Kerestünk tehát egy helyet a térképen, ahol vannak kávézók, hangulatos utcák, és nem utolsó sorban sima víz, esetleg hullámok a közelben, ha nem csak hátrafelé csúsznánk. Naxosról azt hallottuk, hogy ezt ott mind megtaláljuk egy helyen, ráadásul ízléses csomagolásban.

Ha az utat egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hosszú. Ha kettõvel, akkor azt, hogy hosszú és fárasztó. Valamivel kevesebb mint egy nap kell ahhoz, hogy Budapestrõl leérj Athénba, onnan kb 6. óra az út komppal.

Mi 23:00 felé érkeztünk, ez csak azért fontos, mert a szállásunkon kb. eddig volt recepció, sietnünk kellett. Akkor még nem tudtuk, hogy Naxos város tulajdonképpen egy labirintus. Tettünk néhány nem szándékos tiszteletkört, mire megadtuk magunkat, leszólítottunk egy járókelõt. Õ ezek után felhívta a hotelünket, majd bringára pattant, és végigvezetett minket az autó elõtt tekerve az emelkedõkkel és lejtõkkel tarkított Naxos város másik felébe. Hihetetlennek tûnt, hogy ennyire foglalkoznak velünk, és nagy egyetértésben megállapítottuk, hogy minden bizonnyal a helyi önkormányzat finanszírozza ezt a szolgáltatást..:)  Késõbb ebben egyre biztosabbak lettünk, az elsõ estéken gyakran éltünk ezzel a segítséggel. Volt, hogy a sarki rendõrörsbõl kiabálta ki az útvonalat az ügyeletes tiszt, volt mikor 1000 éves tanyabringán vezetett haza a még a bringájánál is idõsebb halász (gondolom..) az éjszaka közepén. Reméljük sok pénzt kaptak érte az önkormányzattól!

Szálláshelyünk az utolsó pillanatban, lastminute árban lefoglalt Hotel Vakhos volt, nagyjából fejenként napi 13 EUR-t fizettünk. A szigeten szinte mindenhol találni ingyen Wifi-t, ez az egyszerûbb, családi hangulatú hotel sem volt kivétel.

Naxos város mellett található az Agios Gergios névre keresztelt beach, ide vezetett elsõ utunk. A part felé fújó szél és a sima víz együtt ritka jelenség, ez a spot viszont mindkettõt tudja. A zátonyon túl a meltemi kellemes méretû hullámokat korbácsol, ezeket sajnos nem tudtuk tesztelni. A hely további sajátossága, hogy mivel közvetlenül egy kis repülõtér felszállópályája végén található, a kiteosok ki vannak tiltva innen. A légi forgalom miatt nem érdemes aggódni, hisz naponta egy gépet számoltunk, ami nem volt nehéz, nem csak azért mert egyig viszonylag könnyen elszámol az ember, hanem azért is, mert a gép a fejünk felett nem sokkal teljes hangerejével eszünkbe juttatta, hogy ja tényleg itt egy repülõtér. A part homokos, a város elsõ kávézói, toalettjei pedig 10-15 perces sétára találhatók innen, s a dûnék mellett akár szélmentes helyre is fektetheted a pokrócot.

Rendes irányú, ideális erõsségû szélben sajnos csak egy, kis jóindulattal talán két nap tudtuk tesztelni a spotot. Jobb kéz elõl: az öböl legvégén teljesen sima a víz, viszont egy idõ után igen alacsony, majd szépen elfogy, figyelni kell tehát arra, hogy idõben ellõdd a manõvert, különben a földbe nyomod a slajdert, ami ugyan látványos manõver, de fáj és sokba is kerülhet. Ha tudsz rendesen kreuzolni, akkor a másik irányban is síma vízen tudsz próbálkozni, egyébként az egész öbölben max 20-30 cm-s hullámot láttunk elvétve. Az öböl teljes területén leér a láb, ennél ideálisabb környezetet tehát egy kezdõnek nem tudok elképzelni.

Nyaralásunk elsõ délutánján, mikor éreztük, hogy a Meltemi egyre gyengébben teljesít, úgy döntöttük leszerelünk és ellátogatunk Mikri Vigliába, ahova az úti leírások valamivel erõsebb szelet ígértek. Az út gyorsnak, és egyszerûnek tûnt, a valóság viszont az, hogy egyszerûnek ugyan egyszerû, viszont egyáltalán nem gyors. A Mikri Vigliába vezetõ rövidebb út ugyanis egy idõ után földúttá válik, ami olyan, mintha lánctalpas tankokkal simítgatnák. Mikor már azt hittem, hogy a futómûvet darabokban fogjuk összetakarítani az autó alól, megérkeztünk a gyönyörû Mikri Viglia búzadarás tengerpartjára. A szemünknek nem nagyon hittünk, itt ugyanis 5-ös vitorlákkal stabilan szaggattak a szörfösök és kiteosok, eszeveszett tempóban össze is dobtuk a cuccot. A szél ugyan fújt, de "jobb kéz elöl" irányban a nap miatt csak csukott szemmel lehetett siklani, s ez nem jött túl jól a freestyle deszkákat amúgy is dobáló hullámos vízen. Így utólag már könnyû okosnak lenni, azt hiszem a freestyle wave deszkával jobban élveztem volna ezt a kört. A társaság hölgytagjainak ugyan tetszett, hogy a homok helyett itt búzadarát szórtak a partra és gondolatban már kevergették is a finom tejbegrízt vacsorára, sõt, kávézó és szörfcenter is akad néhány a közelben, viszont itt a partot telibe kapja a szél, és emiatt már nagyon mentek volna haza. Mivel Pisti és én is szokatlanul sikertelenek voltunk - természetesen csak a hullámok, és a nap miatt- ,  teljesült a kívánság, elgurultunk a helyszínrõl a hosszabb, de simább aszfalt úton.

A windguru a következõ napokra ugyan gazdagon dobta a csillagokat, de a nyilak valamilyen fura okból kifolyólag pont rossz irányba mutattak. Dionüszosz, a bor istenének szigetén lehet hogy ez belefér, Aiolosz, a szelek istene talán kicsit sokat kóstolt a Naxosi nedûbõl. Lényeg a lényeg: két napon keresztül a nagyobb vitorlákkal próbáltuk vadászni a pöfföket, több kevesebb sikerrel. Agios Georgios víze természetesen elfújó szélben is sima, ezen nem lepõdtünk meg annyira.

Hála istennek azért a Meltemibõl is kaptunk egy kis ízelítõt. Egy napunk volt, mikor a 4.5 m2-t is összeraktuk, egy nap pedig 6.2 m2-vel volt csak elég, de legalább akkor is egyenletesen fújt. Szélbõl tehát fújhatott volna több is.

Néhány szót a körítésrõl, nem csak a Hölgyek részére. Naxos város nagyon hangulatos, különösen este, mikor a labirintusban még könnyebb eltévedni. A dombra épült városkában minden éjszaka bolyongtunk egyet, a tényleg szûk utcácskákban céltudatosan nem szabad haladni, el kell fogadni, hogy eltévedtél,  és minek eljutni bárhova is, mikor már eleve jó helyen vagy. Aztán ha már tényleg elfáradtál, igénybe veszed a lokálok már említett "hazakísérõ szolgálatát". Az éttermekben a szokásos görög specialitásokat találjuk, viszont a gyros sajnos annyira olcsó, hogy sokszor hülyének érzed magad, ha nem azt eszed. Emiatt  lemaradhatsz egy-két érdekes ízrõl, egy-két este szerintem érdemes költeni egy jó kis vacsorára. Nekünk egy hazai szörfös kollégánk - kihelyezett tanácsadónk megmutatta hol érdemes kóstolgatni. Köszönjük, finom volt!

Érdekes program még a sziget körbemotorozása is. Mint minden görög szigeten, itt is olcsón mérik a robogó-bérlést. A szigeten mindenfelé régi szélmalmokat, nem túl gondozott várromokat lehet találni, mindenképp iktass a programba egy ebédet is valamelyik hegyi falu hangulatos fõterén!

A költségeket szándékosan a végére hagytam:

Szükséged lesz 2 x 1500 km-nyi benzinre

2 x 220 Eur-ra hogy Pireusban (Athén) megvedd a kompjegyed 4 fõre és az autóra

Ha utószezonban mész, és rendesen körülnézel, találsz olcsó szállást. Mi a 2 ágyas szobánkért  27 EUR-t fizettünk éjszakánként egy kevés csillagos hotelben, reggelivel. 

Gyros ára 2 EUR

Pizza + sör combo délben 6 EUR-ért volt

Vacsora a megszokott Görög árakon. Nagyjából mint itthon

Talán fontos infó: mi augusztus 25-szept 4-ig voltunk Naxoson!

Naxos tipikusan autós desztináció! A repülõtér alacsony forgalma is azt mutatta, hogy ide nem nagyon szerveznek közvetlen chartert.

Ha a széllel kicsit nagyobb szerencsénk lett volna, azt mondanám, hogy Naxos tökéletes hely, csak az út egy kicsit lehetne rövidebb. Most azt mondanám, Naxost megéri megnézni, de vigyél magaddal nagyobb vitorlát, olvasnivalót, és barátnõt is. Ja, és az út lehetne kicsit rövidebb :)

Takács Máté