A tábort Fundák György, az MVSZ Olimpiai Bizottságának vezetője, olimpikon, a legsikeresebb nemzetközi karriert befutó magyar edző és sportszakember koordinálta. Munkáját több specialista szakember segítette, biztosítva a fiatalok számára a lehető legmagasabb szintű szakmai támogatást.

Minden sportág legféltettebb kincse a saját utánpótlása. Különösen igaz ez most a vitorlázásra, amely Berecz Zsombor, Érdi Mári, Vadnai Jonatán sikerei nyomán az éremesélyes olimpiai sportágak exkluzív klubjába került. Ez kiemelt támogatást, de megnövekedett felelősséget is jelent.

A március idusán tartott összekovácsoló, a feladatokat és a lehetőségeket felvillantó edzőtábor annak az útnak a kezdete, amely segíthet abban, hogy a ma legjobbjainak legyenek méltó utódai a nemzetközi vizeken, az olimpiákon, legyenek folyamatosan jelen magyar vitorlázók a világ élvonalában. Ez csak tervszerű, tudományosan megalapozott munkával lehetséges. Mit kaptak a fiatalok, és mit tapasztaltak az edzők ezen az első összetartáson? Erről kérdeztük a résztvevőket.

Az utánpótlás katamarán osztályban, a Nacra 15-ben versenyez Pónácz Liza, aki az edzőtábor sokszínűségét emelte ki.

„Nagyon jó volt, hogy a vízi edzés mellett a fizikai edzéssel és a mentális felkészítéssel kapcsolatban is kaptunk tippeket, tapasztalatokat. Szuperek voltak a mobilitási gyakorlatok, és ami a lelki felkészítést illeti, számomra kiemelkedően érdekes volt a hajón belüli kommunikációs technikák megbeszélése. Az én hajóosztályomban vegyes párosok vitorláznak, a kormányosom fiú, ami egy speciális helyzetet teremt. Megtanultuk, hogy az őszinte és nyílt kommunikáció a titka a problémákon, feszültségeken való túllépésnek is.

Hasznos volt számomra az is, ahogyan a célok kitűzésének módszerét ismertették velünk: mindig rész-célokat kell kijelölni, így lépcsőfokonként lehet eljutni a sikerhez. Jó volt az a gyakorlat is, ahol közösen kellett egy trükkös problémát megoldanunk, muszáj volt csapatban gondolkodnunk, hogy ez sikerüljön. Nem utolsósorban itt még jobban megismertük egymást, mert egyébként különböző hajóosztályokban versenyzünk az itt lévőkkel és eddig alig találkoztunk.

A vízi edzések is az összekovácsolásról szóltak, a három személyes modifikált, sportosabbá alakított Flaar 18-asokkal nem a saját versenyzőtársainkkal, klubtársainkkal kerültünk egy hajóba, ráadásul a futamok alatt folyamatosan cseréltük a szerepeket, mindenki volt kormányos, trapézos és fordeck is. Nagyon jó lenne, ha ez a munka folytatódna, rendkívül hasznos és motiváló volt ez a hétvége!”

Tóth Mátyás erőnléti edzőt a résztvevők fizikai állapotáról kérdeztem.

„Naponta kétórás edzést tartottam a fiataloknak, de természetesen nem intenzív erőnléti tréningről volt szó – ennyi idő alatt nem lehet például súlyzós edzésekkel érdemi erőfejlesztést elérni. Inkább felvillantottam néhány lehetőséget például a koordináció vagy az egyensúly fejlesztés trükkjeiből. Beszéltünk a tipikus vitorlás-sérülések megelőzését célzó gyakorlatokról, ilyen például az ILCA vitorlázók alsó hát problémái, amelyek speciális erősítő gyakorlatokkal megelőzhetők.

Teszteltem a résztvevőket, és kiderült számomra, hogy elég nagyok a különbségek, van, aki heti három-négy edzést is végig dolgozik, mások alacsonyabb intenzitással készülnek. Az viszont kiderült: motivált, fejleszthető a társaság, jó néhány hasznos trükköt tudtam nekik mutatni. Azt próbáltam átadni, hogy a fizikai edzés nem csak szükséges, hanem élvezetes is lehet!”

Héder Benedek a Spartacus VE ILCA versenyzője, a 2024-es év ifjúsági fiú vitorlázója. Évek óta hazai és külföldi edzőkkel készül, tervszerű konditermi edzéseket végez. Vajon számára milyen újdonságot adott ez a hosszú hétvége?

„Bár esett az eső és hideg volt, a kétórás vízi edzések nagyon jók voltak. Négy hajóban, három-három emberrel csapatban vitorlázni, különböző hajóosztályok versenyzőit megismerni fantasztikus élmény volt. A mentális felkészítéssel, sportpszichológiával foglalkozó előadásokat, tréningeket nagyon fontosnak tartom, ez az a terület, ahol rengeteg a tartalék. Már egy ideje gyakorlom például a képzeletben rajtolást. Ha van egy kis időm, elindítok egy csipogó órát és az utolsó perceket lejátszom behunyt szemmel a fejemben. Két képzeletbeli leerajt, két képzeletbeli luvrajt egymás után, folyamatosan „nézek” körbe, előre-hátra, elképzelem az ellenfeleket, mit tesznek, erre hogyan reagálnék. Ez egy hasznos és élvezetes játék.”

Gyapjas Balázs a Balatoni Yacht Club (BYC 1912) edzője a vízi foglalkozásokért felelt.

„Rossz volt az idő, ráadásul a szél sem nagyon fújt, de senkit nem kellett noszogatni mindenki motiváltan indult a vízre. Jó volt a csapattal együtt dolgozni, hiszen ügyesek, elhivatottak, és nem véletlenül ők a hajóosztályaik legjobbjai. Voltak, akik egyáltalán nem vitorláztak még ilyen három személyes hajóban, de nagyon hamar adaptálódtak. Az, hogy egy szokatlan hajóban, váltott posztokon dolgoztak, kimozdította őket a komfortzónájukból, egyben csapatot formált belőlük. Ez volt ennek a hétvégének a legfontosabb célja.”

Kovács Bendegúz és Kovács Boldizsár – Bebe és Bobó – 14 éves ikrek. A legsikeresebb hazai 420-as vitorlázók, a Balatoni Yacht Club, a BYC 1912 versenyzői. Tavaly Portorozban U15 Európa-bajnokok lettek. Tapasztalataikról lelkesen, egymás szavába vágva meséltek:

„Számunkra nagyon fontos volt ez a három nap. Nem csak a vízen töltött órák, hanem az erőnléti edzőtől tanult speciális gyakorlatok, és a mentális tréning trükkjei is. Mivel a célunk az olimpia, nagyon jó volt hallgatni Gyuri bá’ (Fundák György) tapasztalatait.

Vajon számunkra hogyan fest majd a jövő? Ifi válogatottság, olimpiai reménységek válogatottja… hogyan, milyen egyéni és családi áldozatvállalással, milyen támogatásokkal léphetünk előrébb? Lehetséges-e az olimpiai szintű felkészülés mellett tanulni, akár egyetemi szinten?

Erről is hallhattunk példákat, megnyugtató volt, hogy ez igenis lehetséges, mivel egyikünk sem szeretne az érettséginél megállni. És mi is csak azt tudjuk elmondani, amit a többiek: jó volt a korosztályunk legjobbjaival megismerkedni, együtt, új dolgokról hallani, közösen dolgozni – és reméljük lesz folytatás!”

Lesz! – erősítette meg Fundák György, aki immáron másodszor találkozott ezekkel a fiatalokkal. De vajon ő hogyan látta ezt az új magyar élversenyző-generációt?

„Nagyon akarnak, de azt még tudják egész pontosan, hogy mivel is jár egy olimpiai felkészülés. Szerettem volna érzékeltetni velük ennek az útnak a komplexitását, az intenzitását, és a vállalt feladatok nagyságát – természetesen anélkül, hogy bárkit elriasztanék. A folytatásban már a válogatottak kialakítása felé lépünk tovább: leülünk a szülőkkel, az egyesületekkel, a klubedzőkkel, tisztázzuk a szakmai és az anyagi feltételeket, és akkor már el is indulhatunk a közös úton.”