Már-már hagyomány, hogy az éves folkboat találkozó köré egy túrát szervezünk, és valamilyen aktualitást adunk az események.
Idén azt ünnepeltük, hogy a 45 éves Mormota 25 éve van Szamódy Zsolt tulajdonában, amit ha összeadunk 70 évet kapunk. Ennek mondjuk nincs értelme, de a 45 és a 25 is több mint amit egy átlagos hajó megél manapság. A Bodvica vendéglátása messzi földön híres, így a rendezésben nagy segítséget nyújtott Bárczi Tamás is.
Az első utunk csütörtök este Lellére vezetett, ahol nagy szeretettel fogadott minket a BL YactClubban Cziráki Márta. Jó látni, hogy a kikötő újra megtelik élettel, újra üzemel a beltéri wellness, és jól megférnek egymás mellett a 20-25 lábas kisebb hajók meg persze a 40láb fölötti vitorlások is. Mivel különböző távolságokról érkeztünk, be kellett várnunk egymást. A várakozás igen megerőltető tud lenni, mindenféle idegi és lelki traumákat okozva ezzel a legénységeknek. Szerencsére minden hajó gondoskodott megfelelő gyógymódról, így az egymás mellé kötött folkékon elég sokáig kúráltuk magunkat.
Péntek reggel a BL éttermében elfogyasztott bőséges büféasztalos reggeli után nyugatnak fordítottuk a hajóink orrát. Kellemes, előbb délies, majd mind inkább keleties szélben még spinnakereket is húztunk. Így kényelmesen átértünk Balatonmáriafürdőre. Egy rövid fürdőzés még belefért a kikötő előtt, de sok időnk nem volt, mert tudtuk, hogy jön a front.
A Máriafürdői Túravitorlás Sportegyesület idén sem hazudtolta meg magát. Király István vezényletével mind a 10 hajónak jutott hely az amúgy 100%-os telítettségű kikötőben. Mire partra értünk Joó Tamás és Bárczi Tamás már deresre hűtött fröccsökkel várták a csapatot, de hamarosan a vadpörkölt is elkészült, és a frissen fogott halak is megsültek. Annyit mondhatok, hogy nem maradtunk éhesek.
Főétel után desszert dukál, ami adott esetben egy stílusos Mormota alakú (nem a hajó, hanem az állat) torta formájában jelent meg.
Evés után ivás következik, amihez gravírozott poharat kapott mindenki a nyakába, csak hogy kéznél legyen. Amíg mi a kulináris élvezeteket hajszoltuk, szépen megérkezett a beígért front. Nem hogy beérkezett, gyorsvonatként ütötte el Máriafürdőt, ahol az a szél landol, ami a szigligeti öbölből elindul. Nyilván kimentünk a móló végére, ahol este 8 órára már a szó minden értelmében viharos körülmények uralkodtak. Ha ezer arca van a Balatonnak, akkor ez volt az ezeregyedik.
Maradt tehát a klubház védett eresze alatti eszmecsere, hajnalig.
Jó hidegfrontnak megfelelően a szombat reggel is ponyvát tépő szélre ébredtünk, de persze ez nem zavart meg minket abban, hogy 70 tojásból rántották készítsünk magunknak reggelire. Kicsik és nagyok együtt törték a tojásokat, és közösen számolták le igen adekvát módon az 1csipet/tojás sómennyiséget is.
A terv az lett volna, hogy elindulunk a Máriakupán, majd áthajózunk Gyenesdiásra ahol további vicces feladatokban mérjük össze a tudásunkat. Sajnos az időjárás máshogy gondolta, így a szervezők (teljesen joggal) lefújták a versenyt. Maradt helyette az ebéd a Promenade étteremben. Estére aztán gyöngült annyit a szél, hogy nekivágjunk az útnak, így a naplementében tökéletes szélben vitorláztunk át Gyenesdiásra, ahol Seffer Zoltán várt minket, de rajta kívül Balázs Miklósnak is köszönet jár a vendéglátásért. A nem túl hosszú, de annál intenzívebb vitorlázás hatásait hamar feledtettük az előkerülő italokkal, de nem kellett sokat várni a tarhonyás húsra sem, amit Szamódy Zsoltnak és a fonyódi Makkos vendéglőnek köszönhetünk.
Vacsora után Zoli tartott előadást arról, hogy miként jött létre a gyenesdiási kikötő. Azt hiszem példát lehetne venni arról, hogy ha néhány elhivatott ember összeáll, és megnyerik hozzá az önkormányzat segítségét, akkor milyen remek kikötőt lehet építeni gyakorlatilag tisztán társadalmi összefogásból, milliárdos befektetések nélkül.
Hajnalig kitartottak az italok, meg mi is, így vasárnap a csocsóbajnokság csak egy kis késéssel kezdődhetett.
Több hajó délutánig maradt, így velük még meglátogattuk a gyenesi kistermelői piacot, hogy együnk egy jót, majd nekivágtunk a hazaútnak. Szél még ekkor is volt bőven, szóval nem lehetett okunk panaszra.
Így ért véget a hatodik találkozónk, és már alig várjuk a következőt. Lesz mit ünnepelni, hiszen a Gandalf 70 a Póstás pedig 50 éves lesz jövőre! Az pedig együtt 120!
És hogy mindez hogyan nézett ki belülről? Valahogy így:
Szamódy Zsolt fotói ITT, Bárczi család fotói pedig ITT tekinthetőek meg.
A találkozó nem sikerült volna ilyen jól, ha nincs a
- BL YactClub & Apartments
- Balatonmáriafürdő Túravitorlás Sportegyesület
- Yacht Egylet Gyenesdiás
- Tintin Tortaműhely, Marcali
- Makkos Vendéglő, Fonyód
Köszönjük!
