A következő kategória azon emberek köre, akik a fenti eseményeket annyiszor, de tényleg annyiszor átélték már, hogy nem csak megfogadják „soha többet szilveszteri buli”, hanem valóban türtőztetik is magukat. Ők jellemzően szűk csoportokba gyűlve szervezett módon, vagy valakinek a lakásán beszélik meg az időjárás aktuális állapotát, na meg hogy a gyerekeknek hogy megy a suli. Veszélyes, mert ebből még vissza lehet csúszni az első kategóriába, egy óvatlan pálinka körrel.

Nem szabad megfeledkezni a megrögzött csakazértsemszilveszterezek típusú emberekről. Ők azok a renitens szabályelhagyók, akik nem hajlandóak parancsra berúgni. Minél nagyobb az utcáról behallatszó buli zaja, ők annál erősebben szorítják a fejükre a párnát, és közben azon morfondíroznak, hogy ki és miért találta fel a szilvesztert, meg úgy általában ki is az a XIII. Gergely pápa.

Vannak aztán azok, akik azt csinálják szilveszterkor, amit egész évben szeretnének csinálni.

Első ízben hirdettek vitorlásversenyt december 31-re, amire a Porthole csapatát is meghívták. Mivel ez a program éppen beleillett a már-már általános szilveszteri tevékenységünkbe, szívesen fogadtuk a meghívást.

A túra 30-án reggel indult Keneséről. A Balaton egy igazán pazar nappal ajándékozott meg minket, amiben volt egy kis szél is, egy kis napsütés is, le-lebukó hattyúk is a nádas mentén, na meg csoportosan a vízen üldögélő, majd felszálló kacsák is (bár egyes vélemények szerint azok nem is kacsák).

A lellei fogadtatás már hozta a szilveszteri hangulatot. Ahogy befordultunk a kikötőbe, már fel is csendült a harmonika, és mire lekötöttük a köteleket, valahonnan mindenkinek a kezében termett egy kupica pálinka. Tudtuk, itt baj nem lehet. Forralt bortól erőre kapva foglaltuk el szállásunkat BL Bavaria Yachtclub & Apartments nagy épületének legfelső szintjén. Nem éreztük tehernek a létet az adott szituációban.

A disznótoros vacsora este 7-kor vette kezdetét, melyet egy amolyan „stand up” előadás követett. A előadó nevét itt most nem írnám le, mert egyrészt nem emlékszem rá, másrészt még a végén valaki újra meghívja valamilyen hajós rendezvényre. A humorista egy sajátos válfaját űzi ennek az előadásmódnak, amiből valahogy pont a poénok hiányoznak. Kb. úgy találta meg a hangot a közönséggel, mint az őslakos kínai rizstermelő egy űrhajóssal. Szóval sehogy.

A jó hurka/kolbász, na meg a finom Bujdosó borok hamar visszaparancsoltak minket a szobánkba, de a pihenés csak reggel 8-ig tartott, hiszen büféasztalos reggeli után rögtön kezdődött a kormányosi értekezlet. 18 egység 6 hajóval. A futamokat és a hajókat is sorsolják. 3 futam, minden futamban 6 egység, melyek közül minden futamból az első kettő jut tovább a döntőbe. Ezután a döntőbe jutott 6 hajó küzd meg egymással.

Minket a harmadik futamba sorsoltak, így volt időnk testben és lélekben összeszedni magunkat. A móló végén állva figyeltük a virtuális pályán versenyző valódi Bavaria 32-eseket. Ez több volt, mint érdekes. Valahol elrajtolnak a hajók, majd valamit megkerülnek, majd megint, és valahol befutnak. Ennyit láttunk. A probléma az volt, hogy akkor sem lehetett ennél sokkal többet érzékelni, amikor már versenyben voltunk. Ha éppenséggel nem merül le a telefon, és szépen mutatja a következő forduló irányát és távolságát, akkor sem egyértelmű, hogy akkor most az előttünk lévő hajó vette a bóját? Vagy nem vette? Vagy mi akkor ha itt fordulunk venni fogjuk? Szóval kicsit támolyogtunk a pályán, de nem csak mi. Mint későb kiderült, volt csapat akinek 5 perc után kikapcsolt a telefonja, és onnantól találomra mentek. Mondjuk a szervezők előre leszögezték, hogy a pálya virtuális, óvás pedig nincs. Innentől meg mondjuk majdnem mindegy is, hogy valaki veszi-e a bóját vagy sem.

Nyilván savanyú a szőlő, mert nem jutottunk tovább. Azért ez a virtuális izé inkább a játék, mint a verseny kategória. Csapatépítő programok remek kiegészítője, de regattát szervezni rá kicsit izé, na... Persze azért itt sem rontotta el ez senkinek a kedvét, hiszen az esemény nem a kőkemény egymásnak feszülésről szólt, arról nem beszélve, hogy

a vízirendészeknek sem lehetett egyszerű megmagyarázni, miért is szeretne valaki

versenypályát kitűzni a Balatonon december 31-én.

Az eredményhirdetés után jutott idő kipihenni a verseny izgalmát, hogy aztán kezdetét vegye a szilveszteri vacsora. A bejárattól az asztalunkig kísértek minket, át az ünneplősbe öltözött vendégseregen. Mi ugye alapvetően hajózós programot terveztünk, a vendégek meg alapvetően szilvesztereset. Ennek megfelelően ők kiskosztümben, öltönyben, mi meg farmerben és termo pulcsiban ültünk neki a megszámlálhatatlan fogásnak. Komolyan mondom, hogy az év egyik étkezése volt ez! Olyan finom volt minden, de tényleg minden, hogy a normál befogadóképességük többszörösét fogyasztottuk el. Mire úrrá lettünk a leves, előétel, főétel, desszert sorozatokon, este 10 óra lett. Ideje volt indulni.

A kibójázatlan lellei kikötőből nem teljesen sima dolog éjszaka kimenni, hiszen a maráson csak egy vékony csatorna vezet át. Vettünk egy mély levegőt, és a GPS meg a reflektorok segítségével csak kitaláltunk a nyílt vízre. Éjfélre a tervek szerint Tihany alá értünk, itt Füred és Zamárdi között pukkantottuk el a pezsgőt, hogy Boldog Új Évet Kívánjunk egymásnak, és mindenkinek aki esetleg a bizonyos párna alá az okos-telefonját is bevitte.

Keneséig gyönyörködtünk a tűzijátékokban és a téli éjszakai Balatonban, aminek igazán földöntúli hangulata van. Csak javasolni tudom másnaposság ellen. Remek szilveszter volt!

Jó szezont mindenkinek!

Szilveszteri galéria ITT.

Alibán András képei ITT. 

Videó: 

Szutor Ferenc