Ez ne tévesszen meg benneteket, mi azok közzé tartozunk, akik még november elején is vitorláznak, szóval nem csak nyáron, de most valahogy úgy éreztük, OK, még van jó 2 hónapunk vitorlázni itthon, de hiányzott a kellemes nyári fürdős vitorlázás. Mit tegyünk, irány az Adria, éspedig Murter szigete. Itt van az egyik kedvenc induló kikötőnk (Betina).

Kora tavasszal (március vége), vagy ősszel, ha lehetőségünk van rá, lemegyünk pár napra. Most is ez volt a terv, egy fél hetes nyár búcsúztató vitorlázásra készültünk, az előrejelzés szerint még 24-26 fok várható, a víz meg talán ennél is melegebb. Természetesen „last minutba” mentünk, legfőképp az időjárás miatt, mondjuk csütörtökön megnéztük a várható időt, ha jó időt mondott pénteken foglalás, szombat reggel pedig irány a nyár. Nem is sikerült az első próbálkozásunk, a pénteki előrejelzés miatt a végén lemondtuk, de továbbra is kitartóan böngészve a különböző meteorológiai honlapokat, végül szeptember 20-án elindultunk.
Ismét nagyon kellemes élmény volt átautózni Murter szigetén a kis kacskaringós, olíva fa ültetvények között vezető utakat követve. Imitt-amott birkák legelésztek, az ablakot lehúzva hallani az elmaradhatatlan kabócák koncertjét, a levegőben pedig érezni a mediterrán vidékre oly jellemző pinea fenyők illatát. Leérve a Betina kikötőbe a hajó papírozása nem tartott 10 percnél tovább, egy itthoni charter cég közvetítette ki nekünk egy viszonylag kis kinti cég egyik hajóját. A hajó rendben volt, kettőnknek kicsit nagy is (38 láb), no de mit várjunk, ha indulás előtt egy nappal foglalunk? Mire bepakoltunk és mindent helyre raktunk már 5 óra lett. Úgy döntöttünk, itt éjszakázunk, csak kimegyünk egy próba körre. Elkötés, kikötőből ki, vitorlák fel, kicsit mentünk a Murteri-öbölben, de a szél alig fújt 3-4 csomóval, és hát sajnos szeptember végén a Nap is igen korán lemegy. Még egy kis próba tolatás, és igyekeztünk visszafele.

Este besétáltunk Betina főterére, ami egy mediterrán kis tér pont a halászkikötőnél, így vacsora alatt lehetőségünk volt megcsodálni az egyárbocos, gyönyörűen karbantartott vitorlás bárkákat. A téren összesen 3 vendéglátó egység van, az egyik csak bár, a másik egy vendéglő és a kedvencünk, a harmadik egy Konoba. Semmi faxni, csak a simára gyalult fa asztalok lócákkal, az esti párától már kicsit nedvesek.
Az étlap talán 4-5 tételből áll - ezt kínálják már több éve -, így volt idejük begyakorolni. Egy egyszerű sült calamari, és ami igen kevés helyen kapható, pici apró halak szőröstül-bőröstül egészben jó ropogósra sütve. Most sem csalódtunk, és nem utolsó sorban a pénztárcánk sem vékonyodott, lévén ez egy igen olcsó hely a horvát árakhoz képest.

Vasárnap reggel szikrázó napsütésre ébredtünk, azzal az igazi mediterrán sós illattal fűszerezve. Előző nap, érkezés előtt megálltunk még pár szükséges dolgot beszerezni, és amin meglepődtünk, nem volt a boltban gyümölcs, így eldöntöttük, hogy kimegyünk a piacra, ami kb. 10 perc sétára van a kikötőtől. Beszereztük a 3 napra való gyümölcsöt, és ha már ott voltunk, nem tudtunk ellenállni a finom sajtoknak és sonkáknak. Később kiderült, jó is hogy nem hagytuk ki.
Nem terveztünk hosszú utat, csak a Kornátokra akartunk átmenni és ott tölteni pár napot. Viszont ami biztos, jövet vagy menet Zut szigetét is útba ejtjük, lévén ott egyik kedvenc vendéglőnk a La Fiesta, ahol igazi kulináris élvezetekben lehet része a vendégnek, igaz nem a legolcsóbb, de ha figyelembe vesszük, hogy nem kérnek kikötői díjat, viszont van muringos mólójuk, este, reggel áram és vizet is lehet reggel tölteni, akkor már egy normál vendéglő áraival vetekedik.
Nos, alighogy elindultunk, az első megállónk egy reggeli fürdés erejéig a Vela Luka-i öböl. Itt kellemes 3-4 méteres vízben lehet horgonyozni, egész be lehet menni, csak figyelmesen, mert van egy homokpad az öböl közepén. Mi most nem akartunk plusz egy mérföldet menni, így maradtunk, az öböl elején kimenve a bal szélére, 3 méter körüli vízben horgonyoztunk. A Nap ezerrel sütött. Első dolgunk egy nagy fürdés, a víz kellemes, mondhatni jó meleg volt. Aztán elindultunk, már délután egy óra volt, végül is úgy döntöttünk, menetben ejtjük útba Zut-ot.
Az Adria kicsit olyan mint a Balaton, szél szempontjából megbízhatatlan, hol fúj, hol nem, néha képes napokra tükör simává változni, néha meg 40-50 csomós szél kerekedik igen rövid idő alatt. A külső szigeteken biztosabb, ahol délután rendszeresen megjön a Misztrál, ami estefele elgyengül, de napközben nagyon kellemes vitorlázást biztosit.
A szél most sem kényeztetett el bennünket, de úgy döntöttünk nem fog ki rajtunk, mi akkor is vitorlázunk még ha kétszer annyi időbe is telik.
A 10 csomó körüli DNY szélben krajcoltunk, sajnos a betekerős fővitorlával rendelkező hajónk nem a leggyorsabb, így az átlag sebességük csak 4 csomó körüli volt, de nem siettünk, élveztük a napot és Zut igazán nincs messze.
A Pasman és Murter közötti rész tele van pici apró szigetekkel, zátonyokkal, itt igen figyelmesen kell hajózni, kijutva a Murter tengerre pár mérföld szabad víz után, közeledve Zuthoz ismét figyelni kell a zátonyokra.
Odafele menet azon tanakodtunk, kedvenc vendéglőnk ellenére mi lenne, ha bekukkantanánk Luka Hiljaca-ba, ha tetszik maradunk, ha nem, átmegyünk Luka Zutba.

Nos tetszett, kb. 10 db bóját telepítettek. Annak ellenére, hogy szeptember vége fele jártunk, összesen 2 bója volt szabad délután 5 fele, az egyikre rákötöttünk, majd jött a fürdés. Este vacsorára kibociztunk, érdemes megkóstolni a halat, igen jól készítik.
Imádom, ha nem kikötőben alszunk. Amikkor reggel felkelek, és rögtön a kristálytiszta vízben, fürdéssel kezdhetem a napot. Most is így történt, uszony, szemüveg, pipa és a reggeli tornát helyettesítendő kiúsztam a part menti vizeket felfedezni. Igen sok kisebb és nagyobb hal volt, az elmaradhatatlan sárga lágy korall és a fenéken szétszórtan sok-sok uborka. Kifürödve magunkat elindultunk.
Mai terv, hogy a Kornatokba beérve jó kis öblöket fedezünk fel és sokat fürdünk.
Kiérve a Luka Hiljaca-i öbölből a szél kellemesen fújt, így ismét vitorlát bontva irány Mala Proversa, ami egy átjáró Dugi Otok déli csücske és a Kornatok északi része között, egy igen keskeny, bójával jelölt hajózási útvonal.
Zutról odáig ismét nem lankadhat az ember figyelme, lévén tele pici szigettel, zátonyokkal, de hát aki erre a vidékre jön, ezzel eleve számol, hiszen a Kornatok is olyan, mintha néha szabályos, máskor meg cizellált apró kerek, vagy ovális gyöngyszemeket szórtak volna a tengerbe.
Fürdési terveink, átérve az átjárón, úgy tűnt, meghiúsulni látszanak, mivel Dugi Otok felől igen csúnya sötét felhők tornyosulnak, de a kocka el volt vetve, beértünk a Kornatokba és itt is maradunk.

Természetesen mi is nézünk időjárás előrejelzést, így tudtuk, hogy gyönyörű napsütés lesz, de délután jön a Bora, a tipikus szárazföld felől fújó szél, ami most 25-30 csomó körüli maximális sebességgel fog fújni, és ha minden igaz, csak kb. másfél napot fog tartani.
A Kornat egy nagyon hosszú keskeny sziget, kb. 15 mérföld, ez a Kornati Nemzeti Parknak a szárazföld felőli része, a nyílt tenger fele pedig sok kis apró sziget alkot egy láncolatot, ami védelmet nyújt a kint fújó erősebb széltől és főleg a hullámzástól. Mi néha kint megyünk, megkerülve mindent, de most inkább a láncoktól védve kerestünk egy jó kis öblöt, hiszen közben kisütött a Nap, mögöttünk hagyva a mogorva sötét eget. Ez a hely Levrnaka sziget öblében, egy zátony melletti homokos aljú sekély, 5-6 méteres víz. A levegő már nem az a nyári kánikula, talán a szél miatt is hűvösebbnek tűnik, mert közben elkezdet északiasra fordulni, és már fújt 12-14 csomóval. Ez a hely nagyon jó snorkelezni. Ki lehet úszni a zátonyhoz, ami tele van élettel, a víz minimum 25-26 fokos nem igazán lehet kihűlni belőle.

Mostanában ért pár meglepetés bennünket Horvátországban, itt az egyik. Jöttek a szokásos kis hajóval a park őrei, és nagy megrökönyödésünkre 300 kunát kértek el tőlünk mert ide látogattunk. Megjegyzem, ez csak 24 órára érvényes, ha többet maradunk, jön a következő 300 kuna.
Ilyenkor kedvem lenne bojkottot indítani a horvátok ellen, és mondjuk egy évet kihagyni, ha senki sem jönne, talán leesnének a magas lóról és nem gondolnák, hogy mindegy, miért mennyit kérnek hiszen úgyis jönnek a hajósok. Nyáron már volt egy meglepetésünk ilyen téren, de az egy külön történet. Szóval, kénytelen kelletlen fizettünk, majd figyelembe véve az előrejelzést gondoltuk, lassan el kellene kezdeni éjszakai megálló hely után nézni. Adott volt a levrnakai öböl, elmentünk a végéig. Van ott egy móló, kb. 6 murringgal és még áram felvevő helyet is láttunk, csak egy bökkenő volt, hogy az északi szél pont befújt, és a hullámok is kezdtek növekedni, így tovább mentünk.
Számtalanszor jártunk már itt, és valahogy egy éjszakát mindig Piskerán töltöttünk. Átbocizva a szembe szigetre van egy kis családi vendéglő ahol finom bárányt kapni, sajnos pár évre bezárt, de a tavaly már ismét nyitva volt.
De Piskera még 10 mérföld, és úgy gondoltuk, próbáljunk ki most más helyeket is. Útközben, immár motorozva, szinte minden lehetőséget megnéztünk, ami szóba jöhetett volna. Stizjna, ahol van pár muring, de erről a pilot könyv azt írja, Bóra idején nem túl biztonságos. A szél közben folyamatosan erősödött, és már 16-18 csomóval fújt. A végén Vrulje mellett döntöttünk, a pilot könyv szerint ez a leglakottabb település, ezért ezt mindig kihagytuk, de most eljött az idő, Bórára ideális. Egy keskeny hosszú öböl, hiába tombol kint a szél, az öböl végében a víz sem rezdül.
De ne higgyünk mindig a pilot könyvnek, a kornáti metropolisz kb. 6-8 házat jelentett, és szerintem a vendéglősökön kívül más nem lakta.
Tőlünk szokatlan módon igen korán kikötöttünk, de hát jó tengerész előrelátó és inkább a biztonságra megy. Az öbölben telepítve kb. 10 bója van, de már nem volt egy üres sem. Az öböl belsejében viszont még 6-8 hajó ki tud kötni, 3 oldalast egy mólóhoz, a többi muringos helyre, az oldalsó helyek tele lévén, nekünk a muringos maradt. Kicsit izgultunk, hogy a 2 méteres merülésünkhöz elég lesz-e, de bőven volt mélység. Még egy hajó ált mellénk, azért a belső helyek mélysége már lehet nem lenne nekünk elég.

Délutánra kirándulást terveztünk, meg akartuk mászni a szemben lévő hegyet. Állítólag csodás a kilátás, ami igaz is, eddig még ebből a szögből nem láttam a szigeteket. Ahogy a Nap lement, és a messzi távolban egy-egy zivatar felhőből lehulló eső mint fátyol ért le a horizontig, igen szép látványt nyújtott. Kézi szélmérőt vittünk kíváncsiságból, nos fönt a domb tetején mértünk 28 csomót is.

Előrelátóan fél nyolcra megrendeltük a roston halat, már éppen készülőben voltunk, amikor a pincérnő beszólt, kész a „vacsi”, így nem igen kellett várnunk. Közben a Bóra az esőt is meghozta, de mivel csak két lépésre volt a vendéglő, ez nem okozott gondot. Vrulje valóban igen védett hely, hiába fújt a szél 25-30 csomóval, az éjszakánk nagyon nyugodtan telt. Reggel az esőnek semmi nyoma, szikrázó napsütés, viszont ilyen helyen a mosdók hiánya azért zavaró (WC a vendéglőben, oda beengednek.) Szokásunkhoz híven reggelihez ismét kerestünk egy jó kis öblöt. Ez most rögtön a Vrulje melletti Modri bok öböl volt, ami állítólag veszélyes a méhek miatt, de így ősz elején már nem okozott gondot, egy méhet sem láttunk. Itt annyira elvoltunk, hogy a végén elmúlt déli 1 mire felszedtük a horgonyt.

Ma vissza kell érjünk Murterre, hacsak nem akarunk reggel napfelkeltével indulni, mivel holnap 11-re át kell adjuk a hajót, és előtte még tankolni is kell, ami plusz 30-40 perc. Indulás visszafelé. Még mindig igen erősen fújt a Bóra, és elég pöffös is volt, 10 csomó majd 18, mint egy hullámvasút fel-le, végül reffeltünk és így próbáltunk széllel szemben haladni hazafelé. A vége fele a szél csendesedett, de már délután 4 óra volt és annyira nem ment, hogy elhagyjuk a Kornatokat, hogy még megálltunk egy rövid fürdésre a Kameni Zakan öbölben. Itt már voltunk, így tudtuk, hol van az sekély, 5-6 méter mélységű homokos rész ahol jó horgonyozni. Megálltunk egy utolsó fürdés erejéig, a végén úgy eltelt az idő, hogy döntésünket megváltoztattuk, ott maradunk, vállalva inkább a korán reggeli indulást. A Bóra még mindig erősen fújt, így az éjszakai őrséget elkerülendő, inkább beálltunk a szemben lévő Havni Zaran mólójáran ahol több muringos hely is van.
A pilot könyv nem írt túl biztatóan erről a helyről, - "megpróbálnak elküldeni, ha nem akarsz ott vacsorázni" írták -, de mi gondoltuk, üsse kavics megpróbáljuk. Ami biztos, a Bórától védett, kellemes éjszakázó hely lesz, még ha a személyzet nem is lesz olyan kedves.
Nos, van kb. 20 murringos hely. és még áramot is lehet kérni díj ellenében. A személyzettel kapcsolatban csak annyi, egy emberke kijött segíteni a kikötésnél, aki csak annyit kérdezett: éjszakára maradunk-e? 

Egyébként a leírás szerint a kikötőhelyek nem a vendéglőhöz tartoznak, hanem „csak úgy” a Kornátoké. És valóban, semmi tolakodás a vendéglő személyzete részéről. Mi viszont szerettünk volna végre egy bárányt enni, és megnézve az étlapjukat pont volt nekik.
Az esti sétát azért még beiktattuk, majd vacsora. Csak ajánlani tudom mindenkinek, senkit ne riasszon el, hogy kb. 2 éve felújították, cseppet sem autentikus de mégsem zavaró, a kínálat megfelelő, az étel pedig kiváló.

Reggel napkeltével ébredtünk, mivel határidőre kell vissza érnünk. Kiérve a Kornatokból - mint ahogy azt vártuk is - a szél szembe fújt 14-16 csomóval, végre úgy tűnt, a hajónk is belendült és elértük a maximális 6 csomós sebességet.
Volt 8 mire kiértünk, és hát hiába csak 10 mérföld a táv, szembe szélben ez kb. 15 mérföld megtett utat jelent, így esélyünk sem volt beérni időre.
Ha tartani akarjuk a határidőt nem marad más hátra, motorozunk kell, mivel a hullámok nem túl nagyok, így akár időben oda is érhetünk.
Egy gondolat egy próbát megér, gyorsan küldtem egy sms-t a bérbeadó cég kapcsolattartójának. Kérdés, mi lenne ha esetleg egy órával később érünk be, mert nem szeretnénk motorozni. A válasz nem késlekedett. Ráérünk akár délután 4-re beérni. Hurrá, ez jó hír, de már elindultunk, de semmi gond, útközben is találunk egy jó helyet.
Amit kinéztünk, az már közel van Murterhez. Odáig szépen krajcolva, teljes vitorlával robogtunk a célunk felé. Ahol megálltunk, a Gangaro sziget szárazföld felőli, lagúnás része. Itt is 4-6 méteres homokos fenéken lehet horgonyozni. Ami nagyon fontos, a horvát meteorológiai szél előrejelzés 2-3 napra 90%-os pontossággal bejött. Délután 2-ig fürdés, pihenés, majd indulás vissza. Tankolás Murteren. A hajó visszaadás nagyon gyorsan ment. 4 fele sikerült elindulnunk.
Búcsúzásként még megálltunk egy ebéd erejéig Betina központjában. Sajnos a kedvenc konobánk csak este 8-kor nyit, így maradt a vendéglő, de ez is teljesen elfogadható volt a kedvenc kalamárinkat kérve. És ismét egy jól sikerült hajózás végére értünk, ami végül is majdnem 5 napig tartott.
73 mérföld, ebből csupán 15 amit motoroztunk, jó szél, szép idő, meleg víz, mi kell ennél több?

Képek ITT.