A One design osztályok üdítő kivételek. Ott ahol nem a felszerelés paraméterei vagy az ahhoz köthető rejtélyes előnyszámrendszer dönti el a sorrendet, felértékelődik az egyén, a csapat felkészültsége. A J24 a világ legnépesebb tőkesúlyos OD osztálya. Sikerét annak is köszönheti, hogy bár technikai megoldásai nem túl szofisztikáltak, de kezeléséhez minimálisan 4 ember összehangolt munkája szükségeltetik. A hajók időtállóak, olcsón beszerezhetőek, és a többszezonos vitorlázat frissítése sem igényel komoly beruházást. Az itt szerzett bajnoki cím presztizse vitán felüli.
Itthon jelenleg 23 felmért, regisztrált hajóból 18 adta le nevezését a Magyar Bajnokságnak helyet adó keszthelyi kikötőben. Az osztály, a kollektíva erejét jól tükrözi, hogy sikerült a csapatokat rávenni, hogy ne a keleti medence megszokott helyszíneit válasszák, vállalva a hosszú utazás fáradalmait, a rettegett keszthelyi szélviszonyokat. Az együttlét a közös programok igérete elegendőnek bizonyult, hogy minden idők legnépesebb bajnokságát rendezhesse az osztály.
Minden este volt valami szervezett parti program a klasszikus tésztástól a waltdisney-fílinges Dotto kisvonattal megközelített borkostolóig, kórházi feltételes megállóval. Mert amikor szegény Julink a kikötőben bezuhant a kabinba, akkor sikerült bordát törnie. Iszonyatosan nagy szívás, figyelembe véve az elkövetkezendő versenyek rendezői feladatait. Tehát a kisvasút megállt a kórház előtt, egy flottányi jéhuszonnégyessel megpakolva és a csapat addíg hangoskodott, míg az ápolt meg nem jelent a homlokzaton.
Ennek az estének talán ez volt a legmeghatób pillanata, mert eközben a zsűriszobában ádáz küzdelem vette kezdetét a kiírt befutósorrend megváltoztatására. A történet az aznapi második futam befutójával vette kezdetét, amikor is négy hajóban tudatosodott, hogy korai rajtért kizárásra kerültek. Mire partra ért a mezőny már kellő erőt érzett magában két kizárt egység is, a döntés megváltoztatására. Az egyik csapat kormányosa - civilben jogász - egy egész manőversort tárt a versenybíróság elé bizonyítandó ártatlanságát azzal, hogy még időben visszatért a rajtvonal alá és javította hibáját. A védekezés azon bukott el, hogy nem tudott olyan tanút felvonultatni, aki ezt az összetett manővert hitelt érdemlően alátámasztotta volna.
A másik csapat - a profi - nem védekezett, támadott. Azonnal lecseréltette a versenybíróságot, majd határozottan állítva, hogy ők nem voltak korai rajtolók. Ahelyett, hogy a saját tiszta pozícióját a rajtvonal alatt bizonyította volna, a bizonyítás terhét a rendezőkre ruházta. A zsűri benyelte a trükköt és hagyta, hogy egy szokatlan bizonyítási eljárásban a rendező magyarázkodjon. A profi nyert, mert a rendező elismerte, hogy nem a rajt pillanatában azonosította a takarásban lévő korai rajtolót, hanem kivárta azt a pillanatot amikor egyértelműen be tudta azt azonosítani. A rendezők - ha már erre kényszerültek - azzal érveltek, hogy a korai rajtoló csoportban csak egy szürke vitorlával haladó hajó volt tehát nem keverhették össze, de ezt a felcserélt versenybíróság végül is nem fogadta el, és a profi visszakapta elvett futamát. Ez olyan, mintha a focibírónak utólag magyarázkodnia kéne, hogy egy adott gólt milyen módszerrel ítél meg szabályosnak. Megítéli és kész. A verseny jegyzőkönyvben egyértelműen négy hajót ítélt a rendező korai rajtolónak. Ez volt az ő kompetenciája, ha tévedett legközelebb nem hívják rendezni.
A történet ezzel lezárult, de azok akik emiatt másfél órát vártak az esti program indulására, már nem igazán voltak boldogok. Legkevésbé a kiszemelt tanúk élvezték a parti küzdelmeket. A profi tanúja már ott ült a borozó teraszán, már éppen töltötték a kostoló első poharát, a tálban ott gőzölgött a finom pörkölt, talán már az illatos savanyúságot is kihozták, amikor érkezett a fekete autó és menni kellett tanúskodni. Mire a fekete autó visszatért a kaját megettük a borok elfogytak. A félretett kaja, a műsor végén nem az igazi. A rosszkedv érezhetően lenyomta az este, az egész közösség hangulatát.
Másnap reggel a kormányosi értekezleten többen szóvátették, hogy nincs ínyükre ez a fajta „jogbizonytalanság". A rendező szerette volna tisztázni saját álláspontját, de a zsűri képviselőit erre a spontán konzultációra nem tudta maga mellé állítani. A profi nagyon magabiztosan itt is elmondta, hogy ő bizony nem volt korai rajtoló, és különben is miért nem készít videó felvételt a rendező, amikor bemondja az időt és a kintlévő hajókat.
Bár a felvétel nem perdöntő, de tanulságul álljon itt egy kép ami a lee bójánál készült gyakorlatilag a rajtlövés, vagy attól egy-két másodperces eltérés idején. Itt látható a bója, a zsűrihajó és egy csoport messze a rajtvonal felett. A versenybíró, a rendező közvetlen a fotós mellett foglalt helyet, de ők is csak egy szürke vitorlát láthattak, melyet nem volt nehéz néhány pillanattal később beazonosítaniuk. Ha a rajtszámot nem is, a hajó kormányosát tisztán látjuk a képen. Ettől persze a szürkevitola még visszamehetett a rajtvonal alá, de ha ezt tette ezt kellett volna bizonyítania.
Szerintem.
Gerő András
