Akkor miért foglakozom vele? Röhögjünk rajta egy nagyot, aztán felejtsük el. Mit kell ezen rugózni? Mondjuk azért, mert egyrészt egy kitűnő, olvasmányos, érdekes, gondolatébresztő írás, másrészt rendkívül veszélyes. Ugyanis, valótlanságon alapul, így totális mértékben félrevezető. És nem akárki írta ám! Az egyik legkiválóbb, nagy múltú, köztiszteletben álló újságírónk! Temérdek, jobbnál jobb írásmű szerzője. Így, ez a cikk is tökéletes, szinte tanítani lehetne.
A főcímet követő szlogen is figyelemfelkeltő: „ A párolgási veszteség lecsökkentésével mentenék meg a Balatont „. - Nofene, hát ezt meg hogyan? Letakarják, valami hibi-habi pöttyös nejlonnal? – Minden kétséget kizáró komolyságot kölcsönöznek az anyagnak, a tudományos értékű munkák, úgymint Varga Balázs: A CSAPADÉK ÉS A PÁROLGÁS HATÁSA A BALATON VÍZSZINTJÉNEK ALAKULÁSÁBAN AZ ELMÚLT ÉVEKBEN, melyből kiderül, hogy évi 900 tómilliméterrel vagyunk „vékonyabbak”, természetesen a párolgás okán. Ez eddig így is volt. Aztán jön egy prófécia a „tudósoktól”: A jövőben ez a mérték akár másfél-kétszeresére is nőhet, tehát 1,5-1,8 méteres vízszintet is elvihet. Még ez is rendben, éppen így is kipöröghet. Mindezek után bevillantja, miszerint „A Somlyódy Bizottság a külső vízpótlást mind a folyókból, mind a karsztrétegből való vízpótlást elvetette”. Ez, így már nem teljesen igaz, csak látszólag. De jól hangzik, a végkifejlet értelmében. Aztán jönnek a még merészebbek: „… megvan a megfelelő politikai háttér az ilyen ügyekhez is.”
– A kismacska kismocskát! Na, ezt szeretném én látni! Illúzióim nincsenek semmilyen hatalommal szemben, de azt, hogy egy ilyen marhaságot valaki felvállalna, nem tudom elképzelni. – „Balaton 600 négyzetkilométeres vízfelületét legalább 15-20 százalékkal kell csökkenteni”, azaz, jellemzően a Balaton déli parti övezetében a jogi partvonalat a jelenlegihez képest átlagosan 1,3 kilométerrel északnyugati irányba tolnák. Magyarán ennyivel kisebbre vennék a tó szélességét a jelenleg még víz alatt lévő területek feltöltésével.”
- Jesszus Mária! Ettől teljesen megborulna az egész tó! És a „matekkal” is van némi baj, ugyanis a párolgás víztömeg-arányosan csökkenne (ha nem is lineárisan), úgyhogy nesze semmi, fogd meg jól, az is, csak talán.–
Jöjjön az utolsó döfés: „… az új partszakasz elé telepítenek új nádasokat… Erre egy japán – macedón - magyar kutatói együttműködés keretében, génmódosítással kikísérletezett nádfajta ad lehetőséget.” – Nesze neked, kémiailag megördögölt gaz, az őshonos növények helyett!
Vajon, eme általam mélyen és őszintén tisztelt, kitűnő tollforgatónknak mi célja lehetett ezzel a publikációval? Ha megfojtanak, vagy „vad mókusok elé vetnek”, akkor sem tudom. Netán félek még magamnak is bevallani „pogány sejtésemet”?
Nézzük, milyen és mekkora hatása mutatkozik az ilyen, vagy ehhez hasonló hamis álhíreknek. Engedtessék meg nekem, hogy két példát említsek:
Talán a legrégebbi, Kempelen Farkas sakkozógépe, melyet 1769-ben készített. A Török néven híressé vált szerkezetben ugyanis egy ember volt elrejtve, de ez a találmány újszerűségéből keveset vont le, hiszen nem volt a közönség számára látható http://www.huszadikszazad.hu/1909-februar/tudomany/a-rejtelmes-sakkozo-automata-leleplezese . „A gép tenmagától működik, és mindenkit legyőz” került a köztudatba.
Hatás: Az alkotó hírnevének, tekintélyének – e tekintetben nem megalapozott – növelése, ennek anyagi következményeivel egyetemben.
Következő példám, a régen elmúlt 2011 évre tehető. Gőz erővel terjedt http://borsodijobbos.network.hu/blog/jobb-magyarorszagert-mozgalom-borsod-hirei/ujabb-magyarellenes-provokacio-a-tuskevar-mint-homoszexualis-beavatasi-mu , hogy „Tüskevár, a lejárt regény. Beavatási mű, méghozzá – nem félek kimondani – homoszexuális. A meglepő kijelentést Csókás András irodalompszichológus teszi Fekete István híres ifjúsági regényével kapcsolatban egy, a múlt heti Élet és Irodalomban megjelent tanulmányában.” És következnek a fenti megállapítást alátámasztó, tudományos mélységeket súroló érvek és elemzések. Nem több, mint egy hónap telt el annakidején, mire kiderült (és a lehető legszélesebb körben) napvilágra került http://mtmi.hu/cikk/763/Hogyan_irjunk_jo_hoaxot ,miszerint sem az Élet és Irodalom cikk nem létezik, sem annak Csókás András néven nevezett szerzője. Az egész Tacskó Muki blogger fejéből pattant ki. Szándékát neki sem ismertem, viszont a szomorú következménye máig érezhető: Számos iskolában nemkívánatos olvasmány Fekete István példa értékű regénye. Mert ugye „lehet benne valami, nem zörög a haraszt, ha… soha nem lehet azt tudni… stb.” Számomra végtelenül elkeserítő, de ez az alapmű „ELESETT”! Megbélyegeztetett!
De érkezzünk vissza végre, ismét szeretett vizünkhöz. Amit ugye tudunk: A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából 2003 – 2004 évben készült a BALATONI VÍZPÓTLÁS LEHETSÉGES MEGOLDÁSAINAK KÖRNYEZETI VIZSGÁLATA című tanulmány (Dr. Tombácz Endre az ÖKO Rt szakmai igazgatója, Dr. Gulyás Pál biológia tudomány kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt tudományos tanácsadója, valamint Mozsgai Katalin környezetmérnök, okl. közgazdász, az Öko Rt. Főmunkatársa). Ebben szerepel az „E) Vízpótlás a Rábából gravitációsan” megoldás szerinti csatorna megépítése.
http://www.aquadocinter.hu/themes/Vandorgyules/pages/3szekcio/tombacz_gulyas_mozsgai.htm
Úgy huszonhatmilliárdba fájna alaphangon. Legyen harminc. Ez az egyetlen, jelenleg rendelkezésünkre álló, reálisan megoldható lehetőség. Nem elfelejtkezve arról, hogy a megépülő beruházás „oldalvizén” kerékpárút, kenus – kajakos valamint gyalogos turisták számára pihenők, étkezési, valamint sátorhelyek, esetleg magasabb kategóriás szállások épülhetnek. Fellendítvén hazánk egyik legvadregényesebb, a mai napig mellőzött tájának idegenforgalmát.
Ezzel szemben mit is vetít elénk az esszém mottójául szolgáló cikk: másfél kilométeres parttöltés, a Balaton torzóvá csökevényesítése, génkezelt tájidegen gyomok elterjesztése. Rémálom! És mi haszna lenne? Hát itt ébrednek a baljós látomásaim. Ugyanis, tizenkét éve már egyszer megpróbáltak valamit. A „sors úgy hozta”, hogy szárazulatok képződjenek, amiket fel lehet parcellázni, majd nagy pénzért eladni (Élet és Irodalom; ZSIGOVITS EDIT és ZSIDAI PÉTER riportjai: Balatonharács 1,2,3, Fekete Péter írásai). Dikk má no! Itt a zsozsó! Könnyű kiszámolni, hogy ez hány százmilliárdra rúgna akkor, ha eszement tervük megvalósulna. Mégiscsak be kell vallanom magamnak: eme „mentőöv” semmi egyéb, mint egy bazinagy ingatlan panama. És esetünkben nem csupán pályázati pénzek, költségvetés, adóforintok, hanem hazánk talán legnagyobb természeti kincse esne áldozatul annak, hogy feneketlen zsebek teljenek meg „arannyal”. Iszonyatos!
És itt lép képbe a hatás. Az egy dolog, hogy a mólókon, kikötőkben, kocsmákban, jártamban – keltemben igen gyakran szegezték nekem a kérdést: Olvastad? Hallottad? Mit szólsz hozzá? Lehet ez? – Meg tudtam válaszolni, nem ügy. – Ami viszont igen, hogy szép lassan, finoman csepegtetve bekerül a köztudatba, miszerint szent tavunk megmentésének egyetlen üdvözítő és követendő módja, hogy ekképpen eljárva, a hazaszeretettől és kötelességtudattól vezérelve, félretéve botor aggályainkat, támogassuk a megvalósítást! Ez aztán nem semmi! Nem is akarom elhinni!
Menteném a helyzetet úgy, hogy nyilván csak egy tréfa, talán a „kattintásokért”. Éppen elég ronda így is! Van pár dolog ugyanis, amivel ne vicceljünk! Nagyon ne!
Többek között imádott Balatonunk létével ne!
2016.01.17
Merlin!
