A nap szikrázóan süt, irány a Balaton! A déli partot húzom, kíváncsi vagyok, korábbi riportalanyunk - a nagy önbefagyasztó - megtalálta-e helyét a máriafürdői csatornába épített zajlásvédett kikötőben. Megtalálta! De nem csak Ő! A Szőke Ciklonon kívül még 15 hajót számolok az egyre vastagodó jégpáncél fogságában. Dermesztő látvány. Nem is értem igazán. Eddig azt gondoltam, hogy gazdasági kényszer hatása alatt hoz valaki ilyen döntést, de ennek ellentmondani látszik néhány hajó totális felkészítetlensége. A szegény ember elpakolná a vitorlákat, a márkás külmotort pedig betenné a kajütbe, ha már vonatozni kényszerül. Az azonban, hogy a leengedett trib belóg a vízbe, és a csiga odafagy, nem hinném, hogy tisztán vagyonvédelmi okokból történne.
Át is megyek Fonyódra, ez a kikötő egyike a kedvenceimnek. Nincs befagyott hajó, ha a rendőrökét nem számítom. Nekem a szigeti házsor télen is nagyon tetszik, nem csoda, az itteni közösség összetartása közismert.

Bogláron már csökken a lelkesedésem: nem a szép-új kikötő látványa lomboz le, sokkal inkább a partra vetett kiégett, vendéglátóvá silányított géphajó állapota. Már a Helka füredi parkoltatása is elkeserített, de az a hajó szerencsére időben visszacsobbant a vízbe. Ezt a hajót - az első balatoni csavargőzöst - a "Balaton"-t az 1872-ben megalakult Zala-Somogyi Gőzhajó Társulat építtette Veruda Péter újpesti gyárában. A gőzös rendszeresen járta a tavat Révfülöp, Boglár és Badacsony érintésével.  A társaság 1876-ban csődbe ment. A "Balaton" csavargőzös átalakítva, többször nevet és gazdát cserélve közel 110 éves koráig szolgált tovább a Dunán. A nyolcvanas években került vissza a Balatonra, de ebben az állapotában szörnyűséges látvány.

Balatonszemes kikötője télen sem egy vidám hely -  nekem mindig a berlini fal jut eszembe, amikor a kerítése mellett sétálgatok. Szerencsére ez a fal sokkal könnyebben szerelhető. Be is megyek a télen is nyitvatartó Hal-álom nevű intézménybe, mert a külső felirat finom étkeket ígér. Kicsit megbotlok az ajtón belépve, valami dobogószerűségben, így rögtön a söntéspult mögött találom magam.
- Jónapot!
- Jónapot.
- Van valami készételük?
- Ó, hogyne!
- Mit ajánl?
- Kis türelmet... (Főúr a konyhában érdeklődik, hallom is a lakonikus választ: nincs semmi, de mégis mosolyogva tér vissza) ... foglaljon helyet a kedves vendég, van minden! Tíz perc és kész!

Nem vállalom, átmegyek Földvárra. Melegség a szívemben, mégis itt töltöttem valamikor ifjúságom legszebb éveit, most sem okoz csalódást. Éhes vagyok, a Csigaházat még nem működteti az új bérlő, a fagyizóban egy kajütös Soling rejtőzködik, megyek is tovább Siófokra. A Déli part idegenforgalmi központjának kikötője, a balatoni hajózás fellegvára nagyon megérett a felújításra. Bármerről nézem az üzemet, nem találom méltónak, hogy a 21. század kihívásainak megfeleljen. Az itt telelő személyszállító hajók nagy része gyermekkorom kedvence. Csak azokat a fránya katamaránokat nem tudom megszeretni. Egy kis face-lifting talán segítene. Bár ha ezekből is kaland-kalózhajót építenek, mint a Szaturnuszból akkor inkább mégse! Az 1955-ben épült kétárbocos cirkáló orrán egy műmozsárágyúval nekem olyan, mint egy rózsaszín pitbull: értelmezhetetlen. A Sió zsilip teljes szélességében nyitva, a víz ömlik kifele, ami nem baj, mert nagyon magas a vízszint. Eddig azt hallottuk, hogy a jég alól már nem szabad vizet engedni mert veszélyes. Hamarosan beáll az egész tó, kíváncsi vagyok elzárják-e a csapot, vagy a hatalmas mennyiségű belvíz visszatáplálja a jég alá a leeresztett vizet?
Még bekukkantok a BFYC kikötőjébe Kenesén, kíváncsi vagyok távol tartják-e e a szivattyúk a vízen hagyott hajók körül a jeget? A látvány megnyugtató, irány a bevásárlóközpont! Talán már nincsenek sokan... 

További képek a téli körútról a galériában.

Gerő András