Nem csak a Porthole stábja volt lelkes az itt ott csobogó vizet látva. Szegeden a Tiszán is vitorlázással köszöntötték az új évet!
A Tisza és a vízi sportok szerelmesei újév első napján az idén is vízre szálltak Szegeden, a Medencés Kikötőben, hogy hódoljanak kedvenc sportáguknak. Elsőként Gyökös Lajos világbajnok kajakos képezte át magát jégtörővé és egy szlalom kajakkal törte a kikötő jegét, hogy helyet csináljon a vitorlás kishajóval történő manőverezéshez. A kis szélben ugyanis a vitorlás nem volt képes a néhol több cm vastagra hízott jeget feltörni így csak az északi partél melletti keskeny sávban, sűrű csapásváltásokkal tudtak manőverezni.
A vitorlás és kishajós oktató bázisként ismert úszóműre folyamatosan érkeztek a volt tanulók, oktatók, hajósok és inkább csak szimbolikus értékű hajókázás után adták egymásnak a hajókormányt. Vesmás Péter és Bodó Attila a tápéi komptól kajakkal érkeztek ( 9 km ). A kikötőszájban a „Dönci” nevű csónak legénysége törte fel előttük a jeget, hogy elérjék úti céljukat.
Délutánra, mint egy varázsütésre kisütött a nap és alkonyatig tavaszias volt az időjárás. A kellemes közérzetet újévi malacsült, hurka, kolbász, sütemények, a hangulatot forralt bor, forró tea, fokozta.
Reméljük, hogy az év első napján történtek jegyében telik majd az újesztendő, és oktatás, sportolás közben 2013-ban is sűrűn találkozunk majd a Tiszán.
Az MVSZ YouTube csatornáján visszanézhetőek lesznek a Budapest Boat Shown készült beszélgetések, előadások. Elsőként a Fiatalok a nemzetközi pályán című beszélgetés.
A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata a nyár folyamán rendszeresen mutat be nagyon rövid filmeket, melyek a vizek veszélyeire hívják fel a figyelmet. A vízbefulladások nagy része megelőzhető, amennyiben nem rosszullét okozza azokat. De még rosszullét esetén is sokszor lehet segíteni, ha van rajtunk mentőmellény.
Mint minden sportban, a kitesurfben is az különbözteti meg a hobbit a valódi fejlődéstől, hogy van-e közösség, rendszer és visszajelzés. A versenyek épp ezt adják: mércét, fókuszt, és azt az izgalmat, ami miatt az ember hónapokkal vagy évekkel korábban elkezd készülni valamire. A hazai kitesurf az elmúlt huszonöt évben próbált egyre közelebb kerülni ehhez az ideálhoz – néha sikerrel, néha kevésbé. Ezt az utat élem és figyelem belülről, versenyzőként és szervezőként egyaránt – ez a cikk ennek a személyes összefoglalója.
Hajónk úszik! Temérdek a cucc! Hogy fog ez beférni? Mennyi minden kell a túrázáshoz. Imádom ezt a tavaszi bepakolást. Végül csak sikerül. Indulhatunk! Addig menjünk, ameddig lehet. Balatonunk vízszintje nyolcvanöt centiméter a százhúsz helyett. Tragikus! Egyáltalán hol tudunk kikötni? Júliusban már dagaszthatjuk a sarat. Reménykedjünk a csodában! Énekeljük, hogy „Add már Uram az esőt”.
Ilyenkor szomorúak vagyunk, és fáj elfogadni a tényt: egy remek ember, barát, példakép és legenda felhúzta a kedvenc gennakerét és elhúzott távoli vizekre.