A kihívás komoly, hiszen a versenyen indulóknak a Kékszalaghoz hasonló távot, vagyis a teljes Balatont kell körbevitorlázni, méghozzá teljesen egyedül egy viharálló méretes hajón. A kormányzás, a vitorlák kezelése és azok cseréje, a spinakkerezés mind egy ember feladata, a verseny pedig a szélviszonyok függvényében akár 36 órán át is tarthat.

Szeptember negyedik hétvégéjén az Assok, a Dragonok, a Folkboatok és a 49er szkiffek is bajnoki érmekért csatáztak.

A történet még 2012-ben kezdődött. Akkor tettem meg először a kört egyedül, egy hirtelen ötlettől vezérelve. Elvégre a szólóvitorlázás nem csak a kiváltságosok sportja. Bárki belevághat, aki tisztában van saját állóképességével, és van a környezetében egy biztonságos hajó.

Előző túránkon még tombolt a forróság. Majd jött egy ciklon, pár hidegfront, melyek nyomán késő őszi hideg szakadt a nyakunkba. Pedig még alig múlott „Földanya havának” (szeptember) dereka. Pár szép, vitorlázásra alkalmas nap azért reánk köszöntött. Bár krajcolásnál igencsak be kellett öltözni, jóformán téli ruházatba.

Az Év Vitorlázója címet és az Év Ifjúsági Vitorlázója különdíjat a tagszervezetek javaslatai, majd ezt követően a versenyengedéllyel rendelkező sportolók és az MVSZ elnökségének szavazatai alapján, az MVSZ Elnöksége adományozza.

A május zöld, június – július vakító ezüst, az augusztus – szeptember pedig arany ragyogás. A hőmérséklet harmincöt fokot ostromolja, míg a Balaton huszonhatot. A strandok egy részén rács és öklömnyi ronda lakat, más részén tárt kapu. Szabad a bejárás, fürdőzés. Egyik helyen így, másikon úgy. Büfék néhol még árasztják a sültkolbász illatát (nagy számú vendéget kiszolgálva). Pár kilométerrel odébb viszont minden bepakolva, ledeszkázva télire. Fityiszt a nyaralók orrára!

Évekkel ezelőtt majdnem hagyomány lett abból, hogy a Siófokon működő és gyerekek számára vitorlástábort tartó egyesületek egy napon együtt jelentek meg a város előtti vízterületen.