Nekem az inspiráció az a világ, amit ott látsz, a katamaránok. Katamaránnal vitorlázom, ezt a modern esztétikát szeretem, a hatalmas gyorsaságot és az állandó rohanást. Ezekkel a csapatokkal dolgozom. Nem tudok úgy működni, hogy csináltam egy szép képet, amit használnak a Facebookon, vagy megjelenik egy magazinban, mert nekem a hátterem az alapvetően a dokumentumfilm, szeretek folyamatokban gondolkodni és úgy érzem, hogy ez a sok egymás mellé rakott kép mutat valamit a magyar vitorlázásról…. Másik inspiráció, hogy nagyon szeretek portrékat fotózni, és innen jött az ötlet, hogy lefényképezem ezeket az embereket, ahogy én látom őket vitorlázás közben, kicsit rendhagyó módon.


A keszthelyi srácok úgy vitorláznak, mintha gördeszkások, meg görkorisok lennének mert azok is. De például Petrányi Zoli egy játékos, nem az élete játszmája a Kékszalag, neki ez egy a sok közül. Nagyon sok ilyen asszociációm van kitaláltam, hogy a Láng Robit kis hajókkal egy kádban fényképezem… Ez közönség számára egyrészt érdekes, izgalmas, vicces tele gegekkel. Nem hagyományos portrékat készítek szépen bevilágítva, azt meg tudom csinálni, de azon nem nevet senki. A hajók lefotózása meg egy másfél év! Egy-egy versenyen, vagy akár egy szezonban nem születik jó kép, ahogy egy kép készül az egy varázslat, olyan sebesség, olyan fény, olyan élethelyzet a drámai felhők…egy csomó minden kell ahhoz hogy létrejöjjön egy anyag és nagyon sok időm van benne.


Vannak képek, amik edzésen készültek, Petrányi Zoliék belementek az aranyhídba, az én fényképezőgépem nem volt beállítva, fölemeltem a kamerát táktákták lőttem hármat, aztán visszaállítottam, ahogy kellett volna lőttem kettőt, de a spontán lett az izgalmas.

Itt egy másik kép, ez egy verseny volt, a Fehérszalag Vándor Robi foiler katamaránján, ahol nagyon elkaptuk a dolgot…

Némelyik edzés némelyik verseny, de volt olyan, ahol kimondottan azért vitorláztak, hogy én fotózzam, például a Straub Elek a Talizmánon, ott Haris Gyuri azért jött ki ilyen erős szélben, hogy végre készüljön egy szép fotó a hajóról.

Megdöbbentő és talán a legjobb része, hogy azok, akik tulajdonosok meg kormányosok, ők a civil életben nagyon komoly emberek, Láng Robi vagyonának nagy részét a hajózásba fekteti, Vándor Robi is cégvezető, Litkey Farkas is köztiszteletnek örvend és mind benne voltak ebben az én őrült játékomban. Ez a tejszínhab.

Ha a dolgoknak a legmélyére lemegyünk… gyerekkoromban a nyaralónkban volt egy könyv Fa Nándor: A Szent Jupát 700 napja. Nyáron elolvastam egyszer, aztán még egyszer és még egyszer és még egyszer. Itt van az ereimben… ez az egész vitorlázás. Az, hogy vitorlázom egy tök külön dolog, mint hogy vitorlást fényképezek. Azokat a fotókat, amik gyerekkoromban megfogalmazódtak bennem, azokat volt szerencsém elkészíteni. Szuper hogy összejött, meg hogy egy ilyen kiállítást fölkarolt az Erste bank. A másik eredő az meg Keith Richards. Keith Richards bácsi penget olyan akkordokat, amikben több van,  mint amit hallasz és van benne valami nagyon alpári dög. Én így próbálok fotózni, mikor megvan egy jó kép hallom ezeket az akkordokat, és azt érzem, hogy a képekben benne van a dög… Látod hogy ez 60-nal jön, fröccsen a víz és ebben van valami tök durva, ezt keresem. Még hogyha messzire is mentünk attól, hogy portré és hajóképek, de nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt csinálhatom és hogy ez megvalósult. Azért vagyok nagyon boldog, hogy ez nem egy belső körnek elérhető, nem csak a vitorlások fogják látni, hanem a balatonfüredi nagyközönség, aki annyit tud, hogy van ez a Kékszalag és a kabinos hajókra felszállnak tehetős urak, és a nőik, akik elöl fekszenek. A nagyközönségnek arról szól a vitorlázás, hogy a csajok elöl ciculnak kevés ruhában. És a vitorlázás meg nem ez, hanem az a nagyon durva életjáték, amit ezek az emberek csinálnak. És azt szeretném, hogy ezt láthassák. Bocs, megyek tárlatvezetni, ha ez megjelenik k**va boldog leszek!