Szeretem az optimista embereket. Ilyen típus lehetett dr. Márkus Andor is, aki a második világháború alatt egy 75-ös cirkálót, az akkori kor egyik legnagyobb, leggyorsabb vitorlását rendelte meg a jóhírű Balatonfüredi Hajógyártól. A tölgyfából készült vitorlás a „legalkalmasabb” időben, 1944-ben lett kész, de szerencsésen átvészelte a háborút, a hajógyárat ugyanis elfoglalták a szovjet csapatok, stratégiai jelentőségű üzemként szigorúan őrizték (innen látták el árammal a közeli kórházat), így az üzemcsarnokokat sem bolygathatta senki. Nem csak a Nemere II., hanem a 75-ös cirkáló sorozat következő tagjai, a féligkész Big Boy (ma Sirocco), és a Lillafüred is itt vészelte át a nehéz heteket. Róluk később.

Vasárnap, a bajnokság utolsó napján már csak 1 futam hiányzott a meghirdetett 7 futamból, így a rajtot a versenyutasításnak megfelelően 10:00 órára tervezte a rendezőség. A reggeli kormányosi értekezleten még nem sok szél látszott, de bízva az előrejelzésekben 9:00 órakor vízre szállt a mezőny.