A Kékszalag a nevezéssel kezdődik. Mi Füreden neveztünk szerda este. Ez meglepően simán ment azzal együtt, hogy kormányosunk sportorvosi pecsétet civil kurázsiból, felvállaltan nem szerzett. Hozzávetőleg 45 perc alatt a hajóbiztosítás megkötésével együtt kezünkben voltak a rajtszámok és az egységcsomag is, amiből idén hiányzott a "V" lobogó, volt viszont benne sok újság meg két karóra, és mindenki számára megfelelő méretű póló is!

Kicsit tébláboltunk még Füreden, megnéztük a Lillafüredet, aminek éppen a NorthSails szakemberi trimmelgették a vitorláit, és átlátogattunk a hajógyárba is megnézni a Fifty-Fifty-t vagy ahogy mi elneveztük a "Focikaput". Itt összetalálkoztunk Paulovits Dénessel a hajó gyártójával, aki az első próbakör után csak annyit mondott "nagyon megy a hajó". Tényleg nagyon ment... Levezetésnek egy sütikávé kombó a Karolinában, és irány Kenese. 

A Kékszalag igazán csak csütörtök reggel 5kor kezdődött. Ekkor ébredtünk, hogy 6kor kifuthassunk a BFYC-ből, és becélozhassuk a rajtvonal déli bójáját. A 9 órás rajtot szépen elkaptuk, egyedül a rajt pillanatában balcsapáson, az egész mezőnyre keresztbe hajózó Nelson okozott némi riadalmat. Mindenki menekült amerre tudott, volt ordibálás, és "összeérés". Nem volt elegáns a manőver ezt le kell szögezni.

A kedélyek csitultak, és lassan a zavart szélből is kimenekültünk. Siófoknak vettük az irányt, és ez jó húzásnak számított. Láttuk, ahogy az északi partot választó hajók (a mezőny kétharmada) folyamatosan lassul. Amikor mi a kenesei bóját vettük, akkor visszatekintve a mezőny java valahol Csopak előtt lehetett. Itt kezdődött az idegek harca. Az elálló szélben hol megcsúsztunk hol megálltunk. Igyekeztünk a déli part felé, mert onnan vártuk a frissülést, ami meg is jött, és ezzel egész szépen el tudtunk csobogni Tihanyig. Itt aztán elzárták a szélcsapot. Úgy megálltak a hajók, mintha mézben vitorláznának. Mondhatnám, hogy viccesen nézett ki az egymástól karnyújtásnyira ringatózó hajóhad, de ott a helyszínen nem tűnt komikusnak. Persze néhány hajónak a széltelenség nem jelentett elég kihívást, ezért fel is ültették magukat a homokra.

Valahogy nagy nehezen átvergődtünk a csövön, és a szél is megjött. Keletről érkezett elég intenzíven, így összefújta a mezőnyt, felhozva a korábban lemaradókat. A kölcsön kapott panelház méretű gennaker alatt szinte eltűnt a Hanse, cserébe viszont fantasztikus tempót diktáltunk, és sorra gyalogoltuk le a hajókat. Valahol Öszöd előtt lehettünk, amikor elrobogott mellettünk a Fifty-Fifty magabiztos előnnyel Litkey és a Brands.hu hajója előtt. Badacsonynál éreztük, hogy nem érdemes túlfeszíteni a húrt, és átváltottunk genoára, amivel még mindig szépen mentünk, annyira, hogy a grószt is le kellett húzni a második reffig. 40 láb ide vagy oda, ekkora szélben már itt is shottolni kell a nagyvitorlát a pöffökben, de inkább ez, mint a genoa kurtításával elveszíteni annak profilját. Feltehettük volna a fock-ot, de tudtuk, hogy annyi ideig nem tart ki a szél, és mivel ez nem egy versenyhajó, meg mi sem vagyunk verseny legénység, a vitorlacsere is több időt vinne el, mint amennyit nyerünk vele.

Igazunk is lett, ahogy Györök elé értünk, megint jött a lavór. Idő közben szépen összefújódott a mezőny, érzésünk szerint ekkor elég előkelő helyen lehettünk. A startot jól elkaptuk, jó irányba mentünk, a nagy hátszélvitorlával pedig nekünk fújt a keleti. A keszthelyi bójavétellel nem volt gond, ám utána a szembe jövő mezőny bizony feladta a leckét. Olyan szlalomozással fűztük át magunkat a hajók között, ami még egy kalózzal is szép teljesítmény, nem hogy egy 40 lábas nyaralóval.

Kezdődött a krajc, de volt egy kis gond. Az első takkváltásnál elakadt a genoa. Nem értettük. Visszafordultunk, és robogtunk tovább északnak, új forduló, megint elakadt.. beggel a vitorla. Továbbra sem nagyon értettük mi történik, de nem is volt idő sokat gondolkozni, mert jött a part, fordulni meg nem tudtunk. Végül egy szamárfordulóval oldottuk meg a helyzetet, és lámpákkal felderítettük a szituációt. A kórisme sajnos törött bal alsó szálingot állapított meg. Talán az erős szeles menetben a nem megfelelően lespannolt vantnik miatt. Vagy bármi más miatt, talán sohase derül ki. Minden esetre a törött szálingban akadt el a genoa, és el is szakadt. Ennek megfelelően innentől az volt a forduló taktika, hogy vitorlát elengedni, sarkát elkapni, a vorstágig előrerohanni, majd a túloldalra átdobva elengedni. Szép sport! A éjszaka a szaladgálást leszámítva nyugodtan telt, de sajnos végig gyenge maradt a szél, ráadásul észak északkeleti irányból fújt. Ez nem tetszett a hajónak. Reggel mire Tihany elé értünk rá kellett jönnünk, hogy visszaszerezték előnyüket azok a hajók akik mellett odafele olyan vidáman szaladtunk el. Ekkor hozzávetőleg 7 órája krajcoltunk, és előttünk állt még 3. Gyakorlatilag Györöktől a befutóig krajcban voltunk, mintegy 11 órát.

A 10:47 perces befutót megössztapsoltuk, sőt még át is kiabálták nekünk a kétszázvalahanyadik helyet. Ezzel szemben az előzetes eredménylistában hírünk sem volt... A megfelelő telefonszámon értesítettük a rendezőséget az anomáliáról, akik csípőből mondták a választ, hogy biztos nem adtuk le a nevezési lapot!? Kifizettünk nem kevés pénzt, átvettük a rajtszámot, rögzítettek minket az elektronikus rendszerben, de a nevezési lap, nos az ott maradt valahol a nevezési asztalon, a nevezési papírok tengerében... De erre biztosan nekünk kell figyelnünk?

Minden esetre a végleges listában már ott díszelgett a 26. helyünk YS1/2 osztályban, abszolútban pedig a 207. helyen, a középmezőnyben jöttünk be.

Az igazság az, hogy jól éreztük magunkat. Kényelmes volt a hajó, és jó volt hangulat. Ha visszafele kapunk egy jó északnyugatit, biztosan előrébb is végzünk de számunkra nem ez volt a lényeg, hanem a részvétel. Köszönjük.

A Destiny kormányosa: Gerő András
A csapat: Bene Sándor, dr.Stohl Viktória, Fi János, Szutor Ferenc

További képek a Facebook galériákban. 

Szutor Ferenc