- részlet Maeterlinck: A Kék madár c. művéből.

Wossala György és a Kékmadár elválaszthatatlan fogalmak voltak. Először az tűnt fel, hogy idén a Nábobbal versenyez, de egészen addig nem gyanakodtunk semmi különösre, amíg meg nem láttunk egy ponyva alatt árválkodó 30-ast a Balatonfüredi Yacht Club (BYC) nyitott „hangárjában".

A ponyva alá kukkantva kiderült: az bizony a Kékmadár. Parton, szárnyaszegetten.

A Kékmadár a hetedikként épült a 30-asok történelmében, 1938-ban, Hurricane néven, dr. Tuss Miklós építtette magának a Kékszalagra. A hajó itt épült Balatonfüreden, Benacsek Jenő tervei alapján, cédrusfából. A Kékmadár nevet 1942-ben Heinrich Tibor, a kor egyik kimagasló vitorlázójától kapja. A hajó a nagy legendák közé tartozik: a legtöbb bajnoki címet, szám szerint 18-at, illetve Kékszalagon abszolút első helyet szerzi.

Történetünk 1946-ban kezdődik, amikor túlélve a háborút, az elhagyott javak listájára került. Ezeket a hajókat, tulajdonos híján a háború után elidegenítették, vagy államosították. Így került 1947-től a Balatonfüredi Vasas, majd később jogutódjának, a Balatonfüredi Sport Clubnak, majd Yacht Clubnak a birtokába és kezelésébe. Az ez alatt eltelt több mint ötven esztendő alatt idősebb és ifjabb Farkas László voltak legtovább a hajó kormányosai, idősebb Farkas tíz, ifjabb kettő bajnokságot nyert a hajóval, és az abszolút Kékszalag-győzelmet is ebben az időszakban szerezte a hajó.

Ám az államosított, egyesületeknek átadott hajók karbantartása, felújítása nem volt szakszerű, elsősorban a megfelelő anyagok hiányoztak. Éppen ezért a hajók legtöbbje fokozatosan tönkrement.

A Kékmadár úgy tűnt megúszta. A múlt század végén még a parton pusztuló hajóra 2002-ben - az elkövetkező 25 évre - a tulajdonos BYC használati jogot ad Wossala Györgynek. A hajó Garab Károly műhelyében 2004-ben újjáépül, hogy milyen mértékben és mennyire követve az eredeti állapotot az része a kialakult sajnálatos vitának.

E cikknek nem célja, hogy a rendkívül szerteágazó, szubjektív elemektől sem mentes ügyet tisztázza, legkevésbé sem szeretnénk egyik fél álláspontjával vitába szállni, vagy véleményt alkotni. Bár megpróbáljuk a két fél szempontjait ismertetni, nem titkolt szándékunk a hajó megmentése, függetlenül a vita kimenetelétől.

Böröcz Istvánnál, a BYC ügyvezető igazgatójánál érdeklődtünk először.

Mióta nincs vízen a hajó?

Tavaly ősszel kidaruztuk, leponyváztuk, és azóta itt várja a sorsa alakulását, próbáljuk megóvni állagát. De fogalmam sincs, meddig áll még itt, ugyanis a hajóval kapcsolatban jelenleg folyó perek sora egyre gyarapszik, illetve a másik féltől a Kékmadár létezése kapcsán furcsa információkat kaptunk. Ezek most abban is bonyolítják az ügyeket, hogy állítják, ez már nem is a Kékmadár, hanem egy másik hajó.

Hogyhogy? Ez nem is a Kékmadár?

Egyre inkább elképzelhető, de erről majd a technikai bizottság és az ebben illetékesek döntenek.

Ez a hajó, ami itt áll a parton, tulajdonképpen kié?

A mi álláspontunk szerint a Balatonfüredi Yacht Clubé, igaz a hajólevél jelenleg mást mutat. Wossala György az akkori elnökséggel szerződve 25 éves használati jogot szerzett rá a felújítás illetve a használat során több vállalás ellenében. Ezt követően Wossala György kezdeményezésére született a klubban egy határozat arról, hogy Wossala úr gyermekei a hajót az akkor meghatározott feltételekkel, és a Klubot megillető biztosítékokkal megvásárolhatják. Később arról szereztünk tudomást, hogy az e határozatban foglalt feltételek mellőzésével, többek között a közösen elfogadott ellenérték megfizetése nélkül, még számunkra nem tisztázott eredetű okiratok alapján bejegyezték a hajó tulajdonjogát Wossala úr gyermekei részére. Mi úgy gondoljuk, hogy az értékesítési szándék lebonyolítása így nem volt jogszerű, tehát az ügylet érvénytelen.

Hát ezen tulajdonjogi és egyéb jogi viták miatt áll itt a hajó, de mivel a peres eljárás még folyik, erről ennél többet nem is tudok mondani. De ez egy több, mint másfél éve húzódó vitás ügy.

Mi az, amit tudni lehet a perekről?

Egyelőre azt, ami publikus. Az üggyel kapcsolatos levelünk a Magyar Vitorlás Szövetség 2013. május 10-i tisztújító közgyűlésén került felolvasásra, ahol Wossala úr - távolmaradva - egyedüli jelöltként elfogadta társelnöki jelölését, levélben közölte, hogy jelölésével kapcsolatban összeférhetetlenség nem áll fenn.

Ezen a közgyűlésen a Balatonfüredi Yacht Club Elnöksége nevében az alábbi nyilatkozatot tette a klub jelenlévő képviselője:

„Klubtársunk, Wossala György társelnöki jelölését illetve annak általa történt elfogadását a Balatonfüredi Yacht Club részéről aggályosnak tartjuk és a Szövetség jövőbeli működésére nézve esetlegesen hátrányos tényezővé válhat.

Wossala György és a Balatonfüredi Yacht Club, valamint Wossala György gyermekei között jelenleg vita van folyamatban a Kékmadár 30-as cirkáló tulajdonlása okán. Ezzel összefüggésben több polgári peres és egyéb eljárást indult. (...)

A napokban a bírósági iratokból tudomásunkra jutott, hogy Wossala György kérésére a Kékmadár felújítását végző hajóépítő nyilatkozatot tett a hajó építésének körülményeiről, és nyilatkozatában a hajóépítő az újjáépítés utáni állapotról már azt jelentette ki, hogy a hajó valójában már nem is a Kékmadár, hanem egy új tervek alapján készült új hajó.

Az eljárások kimenetele klubtársunk társelnökké történő esetleges megválasztása után az általa képviselt Magyar Vitorlás Szövetség megítélését is döntően befolyásolhatja, ezért kérjük, hogy a közgyűlést ezt fontolja meg és klubtársunk a jelölés elfogadását vonja vissza."

Az eredményt ismerjük, a Közgyűlés a nyilatkozat ellenére is megszavazta Wossala György társelnöki jelölését. Mi a megoldás?

A megoldást kerestük sokáig, sokan, mégis jogi ügy lett belőle, ami nagyon szomorú. Nem mi akartuk így, mi egyszerűen csak szeretnénk választ kapni arra, mi módon került időközben az új bejegyzett tulajdonosok (Wossala Úr gyermekei) birtokába ez a hajó, illetve arra, hogy ha ez valóban már nem az 1938-ban épült Kékmadár, akkor mi? És ez persze felvet még egyéb, osztályelőírásban rögzített kérdéseket is, amelyeket jelenleg az MVSZ technikai bizottsága vizsgál.  Ez a hajó nemzeti kincs, ami a klubunk védjegyét viseli magán, és mi ehhez méltóan szeretnénk rendezni a helyzetet, lehetőség szerint az etika, az erkölcs és a jog együttállásával.

Wossala György az irodájában fogad, amikor az üggyel kapcsolatban szerettük volna megszólaltatni. Nem véletlenül. Még szinte fel sem tehettük előre megfogalmazott kérdéseinket, amikor egy dokumentumok másolatát tartalmazó dossziéval örvendeztetett meg bennünket. Egész pontosan 16 db olyan iratot - végzéseket, nyilatkozatokat szerződéseket, jegyzőkönyveket és tértivevény kópiákat - tartalmazott ez a csomag, ami  az igaza alátámasztására szolgál. 

„És ez csak egy töredéke az ügy dokumentációjának" - vigasztal. „A BYC folyamatosan bombázza a Bíróságokat, Önkormányzatot, Rendőrséget és Kormányhivatalt különböző keresetekkel, feljelentésekkel, fellebbezésekkel, melyek közül eddig egy sem akadt, amelyben nekik adtak volna igazat. Ellenkezőleg, minden eddigi Végzés, Ítélet, Határozat stb. egyértelműen elmarasztalja őket, két ízben még bírságot is kivetettek rájuk (összesen 250.000 Ft értékben), ennek ellenére megismétlődni látszik a 2002 előtti szituáció, amikor a Kékmadarat 7 évig a parton tartva teljes mértékben leamortizálták, olyannyira, hogy a tőkesúlyon kívül egyetlen szálka sem maradt, amit a restauráció során felhasználhattunk volna."

Hogyan kezdődött, mi a te történeted?

A hajót a BYC megkeresésére 2002 és 2004 között Garab Károly műhelyében újíttattam fel, saját költségemre, ezzel egyidejűleg vállaltam, hogy a BYC-be átigazolok és a továbbiakban Soling ill. 30-as cirkáló osztályokban a BYC színeiben versenyzek. Ennek fejében a BYC szerződésileg 25 éves használati jogot biztosított a Kékmadár cirkálón. A felújítás során a hajót az eredeti állapotnak megfelelően építették át, azt a Vitorlás Szövetség hivatalos technikai Osztály-felmérője 2004-ben felmérte és felmérési bizonylattal látta el. Mindaddig nem volt a klubbal semmilyen konfliktusom, amíg a hajó tulajdonjogát a fiaim nem szerezték meg, ezt is csak 6 év elteltével sikerült megtámadnia a vezetőségnek...

Azt is megkérdezhetném: miért fogadtak el 2.200.000  (kettőmillió kettőszázezer) forint adományt, továbbá a BYC versenyzőinek ingyenes uszoda- és fitnesz használatot a Ramadában mind a mai napig, heti több alkalommal 2007- óta több, mint 10.000.000 Ft értékben lista áron számolva, ha a hajó tulajdonosváltása - ahogy ma állítják - be sem következett? Hiszen ezek a kondíciók az általuk ma érvénytelennek kikiáltott szerződésben lettek meghatározva..... És ha a hajó - ahogy ma állítják - az ő tulajdonuk, akkor miért számláztak 2007 óta kikötői díjat - és miért perelik a fiaimat „hajótulajdonosként" az egyébként általam már (miért is?) befizetett összegre?

Eddig a történet. Van három szereplő. A BYC, amelyik szeretné, ha a legendás Kékmadár, mint egyetlen klasszikus hajó, amelyik a klub színeiben versenyez tulajdonjogilag is oda tartozzon. Vitatja a korábbi elnökség által hozott döntések jogszerűségét és az ezzel kapcsolatos dokumentumok egy részének hitelességét. Wossala György használati jogosultja a hajónak, de a felújítást követően úgy dönt, hogy az általa beruházott összegek és a klubnak nyújtott szolgáltatások elegendő erkölcsi muníciót is biztosítanak arra, hogy a hajó a családja tulajdonába kerüljön. Bár az okmányok szerint ez meg is történt, a BYC megtámadta a határozatot. Legvégül ott egy hányatott sorsú hajó, amiről már azt sem tudjuk, micsoda, és aminek a legkevésbé tesz jót a parti tárolás, a karbantartás elmaradása.

A kialakult vitában nem tisztünk és nem is akarunk semmilyen módon állást foglalni, de a hajó megmentése érdekében szeretnénk, ha a felek legalább egy fontos kérdésben peren kívül megegyeznének. Az interjúk során úgy éreztük, hogy talán itt nem olyan merevek az álláspontok, és a Bíróság ítéletéig valamilyen más biztosítékban is ki tudnának egyezni. Mivel mindkét félnek szívügye a vitorlázás, egyiküknek sem lehet érdekük ennek a gyönyörű hajónak a méltatlan károsodása.

Javasoljuk, hogy a felek a Bírósági eljárástól függetlenül vegyenek részt egy mediációs ülésen, melynek előkészítésében szívesen részt vállalunk.

Ezzel kapcsolatban megkerestük vitorlázó társunkat, Winkler-Virág Andrást, aki civilben üzleti és párkapcsolati mediátor, hogy ismertesse ennek a ma még nem nagyon ismert módszer alkalmazásában rejlő lehetőségeket.

„Ma azt gondolom, a mediáció az olyan esetekben tud hathatós segítséget nyújtani - legyen az párkapcsolat, üzleti ügy vagy épp egy iskolai konfliktus - amikor az érintett felek már nem tudnak őszintén beszélni egymással, vagy akár egyáltalán nincs meg a beszélő viszony. Ilyenkor mindenki a saját látásmódja, értelmezése szerint dolgozza fel az eseményeket, és a reakciók önálló életre kelnek. A két fél véleménye egyre távolodik, és beindul az a bizonyos negatív spirál: a negatív eseményekre még negatívabb válaszok érkeznek, és a helyzet eldurvul.

A mediáció egy lehetőség arra, hogy a spirál pozitív irányba induljon el, legyen egy pozitív élmény, egy precedens: ez maga a mediációs ülés. Ennek végén a felek írásos szerződést kötnek, és a tapasztalatok szerint jóval nagyobb arányban tartják azt be, mint a bírósági ítéleteket. Ezután már a feleken múlik, hogy élnek-e a lehetőséggel, és a mediációt követően megtartják a javuló tendenciát. A mediációban az a csodálatos, hogy a mediátor nem ad tanácsot, nem minősít, nem terel, végig független marad a teljes folyamatban, épp ez a szerepe. Ettől, és a meglehetősen konkrétan leírt szabályok betartatásával abban segít, hogy maguk a felek kerüljenek olyan lelki állapotba, hogy a megoldást és ne az újabb akadályt keressék. Az adott ügyben több szempontból is jó megoldás a mediáció. Sokkal gyorsabb és jóval olcsóbb, mint a bírósági folyamat, nem igényel ügyvédeket, és mindkét fél együttes győzelmével zárul. További fontos szempont a hajó sorsa, azaz, hogy függetlenül a felek aktuális hozzáállásától van egy objektív szempont, ami mindkét félnek fontos, és ez a megoldás irányába ható erő. A mediációnak ugyanakkor vannak feltételei: fontos mindkét fél önkéntes részvétele, valamint az, hogy a folyamat során nyíltan, őszintén és főként manipulációmentesen beszéljenek, viselkedjenek. És tartsák tiszteletben a mediátort, az általa megkövetelt szabályokat. A mediáció tehát nem pszichológia, vagy családterápia, se nem ezotéria, hanem egy többszáz éves hagyományokon alapuló (indián törzsek, roma közösségek...) konkrét vitarendezési kultúra, amely alternatívát jelent a hagyományos, tehát állami konfliktuskezelésnek (bíróság, rendőrség, börtönbüntetés).

A mediátorok tevékenységét törvény szabályozza. Ma Magyarországon az lehet mediátor, aki szerepel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közvetítői listáján."

Tisztelt felek! A Kékmadár néven lajstromozott szépséges hajó nevében kérünk benneteket, hívjátok fel a cikkben nyilatkozó mediátort, vagy bármelyik kollégáját, akiben mindketten megbíztok.

Hagyjátok a Kékmadarat (vagy mit) repülni!

Gerő András - Kövendi Eszter

(A cikkben szereplő történeti idézetek forrása: Dulin Jenő - A balatoni Schaerenkreutzerek viszontagságos történetéről, 2006)

(A Farkas Lászlót ábrázoló kép a Balaton Repro Magazintól származik)

Gerő András, Kövendi Eszter