Mikor váltottatok a 49erFX olimpiai hajóosztályra? Végig ez volt a cél?

Fehér Boróka: Igen, határozottan ez volt, és tavaly ilyenkor ültünk először 49-esbe, de akkor még csak belekóstoltunk, hiszen versenyeztünk a saját hajóosztályunkban, a 29-esben, ami egyben belépője a 49-esnek. Komolyabban az olimpiai hajóosztállyal viszont csak idén májustól kezdtünk el foglalkozni, amikor a csehországi Lipnóban versenyeztünk vele.

Hogyan találkoztatok egymással, és mióta versenyeztek együtt?

Fehér Szonja: Gyerekként mindketten optimistben versenyeztünk, akkor ismerkedtünk meg mi és a szüleink is, úgyhogy mondhatjuk, hogy onnantól tudunk egymásról és egymás eredményeiről. Amikor a legkisebb hajóosztályban végeztünk, mindketten páros hajóban szerettük volna folytatni, ezért aztán 2021 őszén meg is próbáltuk együtt, ami után úgy láttuk, hogy együtt is kell folytatnunk. Ez azóta is így van, a 2022-es volt az első közös szezonunk.

Az évek alatt milyen sikereket értetek el a 29-esben?

F. B: Igyekszem semmit sem kihagyni. Első évünkben, 2022-ben megnyertük az U17-es magyar bajnokságot, és ugyanebben a korosztályban harmadikok lettünk a világbajnokságon. A következő évben Brazíliában, az ifjúsági vébén egy harmadik, a nyílt Európa-bajnokságon egy hatodik helyet szereztünk, és női kategóriában az összetett élén végeztünk az Európa-kupa sorozatban. A 2024-es esztendő egy felnőtt női világbajnoki címet hozott nekünk a hajóosztályban, és abban az évben megnyertük az összetett magyar ranglistát is. Ezt idén megkoronáztuk egy Európa-bajnoki ezüstéremmel, illetve 2022-ben, 2023-ban, és 2024-ben is mi lettünk az év ifjúsági női vitorlázói itthon.

Nehéz volt az átállás 29er-ről 49er-re?

F. SZ: Nem is annyira nehéz, de vannak nehezítő tényezők. Például, hogy 49er-ben már Borókának is trapézon kell állnia, és mivel nagyobb a hajó, az irányítás több erőt igényel, ami több erőnléti edzést jelent. A mezőny kisebb, de erősebb, mint a 29er-ben, több jó, nálunk idősebb versenyzőkből, zömmel olimpikonokból áll, ezért nem ismerjük még annyira. A hajó maga sokkal gyorsabb, hamarabb kell reagálni egy-egy helyzetben, és ha nem sikerül, az rögtön érződik a hajón és annak a sebességen. A hibákat könnyebben és gyorsabban kihasználják a riválisok.

Milyen első évetek volt?

F. B.: A Garda-tavon megnyertünk egy Európa-kupa-fordulót, ami jól hangzik, még ha nem is a legrangosabb verseny volt. Úgy pedig pláne jól hangzik, ha hozzátesszük, hogy olyan versenyzőket győztünk le, akik már évek óta vitorláznak ezzel a hajóval, ráadásul fiúk is voltak a mezőnyben, míg mi kvázi zöldfülűként indultunk.

Mi tartotok erősségeteknek?

F. SZ.: Nagyon jól kiegészítjük egymást, ami nincs meg az egyikünkben, az megvan a másikban, és fordítva. Voltak sikereink a 29er-ben, jól összeszokott páros vagyunk, pontosan tudjuk, mire gondol a másik, közösek a célok, és mindketten egy irányba húzunk. Párosban ez a legfontosabb, és szerencsére jól működünk együtt.

Mennyi időt töltöttetek együtt idén?

F. B.: Vízen nagyjából százötven napot, de ez jövőre már kétszáz lesz. Szonja balatonfüredi, én pedig solymári, tehát nem lakunk a szomszédban, de vannak közös megjelenéseink is. Ebben a százötvenben benne van a téli felkészülés Portugáliában, aztán februártól a versenyhelyszíneken, Spanyolországban, Szlovéniában, ezt követte egy néhány hetes magyar blokk itthon. A világversenyek mellett idén sok időt töltöttünk a Garda-tónál és Portóban is.

Mennyit és mit edzetek együtt és külön?

F. SZ.: A fizikai edzéseink vannak külön, ami heti négy-öt nap is lehet, többségében konditermi és kerékpáros edzés. Közösen dolgozunk sportpszichológussal, és edzőtáborokban szoktunk padelezni is, ami inkább szabadidős kikapcsolódás, és reméljük, a télen össze tudunk hozni egy csapatsíelést is. A versenyhelyszíneken egyébként mindig vannak edzőpartnereink, de állandó nemzetközi edzőpartnerünk még nincs, ami olyan szempontból egyáltalán nem rossz, hogy változatos a különböző erősségű vitorlázók miatt.

Mi kell ahhoz, hogy valaki ebben a kategóriában sikeres legyen?

F. B.: Leginkább elhivatottság és céltudatosság, hogy tudd, mit miért teszel bele, és ne csak hobbiból csináld az egészet. És az akarat mellett természetesen kell némi érzék is hozzá. Mint minden hajóosztályban, a 49-esben is szükség van a tapasztalatra, amit a versenyévek hoznak majd magukkal, de ne feledjük azt sem, hogy ez a hajóosztály még fiatalabbnak számít az olimpián, 2000-ben, Sydney-ben debütált. A világbajnokságon ötven-hatvan, az olimpián pedig húsz nemzet van ott a mezőnyben, a franciák, hollandok, a britek, az amerikaiak, az új-zélandiak, a svédek és a spanyolok kiemelkednek, utóbbiak nyerték a világbajnokságot a nők és a férfiak között is. De összességében elmondható, hogy a mezőnyben csak jó vitorlázók vannak.

A jövő évetek hogyan néz ki?

F. SZ.: Az év elejét Portugáliában töltjük, edzőtáborban, az első versenyünk március végén a Princesa Sofía lesz Palma de Mallorcán. Ezt a májusi világbajnokság követi Franciaországban, ami már látjuk, hogy nagyon nehéz lesz, nyáron edzőtáborok és az Európa-bajnokság követi egymást. Illetve nekünk ott lesz még a junior Európa-bajnokság Portugáliában, majd kezdődik a téli felkészülés. Sokat kell utazni az évben, de ehhez hozzá is szoktunk, mivel nincs tengerünk, nekünk, magyar vitorlázóknak nagyobb energiát kell belefektetnünk, mint a riválisoknak.

Most edzőtáboroztatok Portugáliában, aminek a végén volt egy verseny. Mi volt a célotok?

F.SZ.: Ez egy edzőverseny volt, és nálunk nem volt olyan erős mezőny, zömmel olyanok voltak ott, akikkel régen együtt vitorláztunk az alacsonyabb hajóosztályokban. Viszont remek edzéslehetőség volt, és valamilyen szinten azért számított, mert visszajelzés volt, hogy lássuk, mennyire tudjuk élesben alkalmazni azt, amit eddig gyakoroltunk. Hétfőn utaztunk haza, de december 6-től 13-ig ugyanide jövünk vissza.

És mik a hajóosztályban a hosszú távú terveitek?F.B.: Elsősorban a kvalifikáció a 2028-es olimpiára, ami még csak az első olimpiánk lenne, így elsősorban a tapasztalatszerzés lehet Los Angelesben a cél. Természetesen a 2032-es nyári játékoknak már nagyobb tervekkel fogunk nekivágni, akár éremért is szeretnénk majd harcolni. De visszatérve Los Angelesre, ha kijutunk, akkor a stabil középmezőny megcélozható. Egy húsz hajóból álló nemzetközi topmezőnyben tizediknek lenni szerintem nagy szó lenne. Az a cél, hogy tovább tudjunk lépni, mert két-három olimpiai ciklus biztosan bennünk lehet.