Lajos szeretné, hogy a kikötő egy nagy baráti társasággá váljon, barátkozzanak, beszélgessenek, legyenek közösséggé. Ehhez kéri tőlünk a támogatást, legyünk névadói a versenynek. Mindezek után kereste fel Cziráki Mártit és kérte a segítségét, amit meg is kapott. Lajos minden hajóra külön meghívókat aggatott, plakátot gyártott, és szervezett és szervezett. Ezt a lelkesedést látva az egyesületi tagok sorra ajánlották fel a segítséget, ki azt, hogy „bólyahajó" lesz, ki azt, hogy a vendéglátást bonyolítja, zenekart szervez. Érezték, hogy ez róluk, és nekik és értük rendeződik. A verseny napjára a kikötős fiúk kitakarították a hangárt, rendet csináltak a környéken, ünnepi díszbe öltötték a kikötőt. Mert itt most olyan fog történni, ami még nem volt. Komoly vitorlásverseny lesz. Nem Füreden, hanem itt Bogláron. Lajos mindent pontosan eltervezett és szervezett. Volt versenyengedély, mentőmotoros, versenyorvos, kormányos értekezlet. A nevezők kaptak versenykiírást, ajándékcsomagot, időjárás előrejelzést, szóval mindent, ami egy komoly versenyhez kell. Itt Bogláron. A verseny valóban összehozta az embereket. Fogadkoztak, hogy a következőre majd másként, és jobban készülnek. És valóban. A következő évek versenyei a készülődéssel, egymás segítésével, a hajók tuningolásával telt. Beállt a versenybe a Hernádfalvi Misi a Carrerával. Micsoda idők voltak!

Ma mindez természetes amit leírtam egy vitorlás versenyen. Akkor ez még nem így volt. Na de miből lesz a cserebogár? Egyre több hajó jött más, távolabbi kikötőkből, tetszett a hangulat, az önszervezés, a hamisítatlan hajós légkör.

Volt olyan versenyünk, ahol az idő a rajt után begorombult és viharos szél hatalmas eső kerekedett, eltűntek a partok,de a társaság kutya keményen küzdött. Mindenki befutott a célvonalon. Élvezetes verseny volt. Csak egy példa: Gerencsér Józsi a Szi-Vi-vel két gyerekével vitorlázott. Amikor kijöttek, Józsi boldog volt, és azt monda, soha nem gondolta volna magáról és a hajójáról, hogy ilyen időben is helyt tudnak állni. Józsi azóta is minden International Kupán indul. De említhetném Szamos Pétert is aki nélkül nincs „Interkupa". Ők most is itt voltak. A XV.-ik Interrnational Kupán. Annyi magyarázattal tartozom, hogy egy év kimaradt, Lajos elhajózása utáni évben nem tartottuk meg. A következő évtől neveztük el az Ő emlékére, Karsai Lajos-ról.

De miért is írtam le mindezt.

Az idei verseny furán kezdődött, hiába hirdettük meg időbe, ránk szerveztek egy másikat. Nagy nehezen ugyan, de helyre tettük a dolgot, sikerült jó megoldást találni a verseny megrendezésére. Megállapodtunk, hogy mi 9 órakor rajtolunk, a másik verseny majd délután 1 órától. Ezek után jött a rémisztgetés az időjárással. Nem értettem. Az időjárás előrejelzések ma már annyira pontosak, hogy meglepetés nem ér bennünket. Azt közölték, hogy erős szél lesz. Lett. De nem annyira erős, hogy abban ne lehetne versenyt rendezni. Hisz éppen erről van szó. Képesek vagyunk-e megbirkózni a feladattal, ha a helyzet úgy hozza? Képesek vagyunk-e erős szélben vitorlázni? Képesek voltunk, 40 hajó jött össze a versenyre. Volt ugyan aki Boglárról jött és odaért, és volt olyan aki a Lellei kikötőből, csak késve ért a rajtra. Volt aki nem teljesítette a távot, mert elszakadt a vitorlája. De az elszakadt volna akkor is, ha túrázás közben éri el egy ilyen erősebb szél. Ha előrelátóbb és felkészül, mindez nem történik meg vele. Tanult belőle, cserélt és még szombaton hazavitorlázott gond nélkül.

Másutt meg nem rendeztek versenyt. Hozzánk több olyan hajó jött, akik mindkét versenyen indultak volna. Nem tehették, mert a másik versenyt törölték. Mert erős lesz a szél. Ha ez így megy, hamarosan majd csak akkor rendeznek versenyt, ha garantáltan 2-3-as szél lesz, sőt még az irányát is meghatározzák, meg a vízhőfokot. Ja, persze, a szponzorok, meg a parti műsor, az a fontos és nem a vitorlázás és versenyzés. Az ilyenek akkor se rendezzenek versenyt, ha az előrejelzések gyenge, vagy esetleg nullás szelet jósolnak, és a versenyzőket aszaltatnák órákon keresztül a napon, akkor is lépjenek vissza és töröljék a versenyüket. A rémisztgetést, meg gyűlölöm.

Még mielőtt bárki megróna, én óvatos ember vagyok, nem vagyok felelőtlen. Éppen ezért tudom, hogy a versenyt jól és felelősen kell előkészíteni. Nos, mi így versenyeztünk 40-en, 2010 július 24-én, szombaton, Balatonlellén a BLYC-ben. Köszönet mindazoknak, akik versenytársaink voltak.

Rick Csaba

Beszámoló a versenyről ITT.

Rick Csaba