Péntek reggel rajtolt el a FlexFleet Klasszikus szóló egykezes Balatonkerülő verseny mezőnye Tihany előtt. A táv a Kékszalagéhoz hasonló tókerülés volt: Tihany-Almádi-Keszthely-Tihany, 62 induló állt rajthoz, a balatoni nagyhajók szinte teljes típusválasztékát lefedve. Az esélyesek között volt persze a tíz darab 8 méteres Open kategóriájú vitorlás, de mellette Folkboat, Dragon, 70-es cirkáló, 40-es cirkáló, Bavaria, Elan, Dehler, B25.

Lehet-e egy bútorszállítóval versenyezni?

Mindennel lehet, hiszen köztudott, ha két hajó egymás mellé kerül, akkor olyan nincs, hogy ne kezdenének el vadul trimmelni. Be kell, hogy valljam én is így működök, még akkor is, ha elkötelezetten one-design párti versenyzőnek vallom magam.

A tavalyi nagy siker után idén is megrendezésre kerül a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny a Balatonon. A startpisztoly 2022. május 6-án fog eldördülni. Az elmúlt évben 62-en indultak, ebből 52 hajó fejezte be a versenyt, idén 100 versenyzőt várnak a szervezők.

Péntek reggel rajtolt a Flexfleet Klasszikus Szóló vitorlásverseny mezőnye. A versenytáv a Balaton megkerülése volt, egyedül egy vitorlás fedélzetén. Nem kis kihívás, mégis 65 lelkes kormányos indult neki a versenynek. A pálya a rendező egyesület a Tihanyi Hajós Egylet előtti rajtvonalon indult, Almádinál fordultak, onnan irány Keszthely, majd végül a THE előtti befutó.

Beszélgetés egy Nacra15 korosztályos világbajnoki aranyérem hátteréről Litkey Árpáddal.

Mire ez az írás megjelenik a balatoni átlag vízmérce közel kerül a 2003-as történelmi mélypont július végén mért kerek 50 cm-éhez. Az eltelt 23 év alatt jelentősen megváltozott a balatoni vitorlás hajók száma, de legfőképpen méretösszetétele. A kisebb, alacsony merülésű 18-24 lábas hajók kiszorultak a kikötőkből, és megjelentek az akár 50 láb körüli, mély merülésű tengerre való vitorlások. Kitört a fenék pánik. A belső migráció célba vette a még hajózható kikötőket, de többen a tengerek felé vették, veszik az irányt.

Vannak emberek, akik nemcsak versenyeket nyernek, hanem egy egész közösség szívében hagynak nyomot.

Mint minden sportban, a kitesurfben is az különbözteti meg a hobbit a valódi fejlődéstől, hogy van-e közösség, rendszer és visszajelzés. A versenyek épp ezt adják: mércét, fókuszt, és azt az izgalmat, ami miatt az ember hónapokkal vagy évekkel korábban elkezd készülni valamire. A hazai kitesurf az elmúlt huszonöt évben próbált egyre közelebb kerülni ehhez az ideálhoz – néha sikerrel, néha kevésbé. Ezt az utat élem és figyelem belülről, versenyzőként és szervezőként egyaránt – ez a cikk ennek a személyes összefoglalója.