Ez a verseny egy éjszakai túraverseny, amely Földvárról indul, és györöki fordulóval Földváron is végződik! Alig picit hosszabb, mint a fél Kékszalag! 84 km volt úgy, hogy szinte légvonalban mentünk!
Mondhatjuk úgy, hogy annak éjszakai változata! Már akinek, mert az abszolút győztes RSM katamarán a 18 órai rajt után még világosban befutott! Igazán bravúros teljesítmény, pár percen múlt a versenyrekord!
No de a többiek? Igen, volt még, aki világosban… Csak hát másnap reggel!
Miután kiderült, hogy egyedül megyek, próbáltam összerakni fejben, hogy mit és hogyan is kellene csinálnom… Vitorláztam már éjszaka egyedül, de nem versenyben és főleg nem ilyen távon!
Délelőtt még szinte viharos szél fújt, amiből még délutánra is bőven maradt!
Füredről úgy indultam el, hogy bekötöttem a reffköteleket, ne a hullámok hátán kelljen majd bűvészkedni! Az elsőfokú viharjelzés van érvényben! Mentőmellény fel!
Ekkor (15:30) még 15 csomós szél fújt a védett BYC kikötőben!
A kikötőt elhagyva 18-20 csomós lökések voltak az északias szélben, így egy szál genuaval szépen haladtam a rajtvonal irányába!
Természetesen ilyenkor elég nagy a forgalom arra, hiszen 84 hajó igyekezett Földvár felé a rajtra, így több kedves sporttársat is üdvözölhettem, amikor elhúztak mellettem… És jöttek szépen a katamaránok is! Jó társaságban gyorsan szalad az idő! Aztán a rév vonalában elkezdett gyengülni a szél…
Hol is volt már ilyen? Mondjuk pár éve ugyanitt???
Akkor 22 csomós széllel rohantunk a rajtra, majd a rajt után hosszú percekig álltunk a Sopi kormányozta Amazon mellett a teljes szélcsendben!
Itt azért még maradt szél, de hogy le ne késsem a rajtot, kioldottam a reffköteleket és felhúztam a nagyvitorlámat!
Odaát átvettem az ezüstszalagot a Zenit&More csapatától, illetve megköszöntem ajánlatukat, miszerint kölcsönadják a genakkerüket, azt mégiscsak könnyebb egyedül használni, mint a spinnakert!
Mivel - a szükséges kezek hiányában - nem terveztem spi-t húzni, sportszerű felajánlásukat nem fogadtam el…
A prognózis szerint 10-12 csomós szél várható, este akár 18-20 csomós lökésekkel… Elég lesz ide az alapvitorlázat is!
Erre készülve a kisebb genua volt fent, illetve - ki tudja miért🤷♂️🤣 - a kisebb spi is bekészítve!
A Szpari mindig kiváló szervező és Erdélyi Béla remek rendező! Jött minden fontos információ rádión!
A Zenittel (mégiscsak apa-fia csata két B25 között, még akkor is, ha most éppen Rottek Marci fogta a kormányt) a déli oldalt választottuk, míg a mezőny zöme északon készült a rajtra! Felvettük a rendezőmotoros GPS koordinátáit, hiszen Béla bátyánk jelezte, hogy innen nem fog elmozdulni és a célhajó is ez lesz! Ennek volt szerepe a későbbiekben…
Amíg még lehetett, igyekeztem kicsit rendet tenni magam körül, hogy lehetőleg mindent ( étel, ital, telefon, melegebb ruha, esőruha, stb. ) elérjek igény esetén! Minden olyan nyugisnak tűnik 5-7 csomós kifújt stabil szélben nappal, de ugye nem erre kellett készülni…
A rajtnál úgy helyezkedtem, hogy minél nagyobb szabad tér legyen körülöttem, hogy ha szerelnem kell (felsejlett, hogy ebben a gyenge szélben spi nélkül sehova se jutok…), meglegyen a biztonságos távolság…(autopilot nincs a Solarison, egy praktikus -csipesz🤷🏻♂️🤣- kormányrögzítőt fabrikáltam)!
Eljött a rajt! Mivel alig voltunk lent délen, gond nélkül indultam meg!
A szél gyenge, északias… Gond lesz azzal a kis genuaval…
Itt is volt 3 perces szabály, tehát bőszeles vitorlát senki nem húzhatott, de topgenua-val is nagyon megindult mindenki… Hozzám képest mindenképpen…
No, nézzük mennyit érünk! Kormány rögzít, gyors szerelés, spi előkészítés!
És jött a jel, spi mehet fel!
Szinte kirobbant a Zenit&More gyönyörű új spinnakere és azonnal meglódultak! No akkor hajrá! Messze nem olyan tempóban, mint nekik, de nekem is kiállt a spi!
Életemben nem húztam még egyedül spinnakert, úgy hogy igen-igen büszke voltam magamra, hogy nem kellett magyarázkodnom mondjuk egy termetes répa miatt…
Bár velem volt a nagy spinnakerem is, azt nem mertem bevállalni, így a 33 négyzetméteressel eredtem a Zenit 44-ese után!
Viszont itt a gyenge szélben volt egy hatalmas előnyöm!
Úgy -200 kiló mancsaft súlyelőnyöm volt! Így tudtam tartani a tempót!
Lengedező szélben, lötyögés közepette még pár fotót/videót is tudtam lőni a mezőnyről és láthatóan egészen jó pozícióban voltunk az északi mezőnyhöz képest!
Az idilli állapot nem tartott túl sokáig, megjöttek a frissülések!
Az egyik ilyennél ( úgy 18 csomós…) a közvetlen mellettem haladó Zenit spi albája elszakadt!
Amíg szereltek, picit lecsúsztak délebbre, de sokat nem veszítettek!
Nagyon szép látvány volt a lemenő nap fényében a színkavalkád, a sok gyönyörű, színes vitorla!
De aztán elől elkezdtek fura táncokat járni először csak a vitorlák, majd néhány hajó is!
Megjött a 12-14 csomós alapszél, 20 közeli pöffökkel!
Kiváló társaságban voltam!
Délebbre ment ugye a Zenit ragyogó narancssárga spijével , északabbra - fantasztikus, messziről felismerhető OXLEY baum nélküli spinnakerével - a Vidra!
Közvetlen közelemben a Frank-ó és az egyik kedvencem, a gyönyörű Pyysaari! Amott meg egy J24, csupa lányokkal a fedélzeten!
Keresztben dél felé elhúz gyönyörű piros-fehér gennakerével a másik nagy kedvencem, a MóPogó…
De a gyönyörködésnek vége, dolog van!
Jó döntés volt a kisebb spi… 17-18 csomós ráfújásokban csak alig párszor tört ki a hajó! Akkor mondjuk alaposan, de ez van, ha több a kötél, mint a szükséges kéz…
Megoldjuk!
A Solaris gyönyörűen ment! Ezen a szakaszon értem el a legnagyobb sebességet, ami 7,3 csomó volt!
Lent délen a Zenit is rongyolt, láthatóan gyorsabban, mint én! De a Vidra is elhúzott előttem! Azt a 6,5 tonnát nem ingatta meg ez a szélerő, stabilan száguldott! De nem nőtt számottevően a távolság! Aztán Boglár környékén megint csökkent kicsit… Ne nem sokat, mert az addig spi nélkül robogó Jukebox (a lányok ugye…) alig hogy felhúzták a spinnakert, már vették is le, mert megint jött az erősödés!
A Badacsonyról sikerült egy szép képet lőnöm a következő gyengülésnél, és kihasználtam az alkalmat egy gyors vacsira! Milyen jó, hogy ott volt bekészítve! Esélyem sem lett volna lemenni a kabinba!
Elhagyva Badacsonyt, láttam, hogy elől megint gondok adódnak…
Nem akartam a Szigligeti-öbölbe spivel bemenni, főleg nem akartam a sötétedést megvárni bőszeles vitorlával! Az rendben van, hogy fel még felhúztam, de le is kéne venni valahogy…!
A szél 12-14 csomó…
Aztán egyszer beesik 10 alá!
No, akkor most! Előre menni lehetetlen! Dől a hajó, vizes a deck, komoly erők a köteleken! De ez a jó alkalom levenni a spi-!
Marad a “tervezett” rákhalászat!
Genua kiengedése, a szélfelőli spiszár elenged, spi átbillen, felhúzót megengedni, spi szépen ráfekszik a vízre, másik szárral hátulról behúzni!
És közben rongyolunk!
De lent van! Begyűröm a kabinba, köteleket rendezem!
Mire végzek, jön is a nyomás a szigligeti felől!
Alig csökken a sebességem! 6,5-6,7 csomóval megyek a jelre a kis genuaval, de sokkal stabilabban!
Akkor öltözzünk fel az éjszakára! Az természetes, hogy amikor egyedül megyek ilyen körülmények között, a mentőmellény mindig rajtam van!
Természetesen most is! Lámpákat kézközelbe helyeztem, navigációs fényeket felkapcsoltam (nehogy azt higgye bárki is, hogy ezek egyszerű feladatok voltak a hullámok hátán száguldva, egy kézzel megoldani…🤣)!
Az ellenfeleimet apránként elvesztettem, mert a sötétben - pusztán a fényeik alapján - nem tudtam követni őket…
Ja, meg mivel szemből már rongyolt hazafelé a mezőny eleje, fokozottan kellett figyelni! Útjoga ugye annak van, akinek megadják, hiába vagyok jobbcsapáson…
Meg kell jegyeznem, mert sajnos messze nem általános, hogy minden hajón világítottak a navigációs fények! Gratulálok kedves sporttársak, így kell ezt csinálni!
Szerencsére most jól (messziről) láthatóan villogott a fordítónál várakozó motoros jelzőfénye, így egész szépen tudtam jelre menni! Még több, mint egy óra odáig!
De szépen megy a hajó, kiváló a közérzetem!
Mivel nyomás nincs rajtam - csak a tisztes helytállást, a táv teljesítését tűztem ki magam elé - gyönyörködhettem a teliholdban, majd amikor beértem a Keszthelyi-öböl bejáratához, fantasztikus képet mutatott az óriáskerék a tiszta levegőben!
Mondjuk a tiszta levegő kb. eddig tartott, mert a bójához közelítve szinte elállt a szél, aminek következtében megjelentek az árvaszúnyogok!
De kit érdekel, amikor itt a bója! Itt a Zenit és itt a Vidra is! Igaz, ők már vették a bóját, én még csak most fogom…🤷♂️🤣
De együtt vagyunk!
Este 10 óra alig múlt!
Itt néhány beállítást pontosítanom kellett, hogy a várható éles menetre optimális legyen. Ez nem ment egyszerűen lámpafénynél, hajók között, de szükséges volt. De arra pont elég volt, hogy szem elől tévesszem ellenfeleimet… Hát akkor ne keresgéljünk, hanem menjünk!
Visszajött a szél!
Én az északi oldalt választottam - de nem a part alatt - és szépen meg is lódult a hajó! Persze, voltak lyukak, hatalmas kilengések a szélben (akár 50-60 fok is!) de jól haladtam! Elmentem a tekintélyt sugárzó Badacsony mellett, majd sorban Fonyód, Boglár, Lelle, Szemes viharjelző fényei!
Keressük egymást Norbi fiammal, küldjük egymásnak a pozíciókat!
Ők párszáz méterrel délebben jönnek a Vidra csapatával meccselve!
Látni vélek navigációs fényeket, de pontosan nem látom őket…
De mindketten előttem vannak!
Jó szélben haladok… Próbálok vízközéptől északabbra maradni és a sebességre játszani! Órák óta 6 csomó feletti az átlagom!
Mivel Norbiék sem látnak - azonosíthatóan - engem, időnként aggódva rám írnak, megvagyok-e?
De meg ám!
Csak nekem ugye nem volt egyszerű üzenetet írni, amikor az egyik kezem a kormányon, a másikkal meg shottolok…
Barátom ekkor szokta mondani a foredecken, hogy nem vagyok én polip…🤷♂️🤣
Adják a távolságukat a befutóig: 4,89 tengeri mérföld… küldöm az enyémet: 5,35…
Úgy 800 méterrel vezetnek… Nem kevés…
Következő adatcsere 2:55-kor: Nekik 3, nekem ekkor 3,44…
Nem csökkent az előnyük…
Aztán jön a hír, hogy beleálltak egy lavórba…
Én meg 6 csomó felett repülök!
Fejszámolás indul! 800 méter előnyük volt!
Sebességben 6 csomó az 3 méter/másodperc… Percenként 180 métert nyerek (emlékeztek a Hamisszalagnál írottakra?), ami akár elég is lehet…
Hogy a YSIII többi hajója hol lehet, arról fogalmam sincs, de most beérném azzal, ha a Vidra és a Zenit&More elé beférnék… (csak az az átkozott szerénységem ne lenne ugye…🤣🤣🤣)!
Nagyon nagyokat leng a szél mind irányban, mind erősségben!
Hol jel (célhajó) fölé tudok menni, hol 30 fokkal alá! Hol 3 csomó fúj, hol 12…
Ekkor bizony elkélne az a +200 kiló, kiülni a hajót… Meg egy shottosról is álmodozom, mert lassan leszakad a karom…
A part felé továbbra is látok két navigációs fényt, de a fehér helyett már pirosat!!!
Tehát egyvonalban vagyunk!
Előttem is van egy hajó, de nem tudom, kik lehetnek!
Én 3:37-kor befutottam, majd azonnal meg is indultam haza!
Közben megjött a másodfokú viharjelzés…😱
Aztán jön a hír, hogy a Zenit&More - közvetlenül a Vidra mögött - 3:42-kor szelte át a célvonalat! Ők nem tudtak feljönni a befutóra direktben, még korrigálniuk kellett egyet!
Ezért volt fontos, hogy megvoltak a célhajó koordinátái, mert kifejezetten erre mentem!
Ez bizony szoros volt!!!
A Vidrát a YS számuk alapján megelőzték, de ugye engem nem!
Öröm és boldogság! Mármint az én részemről…🤷♂️
Már-már lehúztam volna egy strigulát a balatoni szél listájáról (mert most nekem adta ki…), de amit hazafelé, a cső után produkált, no az erősen elgondolkodtatott!
20-25 csomós szél, brutális hullámok!
Két és fél óra vergődés hazáig, miután már 12 órát töltöttem vízen…
No, ezt senkinek nem kívánom!
Norbiék bölcsebbek voltak, Földváron kikötöttek, pihentek…
De én szeretem, ha a legjobb helyen, a BYC-ben pihen a Solaris (és én is…)!
Hazaértem!
Akkora kupi volt a hajóban (ugye nem volt képzett shottos a hajón, hol erre, hol arra dőlt/fetrengett a hajó, minden a padlón és a vizes spi is csak oda begyűrve…🤷🏻♂️), hogy alig tudtam egy kis helyet túrni magamnak…
De jó volt arra az üzenetre érkezni, hogy megvan az 1-2…
És most kivételesen a Solaris volt az 1…
Gratulálok minden sporttársnak, akik végigküzdötték ezt a kihívásokban bővelkedő, remek versenyt!
Vasárnap pedig a Szpari bázisán jól megveregettük egymás vállát a eredményhirdetés során és az azt követő fogadáson!
Köszönet a szervezőknek, a rendezőknek a kifogástalan munkához!
Jövőre - remélem teljes csapattal - megint jövünk!