Már csütörtökön leugrottunk Agárdra, hogy a friss szélben eldöntsük és begyakoroljuk a halzolás előtt, vagy után tegyük-e át a spibaumot problémakört. Mivel a kocsi ajtaját sem tudtuk kinyitni, akkora volt a nyomás, a kérdést jegeltük, és másnapra halasztottunk. Péntekre valóban változott a helyzet, a szél feljebb, a léghő lejjebb tornászott, így az elméleti kérdésekre összpontosítottunk.
Menni vagy nem menni, ez volt a kérdés, melyre a szombati napsütés és a szélcsend megadta a választ. Kilenckor már sikerült leszednünk a jeget a ponyváról, készen is álltunk a vízre szállásra, de úgy jártam, mint az első randevúmon Lollobrigidával: ott álltam levetkőzve, csak a nő nem volt sehol. Mert hiába Sipi lelkesedése, a népes Finn osztály lelkes nyüzsgése, Optimistes gyermekek, Laseresek, sőt még az egzotikus Keelzugvogel csapat is vízre szállt, a Kalózosok skip-elték az eseményt.
Bizonyára a Kalózosok kevesebb fagyállót fogyaszthatnak, vagy csupán bölcs megfontolás áll a döntésük mögött, mindenesetre tény, hogy a hidegtűrő képességük lényegesen alacsonyabb a felsorolt osztályokénál.
Mindenesetre vízre löktük a hajót, sőt időközben befutott még egy Kalózos, így be tudtunk állni a Keelzugvogelesek közé, hogy szembesüljünk a spinnaker kezelési rutin fontosságával.
A tó nem a legkedvesebb arcát mutatta. A bizonytalan légköri helyzet kiszámíthatatlan szeleivel, a hideg víz, a gyenge fagyos légáram a csalóka napsütéssel a legrosszabb mix, hiszen ha nincs testmozgás, van fázás. A szerencsétlen rendező nem talál széltengelyt, ettől sok a lötyögés, ha meg sikerül elrajtolni, akkor csak a rulett pörög.
Mi sem bírtuk sokáig, az első futam után húztunk egy parti slágot, kivettük a csomagtartóból a két Brompton bringát és tekertünk egy tókört, átmelegítve elgémberedett tagjainkat.
Jövő héten újra Agárd, a meteorológia meleg tavaszi időt ígér.
Kalózosok jöttök?
