Október 18. péntek

A sajtóközpontba menet, fél 11 tájban épp belefutok a hangárjából lassan előbújó új-zélandi hajóba. Bekerül az árbóc is, tíz ember dolgozik konkrétan vele, meg egy toronydaru. Semmi különös hírről nem tudok beszámolni, senki sem ejtett le semmit, a darus sem. (Nem vicc, éppen ezt a hajót augusztus 29-én, a Louis Vuitton kupa selejtező sorozatának egyik futama után sikerült a darusnak az állványra ejtenie. A hajó hátsó részén keletkeztek strukturális sérülések, ezt a részt a hajóépítők kivágták, és azt a területet újjáépítették. Heroikus, 24 órás folyamatos munka volt, a Taihoro – ez a hajó valódi neve – egy napot kihagyott a versenyzésből. Ahogy azóta is látszik, a javítás jól sikerült :)

11 órakor pontban Iain Murray versenyigazgató és Richard Slater vezető versenybíró tart tájékoztatót az újságíróknak. Rövid, tömör katonás szöveg, sok adattal, kivetített meteorológiával. Ma két futam a terv, négy körös pályákkal. 14 órára 268 fokról fújó 9 csomós szelet, 16 órára 288 fokról fújó 10 csomós szelet ígérnek. Szombatra viszont tragikus a prognózis, 2 csomó… 300 fokról, ez utóbbi talán indifferens. A rendező ilyenkor mindig optimista: mindent megpróbálnak, várnak… Hát majd meglátjuk. Vasárnapra biztatóbb a kép, de még mindig gyenge szelet ígérnek. Ha vasárnapig egyik csapat sem szerez hét győzelmet (ennyi kell az America kupája megnyeréséhez), akkor hétfőn is folytatódik a verseny, addig, amíg nincs végeredmény. Az újságírók kérdezhetnek. Kellemes meglepetés, hogy tényleg csak az kérdez, röviden, tömören, aki valamire kíváncsi, és nem a gondolatait fejti ki bő lére eresztve, ahogy az néha nálunk sajtótájékoztatókon szokás. A sajtóközpont hihetetlenül profi: bőséges tér, mind a 150 (!) munkaasztalhoz négy konnektor, hat nagy képernyős monitor, öt profi Nespresso kávéautomata, két hatalmas hűtő tele hatféle dobozos üdítővel. Mindenki kiszolgálhatja önmagát. Három hűtött víz automata is van, az újságíróknak szóló tájékoztatóban egyébként javasolták, hogy mindenki hozzon magának kulacsot, ez is a felesleges szemetelést csökkenti. Ami hulladék mégis keletkezik, azt szelektíven gyűjtik.

Ami a lényeg: itt a rendezőknek, a támogatóknak valóban fontos, hogy az újságírók jó körülmények között végezhessék a munkájukat, ne kelljen büfébe rohangálniuk, ha megszomjaznak például. A körülmények ilyesfajta megszervezése sokkal, de sokkal többet jelent egy újságírónak, mint hogyha kap egy logós pendriveot vagy egy tollat (amúgy is van neki), vagy egy ezredik brandingelt baseballsapkát vagy pólót. Igen, itt semmi ilyesmit nem adnak, csak minden feltételt, segítséget, kedvességet a minél jobb munkához.

Természetesen nagyon jó sávszélességű wifi is rendelkezésre áll, de ha nem használod, 10 perc múlva lekapcsol! Utána persze rögtön újra lehet csatlakozni, de feleslegesen nem lóg a rendszeren senki. Amúgy nagyon nagy szerepe van az újságírók tájékoztatásában a whatsappnak. Egy kiküldött linkkel bárki tud csatlakozni a percrekész hírfolyamhoz, olyan a beállítás, hogy a csoporttagok nem tudnak hozzászólni, csak olvasni. Épp most látom, hogy ezen a hétvégén a CarNet Pénteki Liga meghívásos pénzdíjas versenyen is van közös whatsapp, jó ötlet Ian Ainslie-től és Berecz Zsombitól.

Dél körül kihajóznak a csapatok a pálya körzetébe. Óriási attrakció ez: az új-zélandiakat félmeztelen evezősök kísérik tradicionális hajójukban, a briteket elképesztő hajókürt-koncert kíséri. Utánuk megindul a nézőhajók végeláthatatlan sora. Ezt a jacht szépségversenyt nálam az új-zélandiak nyerik, gyönyörű vitorlásokon hajóznak ki a drukkerek, a több mint 44 méter hosszú gyönyörű egyárbocos, az Imagine a kedvencem.

Kezdjük a lényeggel: ma két futamot nyert az Emirates Team New Zealand, ezzel az eredmény 6:2-re változott, karnyújtásnyira, pontosabban egyetlen futamra vannak attól, hogy megvédjék és újra hazavihessék az America Kupáját. A mai első, hetedik futamot a sajtóközpontban néztem végig, a nyolcadikra kimentem a szurkolók közé, az óriás kivetítőkhöz.

A hetedik futam rajtja az Ineosnak sikerült jobban, jól indult a párharc eleve azzal, hogy jó tempóval el tudott surranni útjog nélkül az útjogos Emirates TNZ előtt, utóbbiak próbáltak ejteni, hogy kikényszerítsenek egy óvást, de ez nem jött össze. A remekül rajtoló britek mögött kifordulnak az új-zélandiak jobbra, ahol nem csak frissebb a szél, de még bejön egy extrém jobbos szélforduló is, pillanatok alatt az előnyük megnő 220 méterre, ezt utána már csak növelik kiváló vitorlázással. A szél foltos és forog. Van, hogy egyetlen szakaszon belül hol 6 csomóval, hol 16 csomóval fúj. Szinte minden körben módosítják a pályát, először 295, aztán 300, aztán 305 fokra. Végül több mint egy kilométeres, 1 perc 13 másodperces előnnyel nyeri a hetedik futamot az Emirates Team New Zealand. A mai második futamra elhagyom a sajtóközpont akolmelegét, az ingyen kólát és kávét, és kimegyek a szurkolók közé, az óriás kivetítőkhöz, és végre a kezembe kaparintok egy korsó sört. Ami elsőre feltűnik: sokkal többen szurkolnak az új-zélandiaknak, mint a briteknek. Középkorú házaspárral állok szóba: külön ezért a versenyért utaztak Új-Zélandról ide, aztán ha már itt vannak, összekötik egy európai túrával. Hatalmas termetű szőke emberek, asszonyaikkal. Le se tagadhatnák, hogy svédek. Vitorlázók, egy 36 lábas hajóval versenyeznek odahaza. Ők az új-zélandiaknak szurkolnak, mert ha a kiwik nyernek, szerintük Valenciában lesz a következő Kupa, amire szívesen eljönnének, Angliába kevésbé. (Azóta azt hallottam, Barcelona nem adja fel, hogy a soronkövetkező versenyt is itt rendezzék… Meglátjuk.) Már a rajtnál ováció a nézők között, ezt most a kiwik nyerik. Az első hátszélben a britek hajóteste egy pillanatra beleér a vízbe, ettől egy pillanat alatt 450 méterre nő a hátrányuk. Az új-zélandiak megint remekül megtalálják a vonalakat a változó, de az előző futamnál jóval kevésbé extrémen egyenetlen szélben, és mintha a hajójuk simábban, egyenletesebben futna a nem túl hullámos vízen, szinte végig egy-másfél araszra tartják a gerincet a víztől. A britek picit hektikusabban vezetik a hajót, ez a sebességadatokban is látszik. És szegények a végére megint összeszednek 1 kilométer hátrányt.

Az új-zélandiak elképesztően profin vitorláznak, érzik a szélfordulókat és a szélerősödéseket is, megérdemelten nyerik mindkét pénteki futamot. Mellettem három új-zélandi drukker tapsol, fiatal srácok, eklektikus szerelésben: egyikük őserdő-mintás ingben, aranyláncokkal, mintha egy ibizai diszkóból szabadult volna ide, másikuk feliratos asszonyverő atlétában, a harmadik egy óriási új-zélandi zászlóba van burkolva, ki tudja, mit visel alatta. A vitorlázáshoz semmi közük, de jó barátjuk az Emirates TNZ kerekese, Louis Crosby, Naná hogy eljöttek a másik féltekéről ide, szurkolni neki. A lassan bevontatott versenyhajókat óriási ujjongás fogadja a parton. Az újságírók meg kezdenek izgalmi állapotba kerülni, mert a futamok vége után egy órával a vegyes zónában minden nap egy-egy kormányos és a legénység egy tagja áll az újságírók rendelkezésére. Azaz: a versenyzők jönnek és állnak az újságírók rendelkezésére, és nem az újságíróknak kell hajkurászni őket. Az idegtépő két futam után is készségesen válaszolnak a századik ugyanolyan kérdésre is, mindenki tudja, hogy ez hozzátartozik a játékhoz, média nélkül nincs szponzoráció sem. Ami igaz, az igaz: egy relaxált, mosolygós Peter Burlinggel találkozhattunk, és egy nem túl felszabadult Ben Ainslie-vel. A brit csapat kormányosa és vezetője elmondta: ez a nap a szélfordulókról és a szélerősödésekről szólt. És hogy mit mond a csapatának a mai két vesztes futam után? „Amit minden nap. Hét futamot kell nyerni a győzelemért, úgyhogy nekünk még ötször kell nyernünk. Persze, hogy nyomás alatt vagyunk, de ez a dolgunk, ezért vagyunk itt.”

Peter Burling, az új-zélandiak kormányosa elképesztő vitorlás karriert mondhat magáénak: nyert Már America’s Cup-ot 2017-ben, 49er szkiffben olimpiai bajnok és kétszeres ezüstérmes, továbbá ebben az osztályban hatszoros világbajnok. És kétszeres világbajnok 420-asban is, személye jó példa arra, hogy igenis van sikeres átjárás a jollék és a szkiffek közt!

Andy Maloney-vel, a jobb oldali trimmerrel ketten válaszoltak az újságíróknak, elmondták, hogy sokat vitorláztak itt ebben a partról fújó, forgolódó szélben, végig intenzív volt a kommunikáció a két kormányos és a trimmerek között, és megnyugtató, jó érzés volt, hogy mind a négyen ugyanúgy olvasták a szelet. Többen is észrevették, hogy mennyire simán fut az új-zélandi hajó a látszólag sima vízen, ami azért trükkös volt, mert a nem túl nagy hullámok nem tengelyirányból jöttek. „Igen, jól sikerült minden, kijött a lépés” – mondta a Finn-dingi és Laser Radial világbajnok Maloney, aki 2017-ben már nyert America Kupáját. A nap végén tehát 6:2 az új-zélandiaknak…

2024. október 19. szombat

11-kor a szokásos versenyigazgatói tájékoztató. A szél előrejelzés nem túl biztató, 14 órára mindössze 5 csomót jósolnak dél felől. A rajt tervezett időpontja marad a 14.10, aztán meglátjuk.

Egy érdekes esetet közben megoszt az újságírókkal Richard Slater főbíró.

Tegnap a második, azaz sorrendben a nyolcadik futamban, gyanús volt, nem volt-e korai rajtos az új-zélandi hajó. A számítógép gyors visszanézésekor kiderült: 50 milliszekundummal, azaz a 33 csomós sebességnél 1 méter 40 centivel „késtek”, így a rajtjuk szabályos volt.

Ahogy fokozatosan kiderül az ég Barcelona fölött, és egyre erősebben süt a nap, nő az esélye egy versenyzésre alkalmas seabreeze-nek. Végül határozott döntéssel 14.50-re hirdetik meg a rajtot, 7-9 csomós szelet mérnek a pályán, ami tartósnak ígérkezik. Kezdetét veszi a kilencedik futam, ami az Emirates csapatának rossz analógiával „meccslabda”. 6:2-nél elég egyet nyerniük ahhoz, hogy az America’s Cup 1851 óta tartó történetében ötödször megnyerjék a kupát… A rajt a briteknek sikerül jobban, fantasztikus teljesítményt nyújtanak a rajt előtti csatározásokban, többször fogásba veszik az új zélandiakat, akiknek rögtön a rajtlövés után ki is kell fordulniuk jobbra. Kísértetiesen megismétlődik a tegnapi játék, a jobb oldalon frissebb a szél, és még kicsit el is fordul, ezzel már az első szakaszon vezetnek a kiwik. Az első kapunál 19 másodperc a britek hátránya. A második cirkálószakaszban viszont a briteknek fizet a jobb oldal, a szakasz végére 12-13 méterre megközelítik a vezető hajót! Végig tartják magukat a szoros második helyen, a 100-150 méter hátrány ennél a tempónál és ennél a szélnél könnyen ledolgozható. Nem részletezném a futamot, érdemes megnézni a youtube-on, itt: https://www.youtube.com/watch?v=ma-jP6BG7Ns

A páros versenyzés magasiskoláját mutatják be a hajók, precízen vitorlázva egy nagyon nehéz futamban, szélfordulók és a változó szélsebesség nehezítik a dolgukat. Az utolsó versenyben is egyértelműen az új-zélandiak voltak a jobbak, de a britek méltó ellenfélnek bizonyultak. A hajók közt, a sebességekben nem volt jelentős különbség, a rajtok és a hajóvezetés, a szárnyak kezelése volt sorsdöntő, az utóbbi két nap szélviszonyai közt pedig megnőtt az eddigiekhez képest is a széltaktika jelentősége. Végül az Emirates a futam során előforduló legnagyobb időkülönbséggel, 37 másodperccel nyeri a kilencedik futamot.

October 19, 2024. Louis Vuitton 37th America's Cup, Race Day 6, Race 9. EMIRATES TEAM NEW ZEALAND, winners of the America’s Cup.

Barcelona elképesztően jó házigazdának bizonyult, a hatalmas, ingyenesen látogatható szurkolói zónák drukkerek ezreit vonzották ide, rengetegen jöttek Új-Zélandból, hiszen csak egy ugrás az út: 33 óra, szingapuri átszállással. Nem véletlenül húznak fel a győztes hajó árbócára egy gigantikus lobogót „Sok köszönet, Barcelona!” felirattal.

October 19, 2024. Louis Vuitton 37th America's Cup, Race Day 6, Race 9. EMIRATES TEAM NEW ZEALAND, Winners of the America's Cup.

Már a vízen elkezdődik az Emirates Team New Zealand fedélzetén az ünneplés, a gratulációk, ölelések a fedélzeten, majd a csoportkép a győztesnek járó molinóval és a kötelező pezsgőlocsolás. A kikötőbe behajózó győztest elképesztő tömeg fogadja. Kíséretükben a számtalan nézőhajó, rendőrségi motoros, saját kísérőhajók mellett sajkájukkal ott vannak a már látott maori törzsi evezősök, akik minden nap szertartásosan végigkísérték a kihajózást.

Az Emirates mólóján ott várnak a családtagok, barátok, és a tágabb csapat, a segítők, mérnökök, hajótervezők, hajóépítők, technikusok. A maori törzsi táncosok minden eddiginél hosszabb és változatosabb harci táncot mutatnak be a parton, valószínűleg koreográfiájukban ezúttal a hálaadásé a főszerep.

October 18, 2024. Louis Vuitton 37th America's Cup, Race Day 5. Maori

És akkor már csak a díjkiosztó van hátra, ezen a gyönyörű, napsütéses szombat estén, 19 órakor. A Race Village közepén, hatalmas kivetítőkkel övezett szabadtéri helyszín minden érdeklődő számára nyitott. Először Ben Ainslie és csapata vonul be, rengetegen gratulálnak, pacsiznak velük, teljesen közel engedik a versenyzőkhöz a közönséget. A félmeztelen maori harci táncosok ezután kürtszóval vezetik fel Peter Burling és Nathan Outteridge győztes csapatát, fülig érő mosolyok, és ugyancsak a szurkolók szeretete veszi körbe őket testközelből. Fantasztikus ez a nyitottság, közvetlenség, ahogy a 37. America’s Cup díjkiosztóját megszervezték. A színpad közepén, egy hatalmas nyitott Louis Vuitton bőröndben ott az „Auld Mug”, becenevén az öreg korsó– az America kupája. A szokásos beszédek, köszönetnyilvánítások után - kicsit hosszúak voltak - először az Ineos Britannia csapatát szólítják a színpadra. Kijut nekik is az ünneplésből. Sir Ben Ainslie köszönetet mond Barcelonának, és gratulál: "A jobbik nyert, ezúttal ez Új-Zéland csapata volt" - mondta. "Viszontlátásra legközelebb" - tette hozzá sokat mondóan...Ezután végre megkapják a csodálatos, hatalmas ezüst kupát a győztesek, akik zsinórban harmadszor nyertek (Új- Zéland pedig a verseny 173 éves történetében most már ötödször.) Peter Burling és Nathan Outteridge ketten veszik át a hatalmas kupát, majd az új-zélandi himnusz következik, amelyet a győztes csapat tagjai egymást átölelve énekelnek a színpadon. Megindító pillanat. Aztán... én még ennyi pezsgőt szétlocsolni színpadon élőben nem láttam. A kupa is úszik a pezsgőben, a csapattagok úgyszintén. A szurkolókat elnézve ma Barcelonában rekordot dönt a csapszékek forgalma!

Fantasztikus néhány nap volt, kár hogy vége. Boldog vagyok, hogy itt lehettem.

Kép: America's Cup, Visy László