Rendben, akkor próbáljuk ki az életben. De hol kezdjem? Reggel rohanás munkába, aztán feladatok, amiket meg kell oldani, hazafelé sorban állás a boltban. Aztán este átgondoltam a dolgot és rájöttem, hogy csak pillanatokat lehet ilyenkor élvezni, például a megérkezést, vagy a feladat sikeres megoldását. A dolgos hétköznapokban nehéz a „mának élni".

Szerencsére van az életnek egy másik dimenziója, ahol nagyobb szerencsével próbálkozhatunk. Ez pedig a nyaralás, a szabadidő. Ha megmászunk egy hegyet, ha siklóernyővel repülünk vagy egy vitorlással túrázunk, akkor azt az útért, a tevékenység öröméért tesszük, nem csupán a megérkezésért. De még mindig van egy kérdés: hogy hogyan tegyük, hiszen a hétköznapi életünkben nem ezt gyakoroljuk.

Hogyan lehet igazán mélyen megélni egy pillanatot, élménnyé változtatni egy helyzetet? Az első, és talán a legfontosabb lépés az, hogy kikapcsoljuk a gondolatainkat és elkezdjünk figyelni az érzéseinkre. Ne foglalkozzunk a múlttal vagy a jövővel. Ezek a dolgok ugyanis a valóságban nem is léteznek, csak a tudatunkban. Felejtsük el, hogy mit szeretnénk, vagy mi történt velünk! Csak arra figyeljünk, amit érzünk, érzékelünk. Például üljünk le a hajónk fedélzetére, és ne a horizontot figyeljük, hanem kezdjük el nézni a hullámokat a vízen a közelünkben. Kezdjük el érzékelni a szél finom változásait a bőrünkön. A kis dolgokra koncentráljunk, a részletekre. Hogyan kapcsolódnak össze egymással a hullámok s a víz felülete hogyan reagál a szél változásaira. Lassan az összevisszaságot egy természetes, egyszerű rendszerként kezdjük érzékelni. Hagyjuk, hogy minket is billegtessenek a hullámok, és a szél levélként mozgasson minket. Váljunk így részévé közvetlen környezetünknek.

Segítheti a pillanat megélését az is, ha valóban nyugodtak vagyunk. Az éber-nyugalmi állapotot akkor tudjuk elérni, ha a hétköznapinál alacsonyabb energiaszintre hozzuk testünket. Ekkor ugyanis saját zajunk nem akadályozza, hogy meghalljuk a külvilág hangjait. Ezt a legkönnyebben egy egyszerű relaxációs gyakorlattal érhetjük el. Lazán üljünk le, csukjuk be a szemünket, és tudatosan figyeljünk arra, hogy lassan, mélyeket lélegezzünk. Ettől automatikusan lelassul szívritmusunk is. Addig folytassuk a gyakorlatot, amíg hallani nem kezdjük a tüdőnkből orrunkon át kiáramló levegő súrlódását. Ha ezt mondjuk egy erdőben csináljuk, akkor lassan elkezdjük meghallani a minket körülvevő természet finom zajait.

És végül ne feledkezzünk meg az időzítésről... Mindennap vannak olyan pillanatok, amik önmagukban is különlegesek. Egy hajó fedélzetén csendben megélt naplemente vagy hajnal önmagában tele van varázslattal. Ha tudatosan törekszünk arra, hogy meglássuk a csodát, akkor a csoda magától ránk talál.

Mátraházi Tibor

Mátraházi Tibor