A Safram csapat “vendégszereplőjével”, Pénzes Attilával beszélgettem, aki alapvetően taktikusi szerepet töltött be a hajón, de természetesen ennél jóval több dolga akadt.

Szutor Ferenc: Sok hazai vitorlázó álmodozik arról, hogy bekerül egy Kékszalag nyerésre esélyes csapatba. Miként működik ez? Hogyan találtatok egymásra a Saframmal és mennyi ideig tartott a szervezés, összeszokás?

Pénzes Attila: Ahogy mindenkinek, nekem is az volt a régi álmom, hogy nyerjek egy Kékszalagot abszolútban. Igen sokat dolgoztam a háttérben azért, hogy magyar vizekre érkezzen több külföldi egység, és azon belül jó kapcsolatot építhessek ki a csapatokkal. A "Négy tókerülő verseny" szervezése során, a testvérem, Botond közreműködésével kerültem kapcsolatba a csapattal. A Safram csapata korábban, már kora tavasszal jelezte, hogy szívesen indulna a Kékszalagon is. Mivel még nem jártak Magyarországon sem, így mindenképp szükségük volt aktív (a parton és a vízen egyaránt) kapcsolatokra és a Balatonon helyismerettel rendelkező vitorlázóra. Az útjuk szervezése közben több jelöltről beszélgettünk (szóba jött többek közt Virág Flóra is, de ő a dániai világbajnokság miatt nem tudta vállalni a feladatot), végül rám esett a választásuk. A szervezés több mint két hónapot vett igénybe. Részemről a felkészülés szintén hasonló időbe telt. Fel kellett frissítenem a katamarános tudásomat, melyért ezúton is köszönetet mondok Bakonyi Józsefnek. A Balaton vízrajzából is alaposan fel kellett készülnöm, hiszen a hajó merülése 3,5 méter. A szervezés alatt természetesen mindent kell érteni. Nekünk itthon természetes, hogy melyik kitötőben van elegendő hely, megfelelő daru, honnan érdemes kötelet vagy egyéb felszerelést vásárolni. Ezek az információk nincsenek meg egy külföldi csapatnál, így aztán a verseny közeledtével szinte forró drót volt a Genfi-tó és a Balaton között. Ebben szintén a testvérem segítségére támaszkodhattam.

Sz.F.: Úgy tudom, a hajó hétfőn érkezett a Hajógyári Kikötőbe. Mennyit tudtatok edzeni vele a versenyt megelőzően?

P.A.: A csapat hajózó legénysége kedden éjszaka érkezett meg Balatonfüredre, így a szerdai napon tudtunk edzeni a Balatonfüred előtti vízterületen. Az edzés fő szempontja a csövön való áthaladás volt, hiszen már előre láttuk: ez éjszaka fog megtörténni. Márpedig ennek fontosságát mi sem jelzi jobban, minthogy a sötétben ott egy Ventilo 28-as katamarán (profi csapattal) felült és felborult. Ezt mi mindenképp szerettük volna elkerülni.

Sz.F.: Mi volt a posztod a hajón? Mennyiben támaszkodtak rád, amikor meg kellett hozni a döntéseket?

P.A.: Az egyik génua trimmer voltam és segítettem a fordeck munkáját. Emellett feladatom volt az időjárás és a vízmélység figyelemmel követése, a bóják pontos helyzetének meghatározása az aktuális pozíciónkhoz képest. A döntéseket mindig többen hoztuk meg, de elsőként az én véleményemet kérdezték. Ezzel együtt leginkább az ellenfelek taktikáját, tulajdonságait, képességeit kellett tolmácsolnom. Fel kellett tárnom az adott hajó gyenge pontjait. A felkészülési időszakban is ez tartott a legtovább. Összegyűjteni, kielemezni más hajók részletes jellemzőit. Például a P50-nek nem az erőssége a gyenge hátszél. Ezzel szemben (a legkedvesebb riválisom), Botondék SL33 as hajója a Black Jack határozottan erős a hátszeles szakaszokban, tehát a teljes "lefelé" úton. A D35-ről nem kellett felkészülnöm, mert ezt a típust ismerték a Genfi-tóról. A csapatban 2 fő is versenyzik még ilyen típussal.

Sz.F.: A versenyen, ha jól láttam, az első 5 hajó szinte fej-fej mellett ment, egymást kerülgettétek a Fifty-Fifty, Black Jack, Artemis (Cellum) sőt még a Raffica is lőtávolban volt. Aztán a nyugati medencében Badacsony magasságában felhúztatok északra a Fiftyvel együtt, míg a többiek délen maradtak. Itt dőlhetett el a verseny? Vagy ez alapvetően nem befolyásolta a befutót?

P.A.: Szerintem ezt ennyire nem lehet egyértelműen kijelenteni. Sok szerencse is kellet ahhoz, hogy ez így alakuljon, de alapvetően valóban ez volt a taktikánk. Természetesen folyamatosan figyelemmel kellett kísérni az időjárást és az ellenfeleket is. Egy biztos volt a hátulról frissülő szélben: aki először veszi a keszthelyi bóját és tud kijönni Szigliget magasságában a friss szélbe, az elhúz. Ezt igyekeztünk kihasználni, de a teljes verseny 18 órája rendkívüli figyelmet igényelt. Egyetlen hiba elég lett volna. Az ellenfelek azonnal kihasználják az ilyet. Például az Orange-Utan kétszer is felült.

Sz.F.: Volt havariátok a verseny alatt? Olyan technikai akadály amit le kellett küzdeni?

P.A.: Semmilyen technikai hibánk nem volt. A csapat profi volt, a hajó pedig végtelen egyszerű. Szó szerint nem volt rajta mi elakadjon, vagy elromoljon. Hozzáteszem, hogy a hajót a parton az a srác rakta össze, aki építette. Ez elég sokat elárul a felkészültségükről.

Sz.F.: Hogy érezted magad a hajón? Mennyire kezeltek csapattagként, illetve éreztél-e alapvető különbséget egy profi magyar csapathoz képest? Mennyiben más a mentalitásuk a svájciaknak?

P.A.: A csapat egy igazi baráti társaság, jól akarják érezni magukat, de mindemellett folyamatosan koncentráltak és nagyon fegyelmezettek voltak. Ebbe a légkörben nagyon könnyű volt beilleszkednem, pozitívan fogadtak már az első perctől kezdve, és igazi barátként váltunk el egymástól. Apró műhelytitok: a hajón volt egy doboz, tele mindenféle jutalomfalattal. Megállapodtunk, hogy csak Keszthelyen nyitjuk ki. Hát, képzelheted meddig bírtuk ki... Földváron már megdézsmáltuk, amin persze jót nevettünk. A hangulat végig remek volt.

Sz.F.: Az eredményhirdetésen úgy tűnt, hogy nagyon tetszett nekik a Balaton, jól érezték magukat itt. Belülről is úgy tűnt, hogy elégedettek? Valóban szívesen visszajönnének?

P.A.: Nagyon jól érezték magukat nálunk, emellett a versenyt is élvezték, és külön öröm volt számukra a győzelem is. A Kékszalag előtt természetesen szigorú pihenés volt mindenkinek előírva, hiszen egy profi csapatról van szó, ennek megfelelő fegyelemmel. A verseny után viszont esténként elmentünk egy-egy jellegzetes helyre szórakozni, vagy bort kóstolni, így a felkelés nem mindig ment simán. Mindent összevetve igen, valóban vissza szeretnének jönni máskor is. Valamint szeretném kiemelni, hogy a kupa egy része ha csak képletesen is, de itthon van, hiszen ez ugyanúgy az enyém is. Télen, terveim szerint meglátogatom a csapatot Genfben, akkor kicsit megsimogatom.

Köszönöm a beszélgetést.
Hosszabb beszámoló hamarosan!

A SaframSailing facebook oldala ITT érhető el.