Tíz-tizenöt csomós északnyugati szélben rajtolt el a Laurel kupa huszonhat fős!! finnes mezőnye május 26-án hétfő délelőtt, a kétnapos verseny nyitónapján. A több szempontból egyedülálló esemény gyökerei a kétezres évek elejére nyúlnak vissza és mai fejjel szinte felfoghatatlan hogy azóta is ugyanazzal a szponzorral fut a sztori pedig kis tó, kis egyesület, kis hajó ráadásul feltétel a betöltött ötvenedik életév. Az alapötlet ennek a korosztálynak versenylehetőség biztosítása illetve amolyan nosztalgiázós összejövetel ennek szellemében klasszikus háromszög alakú pályán zajlik a verseny ahogy régen is de inkább úgy mondanám, marha régen.  A pontozás is teljesen eltér a maitól de ebbe most hadd ne menjek bele, ha komolyan érdekel kérdezz meg a kikötőben egy veteránt. 

A pálya érdekessége hogy a harmadik kreuz szakasz végén van a befutó (nem félszélben a mai versenyekkel ellentétben) és vissza kell vitorlázni a rajhoz így az első futam utáni leálló szél nem sok jóval kecsegtetett. Mindenkinek van vitorlázós sztorija és biztos vagyok benne hogy mind egyedülálló a maga nemében ám szürreális dolgok csak elvétve történnek, de leginkább úgy se. Szóval ami most jön alig fogod elhinni, nekem is időbe telt pedig ott voltam. Unottan csorog a mezőny a szemünk előtt lepergő pár órás várakozással amikor a rendezőhajóhoz közeledve a természet csendjét megtöri a tóra telepedő furulyaszó. Igen furulyaszó. A tó közepén a rendezőhajóról, Gerely "Feró" Ferenc előadásában mert idézem: "ez egy szélcsalogató rituálé, hátha beválik." Ne mondj semmit, működött. Gyorsan le is ment a hátralévő két futam, irány a part, sör, pörkölt, sör, pogácsa, sör és beszélgetés, kis pálinka a nagy izgalmakra. 

Versenyen de amúgy bármilyen vitorlázás után az esélyek latolgatása, hajóbeállítás meg a csajok a fő téma ami tök normális férfikörben de ez a generáció előttünk jár valamivel így az esélyek elemzését leváltja a kardiológus, a vitorla beállítását a szívritmuszavar, a női idomok magasztalását pedig a szemfenékvizsgálat és amíg ezen az egészen tudunk egy jót röhögni minden rendben a világunkban. 

Nem mellesleg az aktív vitorlázást abbahagyva sokan csak ilyenkor ülnek hajóba, némelyeknek már nincs is saját felszerelésük de akinek csak lehet Mester Bá biztosít kincstári hajót, persze szállással együtt, naná hogy rejtett költségek nélkül. 

Visszatérve Feró Bá szélcsalogató furulyaszólójára nem csak bevált de azóta is azt nyögjük, a szörfösöknek meg lövésük sincs kinek legyenek hálásak. Kezdetnek estére egy hirtelen jött vihar söpört végig a tavon aztán másnapra is több szél maradt a kívánatosnál szóval ha bármikor bármelyikőtöknek felajánlja ezt a szolgáltatást, kezeljétek kellő fenntartással. Keddre többszöri hiábavaló szélmérés (50km/h lökések) pár pohár sör és eredményhirdetés maradt a mezőnynek és azt mondom, megérdemelték a pihenőnapot. Sokan előző hét pénteke azaz a Velencei Tavi Vitorlás Napok óta ülnek hajóban lenyomva négy versenynapot hol harcos, hol harcosabb körülmények között mindezt olyan ötven, hatvan, hetven éves emberek akiket -szégyen, nem szégyen- még csak meg se tudtam szorongatni a szombati futamokon. 

Egy szó mint száz, ha még a bevezetőben említett korosztályhoz tartozol akkor akár pár év múlva verseny után egy asztalnál ülhetsz ezekkel a legendákkal, hallgathatod a soha ki nem fogyó sztorikat, megtudhatod melyik dokinál mikorra van időpont és hogyan állították el egymás hajóit a hetvenes években. De addig is érdemes gyakorolni, ezek nem szaroznak. 

Képek: Gerely "Feró" Ferenc és Pallai "Pallus" Tibor