A feladat az, hogy a csajokat az esti órákban vigyem át Keneséről Siófokra, mert állítólag ott sokkal hatékonyabban lehet botrányosan viselkedni. Szombat este fél hatkor eltóljuk a partot,  a lányok már énekelnek, alig hallom Balázs rendőrt, aki óva int a közelgő viharra tekintettel. Nem futamodok meg, de tudom, a közelgő front este 8 körül éri el a tavat, jó lesz iparkodni. A teljes ketch vitorlagarnitúra alatt sem vagyok képes 5-6 csomónál többre, ezért alá indítom a mocit - nem szeretném, ha idő előtt a nyakunkba szakadna az ég.Szépen haladunk a 8 csomós tempóval, kevesebb mint egy óra alatt Siófokon vagyunk, de egyre erősödő bűntudattal konstatálom, hogy ez így nem fair. Konkrétan nem is a dízelgép karbonlábnyoma izgat, sokkal inkább röstellem magam a rendőrök előtt, akiket tuti bosszanthatja, ha feltűnően hülyének nézem őket, ha azt hiszem, hogy nem veszik észre a vitorlázat alá rejtett többlet tolóerőt. Bevallom, máskor mindig leveszem a vitorlát ha motorozok, és nem próbálom eljátszani az ártatlant. Szóval amikor a bűntudat erősebb mint a bűn maga, abból nagy baj lehet, ezért cselekvésre szántam magam. Előkaptam a vizsgakészletem legegzotikusabb kegytárgyát, az összecsukható fekete kúpot - ott volt az évek óta fel nem bontott originál csomagolású 50-m-es horgonykötél alatt -, és egy hirtelen mozdulattal fellógattam a  boom végére, hadd kalimpáljon! Bár a bűn megmaradt, hiszen járt a motor, de a bűntudat elszállt, hiszen a vak is láthatja, hogy nem titkolom szörnyű tettemet, motorral segítem gyorsabb haladásra a verdát. Jön is a siófoki rendőr, villog is a kékje, elhúz mellettem, barátságosan integetek, ők is viszonozzák, majd látványosan békén hagynak, így még időben ki tudom rakni édes rakományomat. Még csak háromnegyed hét, Füred felől brutális felhők tornyosulnak, nekivágok, hátha vissza is érek még időben. A recept ugyanaz: vitorla fel, a Délkeleti friss szélben szépen haladok, az irány is jó, de ha már fenn van a kúp, akár motorlázhatok is! Amikor a siófoki kikötő felé haladtam, az azért jobban megideologizálható, hiszen a vihar elől így kerestem menedéket, de most el fele jövök, remélem nem vesznek észre.

 

De igen! Jön is a ninó fény, mellémsiklatnak, felveszik a tempót, már várom is az utasítást a szélbeállásra, és az okmányok átadására, de nem! Uram! - szólít meg nagyon kedvesen, de határozottan a szolgálatos - , komoly vihar várható rövid időn belül, legyen felkészült! Bólintok, ők kedvesen jó utat kívánnak, és mennek a dolgukra. Le vagyok nyűgözve! Bárki bármit mond, ezek a rendőrök igenis jófejek, normálisan végzik a dolgukat, és nem arra rugóznak, hogy kit mivel szívassanak. Azt is hiszem, ha megadjuk nekik a kijáró tiszteletet, ha az ésszerű keretek között a szabályokat is igyekszünk betartani, akkor elsősorban ők is a hajóst, és nem a megbüntethető polgárt látják majd bennünk. Amúgy a kenesei kikötő előtt vagy két kilométerrel elkapott a vihar, le is kaptam a vásznat, és tisztán motorral nyomultam befelé, amikor a kenesei rendőrök jöttek elém. Már nem is csodálkoztam, amikor csak annyit kérdeztek: minden rendben?

Kapcsolódó írásunk: A rendőrök büntetnek!

Gerő András