Azóta többször is egyeztettünk, de sehogy nem jött össze, hogy egy T hajóval verseny körülmények között vitorlázhassak. Az elmúlt héten Gábor jelezte, hogy ez lesz az utolsó hétvége, nincs több lehetőségem idén, mert kiveszi a hajót. Koromnál fogva tudatosodott bennem a kihagyott lehetőségek kockázata, ezért mielőtt meggondolhattam volna magam, bejelentkeztem szombatra. 

Normális hajós ember egy versenymentes hétvégén pizsinapot tart, de minimum alszik amíg hagyják. Ha menni kell, hát menni kell. Korai kelés, kint 2 fok, zúzmarás, átláthatatlan köd.

Mi lenne, ha a menetrendivel mennék át, vinném a kis Brompton bringát és nincs drága kompozás? Az ötlet jó, de a Bahart egy hete leállt, így marad a komp. Bicikli? Miért ne? Kell az a kis mozgás. Spoiler: oda vissza több mint 60 km, lemerevedett ujjakkal, mert a hosszúujjas kesztyűben nehézkes a telefon simogatása.

Az ezüstparti marinában Gabi és Nusó egy - klasszikus hajó megszállott tulajdonosa -fogadnak. A köd reménytelenül sűrű, így a parton beszélgetünk. Próbálom eljátszani a felkészült zsurnalisztát, de hamar kiderül, hogy azon kívül, hogy meg tudom különböztetni a klasszikus huszonötöst, a műanyag T-jollét és a T-26-ost, azért ennél lényegesen több van a projektben. Amíg a T-jolle egy Gábor által tervezett, korszerűsített 25-ös, addig a T-26 testét már Déry Attila tervezte. A hajó alapkiszerelésében továbbra is jolle, de készül kíles változat is. A test szélessége lehetővé teszi a közúti szállítást, ezért valamivel keskenyebb a korábbi fa vagy műanyag változatoknál.

Sajnos annak ellenére, hogy se a hajóhossz se a rig mérete nem tér el a T-jolle paramétereitől, az osztály nem fogadta be a T-26-ost annak feltételezhetően jobb nautikai adottságai okán. Ez azt is jelenti, hogy ezt a hajót önálló típusként kell a jövőben értelmezni.

G.A.: Ha ez így van nem lenne értelme megalkotni egy szigorúan szabályozott OD modellt? Sokan csalódnak a yardstick rendszer anomáliái miatt, talán ők szívesen beülnének egy gyors, korszerű osztályba.

T.G.: Meg is tenném, ha a megbízóim ne akarnának állandóan eltérőt a már kész típushoz képest. Van, aki square topos vitorlát, más orrsudarat kér, így nehéz egységes OD szemléletet kialakítani. Mint hajóépítő, az az elsődleges érdekem, hogy megfeleljek a megrendelők elvárásainak. Nyilván másként gondolkodnék, ha lenne 8 db aktívan versenyző OD hajóm. Az a tapasztalatom, hogy hiába hiszek egy könnyű, kiegyensúlyozott jolléban, ha jelenleg a vevők többsége a tőkesúlyos változatot preferálja.

G.A.: Nem lehet, hogy a kívülállók aggódnak a jolle borulékonysága miatt?

T.G.: Ezek a hajók egyáltalán nem borulékonyak. Sajnos egy-egy eset igen nagy nyilvánosságot kap, ami gerjesztheti a félelmet, de gyakorlott, felkészült vitorlázóval ez nem történhet meg. Én még soha nem borultam, és az a tapasztalatom, hogy legalább három komoly hibát el kell követni egyszerre ahhoz, hogy ez megtörténjen.

Időközben a sűrű köd oszlani kezd, ezért úgy döntünk, hogy kihajózunk. A nap sugarai kiemelik a sötétkék hajótest különleges színjátszó fényezését. A fedélzet puha de strapabíró EVA hab alapanyagú deck burkolata ízlésesen cizellált. A felületen 3 év használat után sem látszik sérülés. Ez a korszerű műanyag fedés egy könnyű modern hajón egyáltalán nem tájidegen. Ahogy belépünk, már a billenésből érződik a test könnyedsége. A kokpit és a szerelvényezés komoly versenyzői tapasztalatot tükröz. Minden a helyén, semmi felesleges, talán kissé spártai, de ha valami hiányzik, az inkább a gyengék fegyvere: mint pl. a lazy jack, a műszerek és a beépített motor. Ami van, az abszolút minőség: a könnyű elektromos Torquido külmotor, igényes kötélzet, jól szabott, kimaxolt vitorlázat. Ahogy haladunk ki a kikötőből, a köd újra átveszi a hatalmat. Műszer híján a derengő nap ad némi támpontot, reményt a visszatérésre. Kellemesen kifújt friss kettes-hármas délnyugati szél borzolja a tavat, terelgeti a ködöt. A partot nem látjuk, de néha megnyílik egy-egy nagyobb látványtisztás, ilyenkor az áttörő napsugarak elképesztő fényeket produkálnak. Ahogy kiérünk, készítünk néhány képet, amikor bevillan: nincs rajtunk mentőmellény! Mondom is Gábornak: még jó, hogy Bagyó Sanyi valahol Afrikában hajózik, talán nem fogja észrevenni a kikerült képeket. Tévedtünk. Egy órán belül jön a netes dörgedelem: „látom ám, hogy későn vettétek fel a mellényt...!” Nincs mentség

A hajó elképesztően kezes. Annyira neutrális a kormányzása, hogy szokni kell a kormányerő visszajelzésének a hiányát. Valahogy olyan, mint a nagyobb hajókon lévő hidraulikus rendszer, arra megy amerre állítom, anélkül, hogy visszajelezne vagy elfordulna. Talán leginkább egy Kalózhoz hasonlíthatnám, ahol a hajó döntésével tudjuk befolyásolni a szélbefutás mértékét. Itt ki lehetne állni a trapézra, de erre egyikünk sem vállalkozik. A karcsú karbon árboc jól reagál az achter feszítésére, de a lee kocsi is lehetővé teszi az erősödő szél kompenzálását. A 130%-os Pentex génua éles menetben a teljes alsóéllel érinti a decket, ha kurtításra van szükség, egy kis fock veszi át a szerepét. A 22 m2-es grosz hosszú hátsóéle finnes technikát kíván, ha valaki forduláskor a bum alatt szeretne átjutni. Azok a szerencsések, akik nem Finnben, vagy Európa Molyban szocializálódtak, azoknak eszükbe sem jut a bujkálás, egyszerűen beállnak hátul a tükörnél a kormányrúd mellé és maguk előtt elengedik a comb magasságában elhaladó bumvéget. Azért itt egy erősszeles spontán halzolás okozhat kellemetlen meglepetést. Nagyobb szélben ez a veszély jelentősen csökken, ha a grosz is reffelésre kerül. A kurtított vászon hátsó bekötési pontja az alaphelyzetben lógó bumot felemeli, így lényegesen több szabad magasság marad az átjáróban. Ha valakit aggaszt a versenyváltozat alacsony bum magassága, annak lehetősége van rövidebb hátsóéllel szabott túra vitorlát választani.  A T-26 egy sportos trapézolható versenyhajó. Legyen a kormányos legalább olyan ügyes, mint amit a legénységétől elvár!

Az alaphajó 7/8-ados bekötésű spinnakerrel szerelt, de választható orrsudárra köthető top spi, vagy gennaker is.

Ahogy kimaradt a trapéz használat, úgy a bőszeles vitorlázat sem került elő, ehhez ketten gémberedett ujjakkal nem voltunk elegen. Megbeszéltük, hogy jövőre az első adandó alkalmat kihasználjuk, hogy a hajót versenykörülmények között 3 vagy akár 4 fős csapattal is kipróbáljuk. 90-es YS száma elég nehéz helyzet elé állítja, ha erősebb szelekben a 33 lábas Nauticokat, vagy kis szélben az Onix-850-et szeretné legyőzni.

Miközben élvezzük a Balaton elképesztően szép arcait, lassan kifutunk az időből. A ködpaplan egyre sűrűsödik, megpróbálunk visszajutni a kikötőbe. Műszerünk, kompaszunk nincs, mobilalkalmazást tudatosan nem kapcsolunk, elindulunk kifelé. Már-már felsejlik a part körvonala, amikor éles csattanás jelzi, hogy kiértünk a sekély vízbe. Aggódva pillantok a felhúzható kormánylapra, de Gabi megnyugtat, egy biztonsági klemm kiold, ha a lap a mederrel ütközik. Ez adta a furcsa hangot. Próbáltunk a part közelében hajózni, így műszeres segítség nélkül is betaláltunk a kikötőbe.

A T-26 egy jó sorsra érdemes fejlesztés. Bízom benne, hogy megnyerő adottságai megtalálják azokat az értő vitorlázókat, akik hisznek egy 8 méteres, sólyázható, igen gyors jolle osztály jövőjében. Természetesen akik egy biztonságos de gyors családi túrahajót szeretnének, azok a kíllel szerelt változatban sem fognak csalódni.

Ami a szombati ködös tesztvitorlázást illeti: elképesztő vizuális élményt jelentett! Köszönöm Gábor.