8:10-kor indultunk a „Szövi” kikötőből egy, számunkra eredményes verseny reményében. Az északi parton rajtoltunk, közvetlenül az Orpheus után. Ezt a startot nem mondanám épp valami jól sikerültnek: egy forduló után, viszonylag kis sebességgel csúsztunk át a képzeletbeli vonalon egy 33-as takarásában… Azonnal kezdtünk a part felé húzni a takkokat és próbáltunk felzárkózni a
75-ösökhöz. Végig a part mellett igyekeztünk maradni, közben már a Tramontanaval egy vonalban voltunk.
Valaki megszólalt a csapatból, hogy: „Nem sekély itt a meder nekünk?” Még be se fejezte a mondatát, mire a 30 méterre fölöttünk lévő, velünk azonos merülésű Lábad-X felült a homokpadra.

Alsóörs után bebővült a szél egy ejtett félszeles menetre, a körülöttünk lévők mind bőszelest húztak, mi is Code0-ra váltottunk. Ekkor már olyan szinten kint voltunk partközelben, hogy a nádas és a horgászok között suhantunk az első bója irányába. A kenesei pályajelnél vissza a topgenua1 és irány Siófok. A víz felé vettük az irányt, ez jó húzásnak bizonyult, mivel kb. 10-15 hajót előztünk meg. Káptalanfüred magasságában a déli part felé tartottunk, olyan rohanógépeket, illetve a Hamisnál elméletileg sokkal gyorsabb hajókat láttunk szembe jönni, akik előtt semmilyen keresni valónk nem lett volna. Például a Gardazzurrát a HUNcat-et, a Narvált és egy-két Code8-ast. Világos magasságában ismét félszelesre bővült a szél, ráadásul majdnem el is állt, majd nagy genakker-t húztunk és megpróbáltuk az előttünk lévő kisebb csoportot utolérni. Siófokot a bójához képest a kikötő felé kerültük. Mindössze 35 méterrel voltunk közelebb a parthoz, ennek okán annyival jobb szelet kaptunk, hogy az akkor még fölöttünk álldogáló hajókhoz képest igen sok kilométer előnyhöz jutottunk. Azonnal kimentünk a marásvonalra, Zamárdiig ott robogtunk. Közben Széplak-felső magasságában utolért minket a Gardazzurra, akinek ilyenkor papírforma szerint már Földvárnál kellett volna vitorláznia. Zamárdinál nagy spinakkert húztunk, és Tihany-rév felé vettük az irányt. A csőben három NAU311-essel együtt értünk át, ezután ismét a déli part felé kezdtünk húzni. Innentől végig az Infiniti nevű NAU370-essel mentünk együtt és időnként csatáztunk velük egyet. Boglár után észrevettük, hogy a siófoki bóját velünk együtt vevő Sindbad csak akkor ért át a csövön.

A nagy spinakkeres meneteket egy dolog miatt nem igazán kedvelem: amikor kis szélben nem teljesen áll ki a vászon, akkor mindig belóg az alja a vízbe (14 méteres az alsóél) és akkor rám hárul az a feladat, hogy Zamárditól Keszthelyig kint üljek az orrsudáron és fogjam a vászon alját, nehogy elázzon…

Már jóval Fonyód után jártunk, amikor a HUNcat szépen, lassan utolért minket a hatalmas genakkerével.
Bogllár után a szél gyengült egy kicsit, a Ruják István vezette Code8-as csak akkor tudott visszaelőzni minket.
Badacsony előtt átváltottunk északira, Itt felhúztuk a nagy genakkert, majd 15 perc elteltével vissza a nagy spit. Ekkora már teljesen besötétedett.

Szigliget magasságánál keresztezett le minket a Safram, nem sokkal később láttuk a többi katamaránt, majd utána két, egymással a verseny alatt végig páros versenyt vívó Libera A-t: a Rafficát és a Principessát.

Félúton Balatongyörök – Szent Mihály Kápolna és Keszthely között jött meg az eredetileg este 7-re várt erősödés. Keszthelyt 61. –ik helyen vettük, majd topgenua1-el folytattuk utunkat már visszafelé. Ebben a szélerőben (4-es beaufort, időnként gyenge 5-ös pöffökkel) általában már rég fock2-re, tehát egy 20 négyzetméterrel kisebb vitorlára szoktuk váltani. Az általában maximum 3-as szélerőben használt, 8 éves és teljesen elnyúlt vitorla sajnos nem bírta ezt a túlterhelést és a rá felcsapó hullámokat. Gyenesdiás után, de még Vonyarcvashegy előtt a behúzási pont környékén elengedett a varrás és körübelül 10-15 centis sávban elszakadt a vászon. Ennek ellenére sem váltottuk át ezt a vásznat (11 féle cirkálásra alkalmas orrvitorlánk van, de még abból sem tudtunk másikat választani!).
Hajnali 2-kor elmentem egy kicsit pihenni Badacsonylábdihegynél. Mindeközben 45-50 fokokat fetreng a hajó cirkálás közben, de ennek ellenére teljesen nyugodtan tudtam aludni, mivel a lábammal végig támaszkodtam a szemben lévő ágyhoz. 3:45-kor, Révfülöp előtt őrségváltás: új erőre kapva kikászálódtam a kabinból, átvettem a vordeck-en a szolgálatot, majd elfoglaltam jól megszokott helyem az orrsudáron.

A fordulókat továbbra is a jól megszokott „betekerem-kitekerem a vitorlát” módszerrel oldjuk meg, ez a feladat mindig rám hárul.
Szomorúan tapasztaltam, hogy pihenőm közben még mindig nem váltott a csapat fock2-re…
Szépen lassan utolértünk azt a pár 8MOD-ot és Code8-ast, akik a bőszeles menetben előztek meg minket.
A napfelkelte egyszerűen valami gyönyörű volt: ez volt az első alkalom, hogy a vízről, hajóról szemlélhettem ezt a csodás látványt.
Egyenletes menetben csattogtunk a hullámokon a cső felé. Szépen cirkálgattunk az északin továbbra is, időnként jött pár pöff, de azon kívül nagyon nyugodt, haváriáktól mentes szakasz volt ez számunkra.

Végül 7 óra 8 perckor befutottunk, több mint 22 óra vitorlázás után az abszolút 59. helyen úgy, hogy 16 darab katamarán és egyéb rohanógép indult! Kategóriánkban 4. helyen értünk célba a Sirocco, a Lillafüred és a Nemere II. után, de ORC korrigálás alapján az Összevont Cirkáló Osztályban 1. helyen végeztünk! Ez nagyon nagy eredmény számunkra, mivel legutóbb két éve, 2013-ban állhattunk a dobogó legfelső fokán.

Köszönöm a csapatomnak, hogy magukkal vittek a versenyre.

Jó szelet!

Sótonyi Botond
Kishamis - 8HUN2