Az ő sportos története nem a vitorlázással kezdődött. Tornázott, vívott, sportolt mindent, amit csak lehetett. A vitorlázás lassan, szinte észrevétlenül lett az élete része – aztán egyszer csak az élete. A Testnevelési Egyetemen szerzett diplomákat, de a tudását soha nem a papírokban mérte. Már fiatalként edzett, tanított, abból élt, amit másoknak adott tovább. Ez a tempó, ez a hozzáállás aztán végig is kísérte az egész életét.

Soha nem lett „klasszikus” profi versenyző, de talán épp ezért lett olyan edző, aki pontosan tudja, mit jelent küzdeni, újratervezni, más utat keresni. 1971-től kezdve a sport, a tanítás és az emberekkel való munka lett az otthona. Klubok jöttek-mentek – Bp. Építők, Spartacus SC, Velence Tavi Sportiskola, MAFC, Fertő tavi Vitorlás Szövetség, Balatonfüredi Yacht Club –, de egy dolog állandó maradt: a figyelem a gyerekekre, a versenyzőkre, az EMBERRE a vitorlák mögött.

Szövetségi kapitányként és vezető edzőként ott volt a magyar vitorlázás legfontosabb pillanatainál. Olimpiai érmek születtek, világszínvonalú versenyzők nőttek fel a kezei alatt. De ha megkérdeznénk tőle, valószínűleg nem ezekkel kezdené. Inkább azokra a pillanatokra emlékezne, amikor valaki először mert igazán kimenni szeles időben, amikor egy gyerek rájött, hogy képes rá, vagy amikor egy fiatal sportoló elhitte magáról, hogy többre hivatott.

Igazi pedagógus! – nem csak edző. Évtizedeken át tanított az egyetemen, vezette a táborokat, képzéseket, edzők generációit formálta. Mindig nyitott maradt: tanult, kérdezett, kísérletezett. Nála soha nem volt „kész” tudás, csak folyamatos keresés. Ezért működtek az edzései, ezért volt mindig jó hangulat körülötte – még akkor is, amikor kemény munka folyt.

És ami talán a legszebb: 80 évesen sem a múlt idejű igék határozzák meg. Ma is gyerekekkel foglalkozik, csoportokat épít, ott van a parton, a vízen, a háttérben. Télen síel, tanít, több ezer gyereknek mutatja meg, milyen öröm a mozgás a természetben. Az élete ritmusát ma is a szelek, az évszakok adják – és ez láthatóan jól van így.

Sigmond András 80 éve nem egy lezárt történet. Inkább egy hosszú út, tele emberi találkozásokkal, nevetésekkel, kudarcokkal és sikerekkel. Olyan élet, amelyből nemcsak sporteredmények, hanem emberség is marad utána.

És talán ez a legnagyobb ajándék, amit egy edző, egy tanár, egy ember adhat.

Köszönjük a példamutatásodat! Isten éltessen GIBA!


Forrás: www.aquamagazin.hu