Rendhagyó módon, kezdeném egy olyan témával, ami nem kapcsolódik szorosan a túravitorlázáshoz. Ugyanis az elmúlt hetekben (hónapokban) több újság is foglalkozott a Balatonmáriafürdő kikötő fejlesztésének témájával. Több helyen is megjelentek megalapozatlan, illetve jóhiszemű, de nem helyes tényekre alapuló tartalmak. Miről is szól ez a történet?

„STRATÉGIAI JELENTŐSÉGŰ FEJLESZTÉSEK BALATONMÁRIAFÜRDŐN. Balatonmáriafürdő újabb mérföldkőhöz érkezett: megkezdődött a Balatonmáriafürdői Vízisport Egyesület új kiszolgáló épületének kivitelezése, valamint előkészítés alatt áll a kikötő bővítése. A fejlesztések egyszerre szolgálják a helyi közösséget, a sportéletet és a település hosszú távú turisztikai érdekeit. Új vízisport-központ épül. Az Önkormányzat a fejlesztéshez szükséges területet biztosítja, amely továbbra is önkormányzati tulajdonban marad. A kikötői engedélyezési eljárás jelenleg az utolsó szakaszban tart. A kivitelezés a tervek szerint 2026 őszén indulhat, és 2027. tavaszára készülhet el”. Hurrá, eddig jó, fogadjuk el.

Gáthy Gergely SE edzője sietett a segítségemre, megvilágosítva setét elmémet, felkeltve figyelmemet pár dologra. Harminc gyerek vitorlázik nálunk versenyszerűen. O'pen Skiff, RS Feva és ILCA hajóosztályokban. Az MVSZ-en belül abszolút külön utas klubot viszünk. Nem az ő hajóosztály politikájuk érdekel, hanem az, hogy sok gyerek vidáman itt vitorlázzon. Rendeztünk kétszer Európa Kupát O'pen Skiffben. Nemzetközi szinten jegyzik a versenyzőinket és a klubunkat O'pen Skiffben. Ez itthon keveseket érdekel. Hátrányosan érint minket, hogy még komoly, vitorlázással foglalkozó lapok is téves adatokat írnak rólunk, például a versenyeken résztvevő sportolók számát illetően.

Olyan, utánpótlás központot építünk, ahol a helyi gyerekek könnyen vízhez jutnak és iskolai keretek között tudnak vitorlázni. Másrészt olyan helyszínt csinálunk a yachtkikötőkkel szemben, ahol a parton van sok hely kishajóknak versenyekre. Ez a telep lesz a Balatonon egyedül, ahol egyszerre 200 kishajót (vagy akár 600-at) lehet fogadni. A fejlesztés keretein belül lesz még 20 darab nagyhajós hely és a túrázóknak is biztosítjuk majd a vendéghelyeket. Nagyon szépen köszönjük.

Számomra tisztul a kép. Ez a fejlesztés elsősorban nem a túrázókért készül. Sebaj, hiszen itt rejtezik a lényeg. A legfontosabbak a gyerekek – fiatalok, akik nem a mobiljukat nyomogatják, vagy az ostoba sorozatokon szocializálódnak, meg a facebook posztjain hazudoznak. Inkább a szelek szárnyán repülnek. Szóval remek, amit képviselnek. Jó, hogy ilyen sportegyesület is van! Csak gratulálni tudok! Sok sikert hozzá! Zárójel bezárva!

Nézelődjünk tovább. Az interneten több helyen felröppent az a hír, miszerint a Balatonfői Yacht Klub bérlői térítésmentesen vendégeskedhetnek a Földvár Beach Marina kikötőben. Ebből következően, az itt tanyázók ugyanígy a BYK vendéghelyein. Mindezt Rick Csaba (kikötőmester) kérdésemre megerősítette, tehát a hír hiteles.

Ez bizony egy remek dolog. Szinte példaértékű. Miért is? „A Földvár Beach Marina tökéletes választás azok számára, akik gyakran járnak versenyezni vagy túrázni, hiszen szinte pontosan a Balaton közepén helyezkedik el. Bármerre is indulnánk, innen minden közel van, bárhová is tartunk, a Földvár Beach Marina mindig útba esik tucatnyi állandó vendéghelyével és barátságos hangulatával.” Akik mondjuk túrájuk során Badacsonyt célozzák meg Balatonfőről, itt megpihenhetnek éjszakára, és másnap délre elérhetik akár Szigligetet is. A Beach Marina bérlői pedig keleti medencekerülő csavargásuk esetén, a legtávolabbi ponton tudnak igénybe venni ingyenes éjszakát. Szóval nagyon segíti a túrázókat. Hálásan köszönjük! – Más kikötők is foglalkozhatnának hasonló megoldásokkal. –

Következő gondolatom Balatonszemessel foglalkozik. A BAHART Karabiner vitorláskikötői hírlevél 2026. áprilisi számában olvastam, hogy „Egy új műszaki megoldással sor kerül a már nagyon rossz állapotban lévő hullámtörő felújítására.” – Ideje volt! Nem kicsit, hanem nagyon! – Megjegyzem, amikor új volt, akkor sem ért sokat. (Gyakorlatilag semmit.)

Véleményem szerint, a valódi megoldás az lenne, ha először a keleti mólót negyven méterrel meghosszabbítanák, ahogyan az a pár évvel ezelőtt készült terveben szerepel. Anékül a nyugati szél – ami nem ritka – akadálytalanul bever a medencébe. Aztán jöhet valami csoda korszerű, modern kütyü. Tudom, kívülről beleugatni könnyű. De az eltelt idő akkor is ezt igazolja. Uff, én beszéltem.

Ennyit a vitorlázásról, túrázásról. Következzék a „Merlin Geographic” rovat. Mi történt az elmúlt hónapokban nádasainkban? Velős válasz: semmi! Tél ugyanis gyakorlatilag nem volt. Két hét kivételével hideg sem. Tóparti madaraink nem húztak el délre. Maradtak nálunk. Kerti és parkban lakó tollasaink nem repültek a sűrű nád rejtekébe védelmet keresni a dermesztő hideg ellen (ahogyan azt klasszikus esetekben teszik), hiszen ilyen nem volt. Mindenki – azaz oroszlán részük – maradt ott, ahol a meleg hónapokban leledzett. A cinege fajtákat is a kertjeinkben láthattuk. Hallani viszont őket sem tudtuk, mivel nem énekeltek. Persze a susnyásban gubbasztó nyári tollasaink is némaságba burkolództak. Pedig itt teleltek. Egyet – egyet felreppenni még februárban is megfigyelhettünk. Ilyen világban élünk. Március vége felé aztán egycsapásra megszólalt a nádi rigók, nádi poszáták, nádi verebek kórusa. Még egy – egy bölömbika böffentését is hallhattuk.

Ezeket a tollas testvéreinket igen nehéz megkülönböztetni egymástól, hiszen pici szürkésbarna foltoknak látjuk őket. Hangjuk viszont jellegzetes. A képekre CTRL + kattintás hallható.

Kicsit ellépve a tóparttól láthatjuk, hogy a rigófélék is megérkeztek. A fecskefajták szintén szállingóznak és renoválják tavalyi fészkeiket. Ahol van valami agyagos – saras terület, löttyintsünk egy vödör vizet rá, könnyítsük meg számukra az építőanyag begyűjtését. Megjegyzem, elég nagy gondban vannak azzal, hogy az életterük rohamtempóban szűkül. Eltűntek az istállók, nincsenek disznóólak, baromfiudvarok… stb. Az elmúlt években ötven százalékkal csökkent eme kedves madaraink állománya. Kár értük.

Lassan bealkonyodik. Megszólal a csalogány. Pazar éneke tölti be a ligeteket.

Amint ránk köszönt az este és sötétbe borul a táj, új résztvevő csatlakozik a dalárdához. Ő pedig nem más, mint az erdei fülesbagoly. Az utóbbi években igen sokan lettek a fás kertekben, parkokban (ahol eredetileg a macskabagoly tanyázott). Mindig elámulok azon, hogy hány féle strófával meg refrénnel színezik dalukat. Imádom ezeket a tollas csibészeket!

Legyen ez a végszó!

 Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!