2000-ben kezdődött, hogy egy atyai baráttól kaptam egy gépészeti tervező programot és egy régi rajz alapján elkészítettem az egyik Benacsak Jenő terv alapján a 25-ös túrajolle hajótest digitális megfelelőjét. Tetszett is meg nem is, ezért a gerincvonalat megtartva újrarajzoltam az egészet, hogy egyrészt megmaradjon a klasszikus jelleg, másrészt bele tudjam csempészni a modern vonalakat. A dechvonal a legszélesebb pontig maradt az eredeti, de a tükröt szélesebbre vettem, ahogy az szinte minden modern vitorláson látszik. 2016-ban kezdődött az Axios építése, de fél év után újrakezdtem, mert Martin Janó tanácsára egy teltebb forma mellett döntöttem. 2022 májusában Korzenszky Richard atya hathatós segítségével vízre került az Axios!

Mentünk jól, rosszul, nyertünk is meg nem is, de élveztük minden percét. Tavaly a kormányunkat vesztettük el Földvár előtt, így született meg a profilkormány, idén a profilsvert követte, amivel két héttel a Kékszalag előtt lettünk kész. Kihagytuk a Klasszikus Kupa csopaki futamát, de a Fehér Szalagon indulni akartunk. Pénteken vízre tettük, felszereltük, másnap rajt. Árbóc egyenes, áll ahogy, menjünk. Északi rajt, 3-400 méterre a parttól irány Kenese. A Peltó a part alatt meglógott, igazítás felé, de a szél leállós, irány Kenese. Innen már mi voltunk elöl és minden fuvallatot kihasználva abszolút 8-nak, osztályban elsőnek futottunk be Siófoknál. A főpróba teljesítve, a hajó Füreden várja a Kékszalagot. Minden időjárás jelentés erős szelet jósolt, tanakodtam magamban a helyes vitorlaválasztást illetőleg.



Aznap reggel döntöttem, hogy fock és nagyvitorla. Vicceltem a többiekkel, hogy estére foglalunk helyet egy étteremben, mert még világossal visszaérünk. 8 órakor kifutottunk a kikötőből, de kisvártatva beköszönt egy 25 csomós befújás, reffeltünk egyet, ami után biztonságosnak tűnt a futásunk. A rajt nem az első sorban talált minket, de sorra mentünk el annak aki utunkba tévedt. Az erős szél keltette hullámok és a hajók farhullámainak interferenciája miatti hullámhegyekben többször megmerült az orr, egészen a fuchsablakig csapva a vizet. Be nem jött egy csepp sem, Kenese pedig gyorsan közelgett, 145-nek vettül a bóját, majdnem kihagyva a terelő jelet. Siófok 113. 2:10:32 Az Orion mögöttünk 30 másodpercel. Eddig jó, álljunk az élre majd folyamatosan növeljük az előnyt a befutóig, mondta a Zsolt és kiállt a trapézra. Tihanyig még láttuk az Oriont,de átjutva csövön végleg elmaradt. A mezőny nagy részét magunk mögött tudhattuk és robogtunk az eleje felé. Zánka körül kireffeltünk, ami nem tartott soká', mert egy hatalmas fekete gerenda szele a hazai vizeken (Ábrahámhegy) ismét reffre kényszerített. Ez után találkoztunk a 30-as schärenekkel a szigligeti öbölben, akik méltósággal suhantak a pöffös szélben teljes taklival.

Volt idejük videót készíteni rólunk, amit ez úton is köszönök, ritkán látom a hajóm kívülről, pláne ilyen szélben, ilyen helyen és alkalommal. Illusztris társaságban haladtunk Keszthely felé. Vettünk Györököt, a Keszthelyi öbölben 20-22 csomós alapszél 30+os befújásokkal borzolta a vizet. Egy pillanatban megfordult a fejemben, hogy sok lesz, de nem pazaroltunk időt ily kicsinységre. Keszthely 65. 7:03:52. Majdnem a partig kellett kreuzolni, hogy vehessük a bóját. A forduló után a fockschott fixálta magát a csörlőn, de az ellenoldalival sikerült kiszabadítani. A Keszthelyi öböl eddig egy éjszakai varázslat volt, mindig olyan érzésem támadt, mintha egy mély szűk nyakú zsákba kellene bevitorlázni, ahol mindenhol parti fények villódznak és soha sem érünk oda. Így nappal egy nyitott száj, ahol a szélkisasszony torkát meg kell csiklandozni a bójánál, hogy eresszen ki onnan. Bő szélben rohantunk ki a fenn említett illusztris társasággal, majd Györök és Szigliget között jött az igazi siklás, ahol még a 30-asok is elmaradtak. 10-12csomós sebességgel rohantunk Tihanynak és minden egyes megcsúszással 50-60 méter előnyre tettünk szert a 30-asokkal szemben. Még új sebesség rekord is született az egyik 28 csomós löketben, 13.5 csomóval repesztettünk és semmi másra nem emlékszem, mint a sistergő habokra, a hullámokon pattogó hajóra és az idegként feszülő kötelekre. Még-még gondoltam, bár a szél csendesedett, de a gyors menet azért maradt. A távoli nagy fekete vitorlák viszont közeledtek, a csőig majdnem beértük őket. A cső előtt megelőzőtt minket a Fazék, hogy eddig hol volt nem tudom, de a termetes génuájával nem versengtünk. Az utunkba tévedt média motoros rögtön utána is eredt.



Néhány kép rólunk is készült, ha már ott vagyunk alapon. A révnél túlságosan a part alatt mentem, kitakart minket a hegy. A kardinális után már láttuk Füredet, a szél viszont igencsak döntötte az előttünk lévő hajókat, ezért reffeltünk. Határeset volt. A szél természetesen lepörgött, ha nem is sokkal, de a célvonal alá tartottunk és nemhogy befújt volna, de egyenesen alábbhagyott, hát reff ki. A Simo az utolsó Asso a cső déli oldalát választotta és hiába értük be addig, meglépett. A Hárpia, típusához híven sokkal élesebben tudott szélnek menni mint mi, tudta venni a célt. Nekünk kellett még egy forduló. Útjogosként tartottunk a célra, ő befért előttünk 2 másodperccel hamarabb. Balatonfüred 59. 11:06:40 A YS összesítésben abszolút másodikok lettünk 11:29:16-os idővel. Bár ez egy relatív eredmény, de mégis mutatja azt, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtottunk, hajó és legénység együtt.

Az eredmény számokban kifejezhető, de az idáig tartó út, a megélt események találkozások, döntések sora az ami ennek az eredménynek keretet ad. Időben majd 100 évet kell visszamennem ahhoz, hogy elinduljon az út, amely idáig hozott. Dédapám, nagyszüleim és szüleim nevelése, munkája nélkül nem állhattam volna fel a dobogóra. Köszönöm nekik!