembori, mellette a Magvető pékség, de az igényes hajós elbandukol a Pazarba. Kávé, chai tea latte, tojásos quiche, lazacos szendvics meg még más ilyesmi. Séta vissza a BYC-be, majd ki a vízre. 30 csomós szél, élvezetes hátszeles rohanás az új nyitás előtt álló Y Yachtclub kikötőjébe.

Janák Enikő és Dárdai Miki vezetnek körbe és mutatják be ennek a hatalmas kikötő komplexumnak különlegességeit. Itt sem maradunk kulináris élvezet nélkül. Az Y Yachtclub jóvoltából megismerkedünk Radnóti Máriával a télen is nyitva tartó Bitang Burger & Coffee Shop tulajdonosával és elképesztően finom étkeivel.

Hét féle burger közül választhattunk. Én egy olyat ettem, amiben a marhából készült klasszikus húspogácsán szaftos pulled pork, azaz sertéslapockából lassú fatűzön sült kézzel szaggatott cafatok voltak mindenféle szószokkal-szaftokkal átitatva. Meg némi cheddar sajt, saláta. Köszönjük Y!

Itt véget is ért ezévi túránk. Ha úgy érzitek, hogy ebből esetleg kimaradtatok, az a ti hibátok. Jövőre, februárban újra kezdjük. Készüljetek!