Sajnos a GINOP pályázatos 29er hajók kifutása után nem nagyon áldoznak a fiatalok szülei új hajókra, így az FX és a 49er utánpótlása is akadozik. Annak ellenére, hogy szkiffel vitorlázni nagyon attraktív, sportos, élvezetes... Most itt Földváron sem nagyok a mezőnyök… Mi lehet ennek az oka?
Azért kicsit vitatnám az itteni mezőny méretét, Szlovéniában például jelenleg két 29er páros van, és pár 49er FX, vagy a horvátoknál például hosszú évek óta két-három 49er megy, mégis ott vannak nemzetközi szinten. Ezekben a hajóosztályokban nem várhatunk olyan magas mezőnyszámokat, mint egy jóval egyszerűbb és könnyebben kezelhető Kalóz vagy 420-as esetében. Egy 10-12 hajós 49er vagy FX mezőny parádés, 29er esetében pedig egy akkora országnak, mint mi, egy 16-20 hajós mezőny kiemelkedőnek mondható. Egész egyszerűen be kell látni, kevesebben alkalmasak arra, hogy ezekkel a gépekkel dolgozzanak, iszonyatos reflexek, egyensúlyérzék és fizikai kitartás kell a szkiffekhez. Ugyanakkor a 29er osztályban a kezdeti robbanás (húsz feletti hajó – ez nemzetközi viszonylatban is nagyon komoly volt) után visszesést látunk, jövőre a 10-12 hajós mezőny szerintem reális elvárás. A nemzetközi osztályszövetség alelnöke, a technikai bizottság vezetője is vagyok, és külföldön is sokat beszélgetünk erről a jelenségről. Egyrészt van az osztályoknak egy természetes létszám hullámzása, egy felfutás, aztán egy kis visszaesés, majd újabb növekedés, ez normális jelenség. Ami nálunk van, annak lehet, hogy egy kicsit más dinamika áll a hátterében. Külföldön nem látszik ilyesfajta visszaesés, Ázsia meg éppen most kezd beindulni, kezdődik az ázsiai gyártás is rövidesen, ott biztosan nagy robbanás lesz. Egy 29er világbajnokságon elindul 260 hajó… szóval kicsit kilógunk ebből a trendből. Hogy mi áll a háttérben, ez egy összetett kérdés, és több oldalról érdemes vizsgálni. Egyrészt idén év elején jópár páros ült át 49erFX-be vagy 49er-be, másrészt sokkal jobban lehetne alulról tölteni a sportágat. Itt az utánpótlás bázis szélesítéséről van szó, melyben a klubok munkája mellett egy kicsit koncepciózusabb, országos szintű hajóosztálypolitika is szükséges lenne. Ebből szinte automatikusan következne a szkiffesek számának növekedése is.
Ügyesebb, jó növésű „kiöregedett” Optimistes simán beülhet 29er-be?
Igen, valóban az Optimist az alapvető „töltőosztályunk”, de persze van, akinek elsőre nagyon sokkoló egy valódi „high-performance”, kétszemélyes szkiff, nekik előtte jót tenne egy év 420-as. (Sokkal inkább a 420-as, mint más, igazából csak kezdőtáborozásra alkalmas hajóosztályok...) A szkiff iszonyatosan instabil, hihetetlen gyors, így tényleg nehéz ezekkel a hajókkal menni. Onnantól, ha az ember elsajátítja a hajókezelést, tényleg fantasztikus élményt ad, de Optimist után ez tényleg egy nagy váltás.
De valaki 420-ból miért ülne át szkiffbe, amikor ott idehaza nagy mezőnyben vitorlázhat?
Azt gondolom, a 420-as és a szkiff nem ugyanazt a funkciót fedik le. A 420-as egy egyszerű, hagyományos jolle, ami nagyon sok mindenre meg tud tanítani. Teljesen jó azoknak, akik elsősorban idehaza szeretnének versenyezni, maximum kimennek évente egy Európa- vagy világbajnokságra. Viszont akiknek később esetleg olimpiai terveik vannak, vagy szeretnék a nagy-teljesítményű, látszólagos szélben történő vitorlázást magas szinten elsajátítani, netán csak szeretnének idehaza egy olyan hajóval menni, amit az adrenalin miatt nem lehet megunni, azoknak a szkiffet, a szkiffek egymásra épülő osztályait ajánlanám. Egyenes a pálya az olimpiai hajóosztály, a 49er felé. Itt és az ILCA 7-ben van a legerősebb nemzetközi mezőny, ezt minden szakmabeli pontosan tudja...
Van persze egy nagy ugrás a 29er és a 49er között, erre lett kitalálva, hogy a kisebb riggel szerelt – egyébként női olimpiai osztály - 49er FX-be ülnek át a fiatalok (a fiúk is) 1-2 évre, hogy megkönnyítse ezt az átmenetet. Nagyjából ugyanaz a rendszer, mint ILCA-ban: három egymásra épülő osztály van, az ifjúsági, a női olimpiai – amely a fiúknak átvezető is egyben – és a férfi olimpiai. Ezek az osztályok nagyon jól működnek, ez egy szuper koncepció. Ezért is indítottuk be ezt a versenysorozatot (49er FX Open Series), aminek a magyarországi eseményén vagyunk éppen. Öt vagy hat éve javasoltam a nemzetközi 49er osztályszövetség vezetőségének, hogy a nagyon népszerű 29er Európa-kupa és a legnagyobb versenyeket magába foglaló 49er világkupa közé kellene egy olyan sorozat, ami igényes, kisebb létszámú versenyekkel ezt az átmenetet segíti. Tavalyra tudtuk végre összekoordinálni az eseményt, ebben segített, hogy az edzők is igényelték ezt a fajta sorozatot. Nagyon nehéz volt sikeres, nemzetközi mezőnyben top 10-es 29er párosoknak feldolgozniuk, hogy a 49er mezőnyben nem csak egy sok szempontból más hajó kezelését kellett megtanulniuk, hanem belecsöppentek azonnal az egyik legerősebb olimpiai mezőnybe.
Idén van először FX Open Series, végre megvalósult az ötlet, egyeztetni kellett persze a 29er és a 49er osztályszövetségek között is, mert azt találtuk ki, hogy ezek a versenyek mindig a 29er Európa-kupa versenyek után egy héttel, azonos – vagy nagyon közeli – helyszínen legyenek, segítve ezzel, hogy akár ugyanazok a párosok költségkímélő módon elindulhassanak mind a két regattán.
Visszatérve az eredeti kérdésre, azt gondolom, kellene egy áttekinthető hajóosztály politika idehaza. Szükség van 420-asra és a szkiffekre is, de amit én látok, az hogy „vágányok” alakulnak ki idehaza. Tehát ha valaki elindul egy hajóosztály útján, nehezen tér le róla. Én abszolúte elképzelhetőnek tartom, hogy valaki Optimistből beül 29er-be, nagyon vonzónak tartja, de túl nehéz elsőre, folytatja 420-ban, majd egy vagy két év után visszaül szkiffbe. Vagy fordítva – valaki szeretné megtanulni először hogy például három vitorla van a hajóban, vagy nem egyedül vitorlázik – és aztán próbálja ki a szkiffet. Nagyobb dinamika kellene az osztályváltásokban...
Itt azért bejön a hajó kérdés is… Mondjuk vesz a szülő egy 420-ast, utána egy év múlva nem biztos, hogy örömmel vesz egy 29er szkiffet...
Ez nagyon fontos kérdés. Egyrészt segítséget kell nyújtanunk a versenyzőknek és a szülőknek, hiszen a klubok edzőinél rengeteg tudás halmozódott fel, hogy hogyan lehet ár-érték arányban nagyon jó, használt eszközöket külföldről behozni. Ugyancsak rengeteget számít, ha meg tudjuk tanítani azokat a szakmai fogásokat, melyekkel jól lehet vigyázni ezekre a high-tech eszközökre. Végezetül egy nagyon fontos pont, mely sajnos nagy szerepet játszik a kiinduló kérdésedben felvetett versenyzői létszám-problémára. Téveszmék terjednek idehaza, hogy mennyire drága a 29er. Ha valaki megnézi a felszerelések gyári listaárát, akkor drágább, ez igaz. Goszleth Marcell-lel végeztünk egy kutatást, az derült ki, hogy azonos intenzitású használat, azaz folyamatos, magas szintű nemzetközi versenyzés mellett nincs jelentős különbség a 420-as és a 29er között. Ha valaki 420-assal ugyanazt az intenzitású, teljes éves nemzetközi programot futná, mint amit a 29er élmezőnye (és idén magyar női világbajnokot is avattunk, tehát a munka megtérül...), garantálom, hogy közel ugyanannyit kellene költenie felszerelésre 420-ban is. Ugyanakkor ha a 29er-t valaki hazai edzés és versenyprogramra használja, ugyanúgy sokkal kevesebbet kell költeni felszerelésre. A szkiff szendvics szerkezete még tartósabb is, mint a sima poliészter, ezt tudjuk jól, ezek a hajók jobban tartják a versenyképességüket, mint a hagyományos építésű műanyaghajók. A rugalmasabb hajóosztály váltásokban pedig sokat segíthetne a használt ifi hajók itthoni adás-vétele, ez a megoldás például az Optimist mezőnyben, ahogy tudom, már elég jól működik. Mindenesetre, aki elég jó mozgáskoordinációval rendelkezik, szereti a sebességet, annak érdemes egyszer kipróbálni egy szkiffet. Ha egyszer megvan az élmény, onnan elég nehéz szabadulni...
Kép: Visy László
