A beszámoló elé

Van abban valami gyönyörködtető változatosság, ha kedvenc kikötőmben közvetlenül a vendégmóló túlfelén van a helyem, mert naponta változó arcok kínálnak fel életre szóló barátságot, manőver schluckot, veszik kölcsön a pufferemet, vagy úgy kötik gúzsba a farkötelemet, hogy amíg ott vannak, még egy Hudini sem tudna kihajózni. Egy emlékezetes július végi fogvacogtató őszi  reggelen a szemerkélő esőben furcsa mozgásra ébredtem. Jövés-menés a lengőmólón, anélkül hogy vendéghajó legcsekélyebb jelét, legalább egy árbocot láttam volna magam mellett. Csak nem egy bitang horgászcsapat merészkedett ide hatalmas Hérás vödrökből moslékolva a medencét? Harapós kedvvel indultam csatába, de a látványtól elakadt a lélegzetem. Félig a móló alá szorulva egy evezős bociban négy srác próbál egy ponyva alatt bivakolni, miközben egy lehetetlenül kicsiny akkumulátorba egy alkalmatlan töltővel energiát vételeznek, ahogy az már egy kikötött jachton szokott volt.  Mint  megtudtam, a kis klinker classic utasai épp Balaton-kerülő túrát nyomnának, de mivel az elektromos hajtás mint A terv csődöt mondott, a B jelű gálya technikára helyeznék a hangsúlyt. A BFYC alapszolgáltatásainak kiemelt területe az elektromos hajózás, így nem volt nehéz támogatókat gründolnom a projekt mellé. Viszkei Andris a fiúkban azonnal felismerte a jövő vásárlóerejét, és az utánpótlásnak kijáró nyitottsággal ajánlott kikötő- és sátorhelyet, energiát és erkölcsi támogatást. Horn Andris, az Elektropower cég tulajdonosaként egy valódi, méretes akkut és töltőt tett kockára, mert a kis ladik alaphelyzetben is túlterheltnek tűnt. Némi aggodalommal bocsátottuk útjukra a kis csapatot, de lenyűgöző elszántságuk nem hagyott kétséget afelől, hogy a borzalmas időjárás ellenére is képesek körbeberregni a tavat.

Az alábbiakban a fiúk naplóját olvashatjátok, melyet a sikeres tókerülést követően juttattak el hozzánk. A képek is magukért beszélnek!

G.A.

Két nap alatt elbringáztunk Gyenesdiásra és vissza, megnézni egy másikat, ami jó is lett. Július 22-ig összeszedtük a túrához és a csónakhoz a kellő felszerelést, és mind a négyen leutaztunk Balatonszéplakra, ahonnan másnap indultunk. 

 

1. nap
Szombat reggel, a tervezett időpontban az eső és a rossz időjárás-előrejelzés ellenére elindultunk. Palkó egész családja (még a 99 éves nagyapja is) kijött velünk a partra. Bepakoltunk. Elindulásunk után 5 perccel eleredt az eső, ezért a csónak napernyőtartójába állított csáklyára feltettünk egy ponyvát, és hárman - a vezető kivételével - be is fértünk alá. Öt kilométer után tönkrement Palkó nagyapjának 40 éves orosz motorja. Eveztünk pár kilométert Szabadifürdőig, ahol egy étteremben fel tudtuk tölteni az aksit. Palkó anyukája vett nekünk egy Rhino 34-es motort, ami gyorsabb volt és kevesebbet fogyasztott, mint az előző. Délután eljutottunk a balatonaligai kikötőig (ahol szíves vendéglátásban volt részünk). Alvóhelyet úgy kerestünk, hogy tudjuk tölteni az akkumulátort, amit Balatonakarattyán, egy strandon meg is találtunk. A csónakot estére kiraktuk a partra és mellette felvertük a sátrunkat.

2. nap
Másnap csak Keneséig jutottunk, mert az aksi nem töltődött szinte semmit. Útközben vízirendőrökkel találkoztunk, akik mindent rendben találtak, de szóltak, hogy a mentőmellényt viseljük. Először a Hotel Port Kenese kikötőjében álltunk ki, ahol nem fogadtak szívesen minket, elzavartak azonnal. Átmentünk a szomszéd kikötőbe, a Balatonfői Yacht Clubba, ahol Andris egyik ismerősének a vitorlása áll. Az ismerős (Jankovics Tihamér) már előző nap felhívta a kikötőmestert, Téli Attilát, aki meg is engedte, hogy töltsük az aksit és álljunk pár órát. Flórián elment reggel; rá és az aksira várva találkoztunk Gerő Andrással, aki egy szponzort is szerzett nekünk egy kétszer akkora akkumulátor plusz egy sokkal jobb töltő erejéig. Attila nagylelkűen megengedte, hogy a kikötő szélén fölverjük a sátrat. 

3. nap
Másnap délutánra vártuk az aksit, de amúgy sem tudtunk volna továbbmenni az egész nap tartó másodfokú viharjelzés miatt. Napközben a sátorba szorított bennünket az eső és a szél. Estére végre megérkezett az új akkumulátor, és teljes körű felvilágosítást kaptunk az akkumulátor és a töltő külön működéséről. A kikötőmester engedélyével még egy éjszakát tölthettünk a kikötőben.

 

4. nap
Reggel elindultunk Keneséről Füredre, útközben megpihentünk Fűzfőn. Az úton végig szembeszelünk volt, Füred előtt a nagy hullámok még a csónakba is becsaptak. Füreden a hajóállomásnál mindenki minket nézett... Ettünk egy kürtőskalácsot, majd indultunk is tovább. A füredi nagy camping kikötőjében megengedték, hogy töltsük az aksit, aztán elmentünk bevásárolni. Mikor visszaértünk, egy félreértés miatt kénytelenek voltunk elhagyni Füredet, ezért Sajkodig mentünk lány osztálytársainkhoz. Legnagyobb szerencsénkre a nyaraló a hegy tetején volt, két kilométerre a parttól. Éjfélkor megérkezve felcipeltük a 40 és 25 kg súlyú, nehéz akkumulátort és csomagjainkat.

5-6. nap
A strandidő hiánya, az eső és másodfokú viharjelzés miatt három éjszakát töltöttünk a kényelmes ágyak és meleg étel társaságában. Esténként társasjátékoztunk, beszélgettünk. A hatodik napon el akartunk indulni, ezért holmijainkat levittük a csónakba, de a vihar és a zuhogó eső miatt nemcsak elindulni nem tudtunk, hanem éjszaka még kénytelenek voltunk a csónakot szapolyozni is. 

7. nap
Napközben a hideg miatt - a vezető kivételével - hálózsákban feküdtünk még a csónakban is. Délután a másodfokú viharjelzés miatt kiálltunk Szepezdfürdőnél és a Sportegyesület strandján felverhettük a sátrat és rakhattunk tüzet. Napközben a csónakból lenyűgöző látványt nyújtott a Balaton szárnyas élővilága. Elsétáltunk Révfülöpre a boltba, és megvettük a sütögetéshez még hiányzó dolgokat. Péter, a szakács a parázson krumplit, virslit és banánt sütött nekünk. A vacsoránál még rókákat is láthattunk, melyek éjszaka a sátrunkat kerülgették.

8. nap
Reggel későn keltünk, összepakoltunk és a ponyvánkból építettünk egy remek kis vitorlát, melynek a szembeszél miatt egyelőre nem vettük hasznát. Révfülöpnél a másodfokú viharjelzés miatt újra ki kellett állnunk és egy fizetős strandon ebédeltünk meg, majd vártuk a vihar elmúlását. Csak 18 óra körül tudtunk elindulni és hajnali egykor érkeztünk Vonyarcvashegyre, egy csónakkikötőbe. Éjszaka még elmentünk billiárdozni és csocsózni. Három órakor az erdő szélén találtuk táborozóhelyünket és kényelmesen elaludtunk. 

 

9. nap
Reggel továbbmentünk a gyenesdiási kikötőbe, ahol megengedték, hogy töltsük az akkumulátort. Elmentünk a boltba, napközben a holminkat szárítottuk. Délután Keszthelyre érkeztünk, ahol a Főnix kikötőben hihetetlen vendégszeretet várt ránk. Először csak az aksi töltését engedték meg, de miután visszaértünk a boltból, egy sörsátor alatt ágyakon alvóhelyet biztosítottak nekünk. Ezek után étterembe illő vacsorával (süllő, lazac, petrezselymes burgonya és paradicsomsaláta) leptek meg minket, melyet először a túra során asztalnál, késsel-villával fogyaszthattunk el. A vacsora után külön helyet kaptunk a csónaknak és Bódis Károly mindenben a segítségünkre volt (mágneskártya, csónak szerelése és kikötése, áramátalakító, alvóhely). Este alaposan lezuhanyoztunk, éjszaka pedig jól kipihentük magunkat. 

10. nap
Reggel egy tábla pralinéval megköszönve a luxuskörülményeket, továbbindultunk. Balatonszentgyörgy közelében kiálltunk egy csónakkikötőbe, ahol akkora volt az iszap, hogy 10-10 percig tartott be- és kivinni a csónakot. A krumpli véletlenül beleesett a vízbe, így az ottani sütögetésünk meghiúsult. Végül Balatonberényben találtunk alvó- és sütögető helyet. Vacsora után találkoztunk hét, nálunk hol idősebb, hol egyidős horgászó sráccal. Közülük később hatan odajöttek felmérni a terepet (kérdezősködtek értékeink után, ijesztgettek, bicskát is elővettek, valamint mindent jól szemügyre vettek). Mivel egy szigeten voltunk, aminek egy kijárata volt, azt hitték, nyert ügyük van. Bár mondtuk, hogy csónakkal vagyunk, ők ezt mégsem fogták fel, így a lehető leggyorsabban összepakoltunk és továbbhajóztunk. Balatonmáriafürdőn rendbe szedtük gyorsan összekapkodott cuccainkat, és hajnali 3-kor Fenyvesen találtuk meg sátorozó helyünket. 

11. nap
Nyolckor keltünk, hogy a strandról ne zavarjanak el, és továbbmentünk Fonyódig. A kikötőben megengedték, hogy délutánig ott maradjunk, és az egész napot fürdéssel, strandolással töltöttük, mert jó idő volt. A boltban vettünk csirkecombokat, melyeket egy mézes-fokhagymás pácban előkészítettünk a vacsorához. Balatonszemesen egy szabadstrandon táboroztunk le, az egyik magánházban pedig megengedték, hogy töltsük az akkumulátort. Finom csirkecombjainkat a kevés tűzifa miatt sajnos nem tudtunk megsütni, ezért éhesen feküdtünk le aludni. 

12. nap
Kipihenve magunkat, reggel továbbindultunk és a szemesi kikötőben töltöttük az aksit. Napközben fürödtünk a napon, majd teli hassal lefeküdtünk és délután Balatonszárszón egy szabadstrandon virslit sütöttünk.

13. nap
Reggel korán keltünk, de a szakadó eső és a nagy hullámok miatt nem tudtunk továbbindulni. Tizenegykor az eső elállt, és a hullámok ellenére nekivágtunk az út hátralévő részének. A lassú ment ellenére is becsapódtak a hullámok a hajóba, és legnagyobb szerencsétlenségünkre a többszörösen becsomagolt akkumulátortöltő is elázott, mint az összes többi holmi a csónakban. Egyfolytában szapolyoztunk, de végül mégis kénytelenek voltunk kiállni a földvári kikötőben. Egész nap a vasútállomás várótermében melegedtünk, majd fél hétkor továbbindultunk. Szántód környékén lemerültek az akkumulátorok, így a célegyenest (10-15 km) kénytelenek voltunk leevezni a sötétben és a hidegben. Éjfélkor megérkezve Széplakon Palkó és Péter szülei vártak a parton meleg teával. Otthon a vacsoránál még meséltünk a túráról, majd a kényelmes ágyakban elaludtunk.        

Mindegyikünknek nagyon tetszett a túra, sok tapasztalatra tettünk szert. Elsősorban megtanultuk ellátni saját magunkat, melyben nagyon fontos szerepet játszott a pénzünkkel való okos gazdálkodás. Megismerhettünk nagyon jó szándékú embereket, de olyanokat is, akik csak rosszat akartak nekünk. A túra sikeressége miatt biztos, hogy nem ez volt az utolsó ilyen utunk.  

 

VÉGE

Ritter Pál
Bárány Flórián
Püski Péter
Szántó András

Ritter Pál