Klasszikus történet még a múlt századból, hogy a szparis Optimistesek egy lopott, pontosabban jogtalanul használatba vett körúti csuklós 7-es busszal utaztak le a már akkor népszerű Vásárhelyi Pál emlékverseny futamaira. Mivel személyesen is részt vettem ebben az aligha követésre méltó, de szépemlékű akcióban, bármikor szívesen látogatom meg ezt a rendezvényt, mely az utóbbi időben némi arculati frissítésen is átesett. A korábbi években elsősorban a Kalózosok, a szörfösök és az Optimistesek uralták a mezőnyt, ma már szép számmal csatlakoztak a finnesek, lézeresek de mind nagyobb létszámban a modellvitorlázók is.
Péntek délelőtt csatlakoztam a programhoz. Ami aznap a legjobban izgatott az az esti kerékpártúra Orfű és Kovácsszénája között. El nem tudtam képzelni, hogy a mintegy 100 fős rendezvény miként pattan nyeregbe, és egyáltalán ki az akit ilyen eszement ötlettel meg lehet mozgatni? Szinte mindenkit! Este hatra a helyi kerékpárkölcsönző jóvoltából a csapat kész volt az indulásra. A durván 5 km-es utat nem lehetett, nem is kellett egyszerre letekerni, mert az aznapi 41 fokos hőség rendesen kikezdte folyadékháztartásunkat, így az útbaeső italforrások rendre megakasztották a sportos vonulást. Kovácsszénája különleges atmoszférájú település. A lelkes fiatal polgármester kemencében sült parasztvacsorával várt bennünket, de addig nem volt ételosztás amíg be nem mutathatta kedves létesítményét a Pump Track pályát. A teniszpályányi területre körbe telepített hepehupán úgy kell végigbiciklizni, hogy a lendületet nem pedállal, hanem a testsúly dinamikus fel le mozgatásával kell megteremteni. Versenyeken még a láncot is leveszik a gépekről. Páran ki is próbálták, de a helyi menők bemutatóját látva, nem láttam értelmét, hogy önbecsülésemet ilymódon amortizáljam. A hely a bringások mekkája. Itt található az ország első disznyó-hotelja, ami egy korábbi ól komfortosításának eredményeként ma humán szállásként működik. 500 ft/ éjszaka árért egyszemélyes szalmaágyon húzódhat meg a fáradt vándor.
A kultúrházban fotókiállításon mérte össze erejét a tó 5 legaktívabb fotósa. Bár a mérsékelten elfogult zsűri az első helyet Leiner Andrásnak ítélte, a további helyezések a helyi erők fölényét mutatták. Kálmándy Feri három képe is bekerült a legjobbak közé, míg ő maga a dobogó legfelsőbb fokán végzett a svertnélküli szörf kategóriában. De ne vágjunk a dolgok elébe. Mire a kemencéből kikerült lakoma, és a felszolgált italok elfogytak, sötét éjszaka várta a keskeny ösvényen hazainduló kerekeseket. Tekert már valaki iphone fényét elővetítve felfelé köves úton? Eddig még én se. De visszaértünk!
A szombati nap a kánikula és a kiszámíthatatlan és alig fújó szél uralta a programot. Amikor a szervezők felajánlottak egy Finnt, hogy magam is résztvehessek a versenyen, boldogan mondtam igent, feledve, hogy egy szál rövidnadrág és 3 trikó a teljes ruhatáram. Az aznapi 3 futam elég idegtépö volt a pályaszakaszonként 360 fokos szélfordulókat produkáló szélben. Vasárnapra végre megérkezett a hidegfront remek É-i széllel. Gurtnizott már bárki is egy Crocs papuccsal a lábán? Hát én igen! Meg kell, hogy mondjam nagyon jó kis hatfutamos versenyt nyomtunk le a két nap alatt. Ahogy az osztrák tavak is kitermeltek néhány olimpiai aranyat, Székely Tonó sokszoros magyar bajnok olimpikonunk is itt tanult vitorlázni. Most is uralta a mezőnyt, ahogy Fluck Bencéjék a Kalózost, a Csók család a modellest. Sokszor hallani, hogy a kis tavakon nem érdemes vitorlázni, mert irreális szélviszonyok között szinte bárki nyerhet. Ez csak részben igaz. A forgolódó, itt ott leálló szélben valóban forgandó a szerencse, de a végén valahogy mindig a legjobbak nyernek, és biztosan bejön a papírforma.
A kis tavon hatalmas az élet. Az egyszerre három pályán folyó vitorlás verseny mellett fel alá fujtatnak a kajakosok, dülöngélő vízi biciklik durván túlterhelve, de a tóátúszók buksi feje is színesíti a veendő pályajelek választékát. Az egyik nap az Optisok kreutz bójáját próbálta meg egy kedve túrista hazavinni. A rendezők intelektuális fölénye sem volt elég megértetni, hogy a durván egy köbméteres úszó holmi nem valamiféle talált tárgy. A parti takkokkal is csak óvatosan! A helyi horgász közösség mélyen belógatot eszközrendszere könnyen feltekeredik svertre, kormányra nem javítva a két csoport megbonthatatlan barátságát. Magam aki nem különösen vonzódom a halfogók táborához megütközéssel konstatáltam, hogy ismert balatoni vitorlázók mily kitartóan próbálják kifogni életük nagy halát abból a tóból ahol még soha sem etettek. A legjobban Fi Janó produkciója tetszett aki órákig huzogatott egy kisebb horgonyra hajazó készséget, miközben tőle néhány méterre hatalmas - szerintem röhögő - halak ugrottak a felszínre.
Összességében lenyűgöző, hogy lelkes és kreatív gondolkodású közösségek milyen jó hangulatú rendezvényeket tudnak összehozni, miközben nagyhírű tradicionális események az érdeklődés hiánya miatt halódnak, vagy el is maradnak..
Gerő András
