Tekintettel arra, hogy a magyar vitorlásnyelvben számos, többnyire német eredetű kifejezés található, a szótárban az angol szó magyar megfelelője mellett a nálunk használt német megfelelőjét is megadtam a leggyakrabban használt szavak esetében. A magyar helyesírás szabályai szerint a meghonosodott idegen szavakat jövevényszavaknak lehet tekinteni, melyeket magyarosan az idegen szó kiejtésének megfelelően kell(ene) leírni. E szabályhoz próbáltam tartani magamat a szótárban is pl. halzol, forstág, svert, fok, sott, grósz, de egyes esetekben megtartottam az általánosan elterjedt kiejtést, pl. beksztég (az eredeti német kifejezés 'spann- und lösbares Backstag'). Az angol szavak megfelelő német kifejezésének meghatározásához Joachim Schult: Yacht-Wörterbuch, English-Deutsch, Deutsch-English c. szótárát (Delius Klassing Verlag, Bielefeld, 2003) hívtam segítségül.
Az idegen szavak magyar helyesírásánál azonban nagyobb gondot jelent az angol és német szavak megfelelő értelmezése. A hajózásban állítólag az angol nyelvnek van a legnagyobb szókincse, ami egyúttal azt is jelenti, hogy angolul mindenre van egy rövid, egyértelmű kifejezés. Nálunk ugye van az uszony (bocs svert) amit egy angol úgy pontosít, hogy figyelembe veszi, minek az uszonyáról van szó: pl. az Ópén daggerboard (Steckschwert), a Kalózon centreboard (amerikaiul centerboard) (Schwert, Mittelschwert) van, míg, a rendszerint nem állítható, keskeny uszonyt fin-nek hívják (Flosse). Az angol (és a német) nyelv precizitásnak köszönhetően gyakran jövünk zavarba, amikor olyan szavakról van szó, amelyeknél nincs megfelelő magyar szó az összes jelentésre. Ilyen például a „keel", amit magyarul rendszerint nemes egyszerűséggel tőkesúlynak hívunk, jóllehet hajógerincet is jelent, de ezt a kifejezést használják a hajótestből felfelé kinyúló minden olyan laterálfelületet növelő szerkezeti elemre (magának a hajótestnek, a kormánylapátnak és a szkegnek a kivételével) is, amely a hajó keresztstabilitását és az elsiklással szembeni ellenállását növeli. Ebben az értelemben az uszony is „keel". Steve Sleight: Complete Sailing Manual (Dorling Kindersley Publishing, Inc., New York, 1999) c. könyvében ezt írja: „Dinghies usually have a movable keel called a centerboard or a daggerboard." , amit nagyjából úgy „fordíthatunk" le, hogy „A jolléknak általában mozgatható kílje van, amit „centerboard"-nak vagy „daggerboard"-nak neveznek." Ebben a mondatban a „keel" szó nyilvánvalóan nem hajógerincet vagy tőkesúlyt jelent. Erre a jelentésre „találtam ki" a kíl szót. További „hiányossága" például a magyar vitorlásnyelvnek a „reach" szó magyar értelmezése. Ez a szó - többek között - azt a vitorlázási irányt jelenti, amely az éles negyedszél (close-hauled) és a hátszél (run) kivételével az összes többi vitorlázási irányt (close reach, beam reach és broad reach) magában foglalja. Ember Sándor egy ábrával illusztrálta a cikkét, amelyen olyan vitorlázási manőver látható, amelynek az angol elnevezése „tacking downwind". Nem tudom, van-e rövid, a manőver lényegét kifejező magyar megfelelője ennek az angol kifejezésnek? Tekintettel arra, hogy a „tacking" szó egyik jelentése csapásváltás, én bőszeles cirkálásnak nevezném.
A németből átvett szavakat időnként az eredeti jelentésüktől eltérő értelemben használjuk. Ilyen a „Backbord" is. A „Backbord" (nem Backboard!) a hajónak azt az oldalát jelenti, amely a hajó orra felé nézve a bal oldalra esik. Ennek ellenére a „bekbord"-ot időnként jobb csapásként értelmezik, ami németül egyébként Steuerbordhalsen vagy Backbordbug.
A honlapomon elérhető vitorlás értelmező szótárban megtalálható több angol kifejezés egy lehetséges értelmezése.
Én egyébként nem magyarítanám a németből átvett szavakat és kifejezéseket. Már csak azért sem, mert sok esetben nincs megfelelő rövid, kifejező szavunk a vitorlázás egyes kifejezéseire. El tudja valaki képzelni, hogy vitorlázás közben a kormányos az „engedj rá az orrvitorla-behúzó kötélre" parancsot adja ki? Arról nem is beszélve, hogy - szerintem -halzolás, forstág, sott, grósz és társai nélkül nem is lehetne a Balatonon vitorlázni.
Jó szelet!
Nagy Zoltán
Nagy Zoltán