Kicsit messzebbről kezdem, két hete péntek délután vittük át a hajót Földvárra, a Spari pályaversenyre. Tihany előtti vízterületen, sajnos csúnyán ütköztünk a Predator NAU330-al. A részletekbe itt most nem mennék bele, nem erről szól a beszámoló mindkét hajóban komoly kár keletkezett. Szerencsére személyi sérülés nem történt a Carpe Diem orra beszakadt, a Predatornak sérült az oldala, a csörlője, a korlátja és a dörzsléce. Szerencsére árboc és más állókötélzet nem sérült. A Predator volt útjogos.

Komoly logisztika és szerelések következtek, árboc ki, hajó fel a Scholtz műhelybe, megjavít, visszahoz, árboc vissza, beállítás és kész. Mindez 4 nap alatt!! Nem tudok elég hálás lenni a Scholtz Iminek, hogy ennyire segítőkész volt. Nagyon fontos volt számomra, hogy a másik sérült hajó is elkészüljön, iszonyú érzés volt, hogy másnak kárt okoztunk. Az Imi ebben is segített, verseny kész állapotba hozta a Predatort is. Pokoli hét volt, nem szeretnék több ilyet az biztos.

A Kékszalag előtti főpróba következett, a Fehérszalag. Nem én vittem a hajót egyéb elfoglaltságom miatt, de nagyot ment a csapat, második helyen futottak be. Nagyon jó előjelnek hittem ezt az eredményt, jó volt látni, hogy a hajót jól állítottuk be, jó a sebessége a többiekhez képest. Önigazolás is volt, hogy nem volt hiábavaló az előző héten elvégzett temérdek munka és belefektetett energia, hogy elkészüljön a hajó.


Eljött a nagy nap a Kékszalag napja. A hajót Füreden hagytuk a Fehérszalag után így nem volt gond a hajó átvitellel. A két fiam Bence és Kristóf szerda este lementek, ellenőriztek mindent, akkumulátorok, motor, navigációs fények, stb. Én és a csapat többi tagja csütörtök reggel érkeztünk. Szél nem sok volt, de nagyon jó volt látni, ahogy nyüzsögnek az emberek ilyenkor a kikötőben. Nem tudom ezt az érzést megfogalmazni, de szeretem nagyon.

Mi a BYC vendéghelyén álltunk, mellettünk a Szent Ágota. Ők előbb rúgták el magukat a parttól, majd rá 15 percre mi is elindultunk.
Végigmentünk a rajtvonalon, ment a nagy matek hol is rajtoljunk? Érdemes ilyenkor figyelni a nagyobbakat, de szerencsére most nem mentünk velük Délre. Úgy döntöttünk középről rajtolunk, onnan könnyebben igazítunk. Jó volt a rajtpozíciónk, az első sorból jó ütemben jöttünk el, felettünk a Kicsim alattunk egy nagyobb ELAN.

A Kicsim alánk ejtett futtatva ment, mi kitisztáztuk magunkat és jó sebességgel topgenuával hasítottunk. Csopak magasságában a C2, a Mahi-Mahi és az Oxigén volt velünk együtt, a Suttogó ment elől (jó ez a felemás szürke színű groszuk, könnyen megismerhető). A Mahi és az Oxigén Dél felé vízközépre igazított, mi inkább az északi partot választottuk. Egyre jobban frissült a szél észak-keleti fújt. Part mellett haladtunk majdnem a fűzfői öböl vonaláig. Keneséhez érve egyre jobb szél lett, elsőnek a bóját a Suttogó vette, majd C2, az Oxigénnel egyszerre vettük, ők vízközép felöl érkeztek, mi alulról.
Nagyon óvatos voltam a bolyánál, hisz bennem volt a két héttel ezelőtti ütközés, így mindenkit be engedtem. Mi spit húztunk az Oxigén genakkert, ő feligazított vízközép felé, mi inkább irányt mentünk a spivel. A szél egyre gyengült, de 140m2 az ilyenkor sokat jelent, haladtunk szépen.

Évek óta tradíciós „menü” van ilyenkor a hajón. Édesanyám fokhagymás sült húsa és kovászos uborkája, kenesei Katica Pékségből származó friss fehér kenyérrel, verhetetlen (szerintem a Molnár Tomi már csak ezért jön velünk a Kékszalagra). Őszintén bevallom, a kajaszünet elterelte a figyelmemet, mert az Oxigén szépen meglógott, kb. 500métert kaptunk tőle Siófokig.
Ebben az 500 méteres hátrányunkba azért benne volt egy „vízből mentés” is. Tomi kezeli nálunk a bő szeles vitorlákat. Szépen haladtunk spivel, az „ebédszünet” után előre ment a vantni elé, hogy jobban lássa az éleket. Felvette az „utazó” pozíciót, így neki dőlt a spinakker luv szárának és annak támaszkodva kezelte a lé szárat. A csökkenő szélben meglazult a luv szár, így a Tomi háttal a vízbe esett. Kb 3-4 csomóval haladhattunk, nem volt vészes, de nem vagyunk hozzászokva a vízből mentésnek. Szerencsére nem engedte el a szárakat és hátul a hajó faránál beszedtük az „elázott embert”.

Vettük a siófoki kaput, a szél elállt teljesen. Levetettem a spit, alapvitorlázattal vártunk, hogy mi jön, úgy hogy a hajót irányban tartottam a tihanyi cső felé. Akik velünk együtt vették a bóját Széltoló, Nemere II, mind Dél felé tartottak, ott volt Délen a többi NAU is Suttogó, Kicsim, C2, Oxigén. Azt gondoltam magamban „… én arra biztos nem megyek kergetni őket”, így az első brizzel beigazítottam Tihany és Füred közé vízközépre. Utólag visszanézve ez a manőver az egész versenyünk legjobb húzása volt. Először top génuával, majd genakkerrel haladtunk a csőig. Itt szinte kéz a kézben mentünk át a Suttogóval. A cső után mi megint Észak felé igazítottunk a Suttogó Délre. Kb. egy óra után láttuk, hogy Délen megállt a szél, mi pedig szépen haladtunk.
Itt kell megköszönnöm a csapat többi tagjának, hogy elviselte a nyugati medencében a kb. 20 alaklommal történő vitorla cserét. Minden brizbe, szélfoltba bele-bele ejtettünk, vagy élesedtünk. Ennek megfelelően top genua be, genakker fel, majd genakker le, top genua ki, ez így ment Badacsonyig. Fel is hívott a Böjte Ricsi a Kicsimről, hogy mi vagyunk-e annyira elől a „szivárványos” genakerrel? Jó volt válaszolni…hízott a májam.


Nem hiszem, hogy ilyen nem létező látványban lesz még egyszer részem a következő Kékszalagok folyamán, hogy összesen 4-5 hajót láttunk magunk mögött Badacsonytól - Tihanyig. A mezőny sehol, nem akartuk elhinni, hogy ennyire nincs szél utánunk. Hallottuk a híreket „több száz hajó vesztegel Siófoknál”.

Nagyjából ilyenkor, Badacsony előtt találkoztunk az élen visszafelé haladó Farkival és az őt üldöző Fifty-Fifty-vel. Fura érzés ilyenkor látni őket, mennyivel más „kávéház” az a verseny, amit ők vívnak…jó lenne egyszer egy ilyen élmezőnyben vitorlázni.
Badacsony után kitartottunk az északi part mellett, bíztam a szigligeti öbölben, mert ott mindig fúj. Annyiszor dudált már be visszafelé, az onnan lezúduló szél, megváltásként vártuk ilyenkor a Badacsony takarását.. Ez volt tavaly is és három éve is.
Nem volt rossz ez az oldal, de a déli most jobb volt. A Kicsim lement délre Badacsony után és be is jött neki, előbb ért kb. 100 méterrel a keszthelyi öbölbe. A keszthelyi bolyát is előttünk vette úgy 1 perccel.

Örültem, hogy eljutottunk idáig, tudtam a nehezén túl vagyunk. Legalább is akkor azt hittem…
Szépen kijöttünk a keszthelyi öbölből top genuaval, de egyre frissült a szél. Fockra váltottunk és követtük a Kicsimet. Elkezdtünk forduló csatázni, együtt haladtunk Badacsonyig. Ott ők kicsit lejjebb igazítottak, én füléjük álltam. Azt gondoltam, most jó a pozíciónk északiasodik a szél, ez jó lesz nekünk, megyek vele, nem engedem el a „kezét”.
Ekkor felnéztem a groszra….., valami gáz van, ez nem jól áll!

Éjjel 1 körül lehetett. A sötétben, rávilágítunk olyan mintha eltörött volna a latni. Néztük jobban, hoppá van rajta egy szakadás is középen. Azonnal levettük és megnéztük alaposabban, hát a kettes reffsor felett a ragasztás elengedett.
Egy pillanatra azt hittem kész vége eddig tartott nekünk ez a verseny. Annyit küzdöttünk, annyi taktika és vitorlacsere, néma csend és döbbenet, az nem lehet, hogy így legyen vége!

Itt jött a kishajós rutin! A kisebbik fiam Bence, 7 évet kishajózott a YKA-ban Agárdon, egyből tudta a megoldást. Lehúztuk a groszt a szakadás fölött következő latni vonaláig, hozzákötöttük a vitorla hátsó sarkát a bumhoz, az árbócnál pedig a kanigemet a kocsikhoz.
Így lett egy kb 5m2 –es groszunk, ami nem igazán állt jól, így a feszítés miatt és hogy ki ne bomoljon, a hátsó sarkánál fogni kellet, így krajcoltunk vissza a csőig. Azt hittük soha sem érjük el, elcsigázva, elgyötörten hullámról hullámra, elmondtam magamban jó néhány „Mi atyánk-ot”, hogy legalább a szél ne gyengüljön.

Sejtettem, ha marad ez a szél, nem vagyunk annyival lassabbak, mint a többiek. Én olyan 15-18 csomós szélnek tippeltem (szélműszerünk nincs). Ismerve a többieket gondoltam, úgyse reffelnek, meg éjszaka nem olyan könnyű , inkább elsottolják. Reméltem, hogy ez lassítja őket és bíztam benne, hogy szerencsénk lesz a széllel.
Végig higgadt maradtam, nem tudom ezt, hogy csináltam, de talán kétszer emeltem fel a hangom az egész szalag alatt. Nagyon jól működött a csapat és le a kalappal, mert a grosznak a sarkát fogni Badacsonytól Tihanyig (4-5 óra) kreuzban, erős szélben, nem volt egy egyszerű feladat

Végre elértünk a csőig. Nem szeretem, visszafele kifejezetten nem. Valahogy nem igazán érzem, hogy miként érdemes megközelíteni. Észak felől beesni, vagy dél felöl feljönni, nem tudom mi a jó! És ekkor ért utol minket Sirocco. Mi már bent voltunk a csőben, de ő előbb ért ki. Jobb időben nem is érkezhettél volna, gondoltam, legalább mutatod az utat a befutóig, és mutatta! Erős hullámzás volt a cső kijáratánál, pont szemből. Lassan, nagyon lassan jutottunk át ezzel a fockkal és zsebkendőnyi grosszal. Futtatott menet következet, de vészesen közeledet jó néhány hasonló méretű hajó.

Nem említettem, persze a grosz haváriánk után a Kicsim simán elment, esélyünk sem volt. Úgy tekintettem rám, mintha egy osztály lennénk. Mert ugye azok voltunk még tavaly. De nagy bánatomra és szerintem minden NAU311 bánatára a 330 kilépett a NAU osztályból és külön osztályt alakított. Így most van NAU itt vannak a 311-ek és NAU330 osztály, ott pedig a 330-ok.
Távcső elő kik jönnek utánunk… hát ott az Oxigén is … Az első helyet nem adom! Ennyi küzdelem után, nem!

Top genua ki! Tele volt a gatyám, groszunk szinte nulla, így menni top genuaval 10 csomó fölötti szélben! Féltettem az árbocot, de a 19-re lapot húztunk! Tamással megbeszéltük, ha ráfújás van, azonnal engedi a shottot. Így haladtunk kb. egy kilométert, majd láttam nem tud már utolérni az Oxigén, ekkor vissza álltunk fockra. Egy X35-ös elment ugyan, de kit érdekel! Befutottunk NAU osztályban első helyen, összetettben az 56 helyen! Életem és a Carpe Diem életében is az első Kékszalag győzelem NAU osztályban!
Mérhetetlenül boldog vagyok és a csapat minden tagja az! Köszönettel tartozom nekik, és mindenkinek, aki ebben az elmúlt két hétben segített abban, hogy a Carpe Diem egy csúnya baleset után indulni tudjon a Fehérszalagon és a Kékszalagon!
Gratulálok a NAU370 a NAU és NAU330 hajóknak, és természetesen minden más hajónak is, akik végig mentek ezen a nagyon küzdelmes és nehéz Kékszalagon!


A csapat tagjai:
Sátori Ferenc, Molnár Tamás, Sátori Kristóf, Sátori Bence, Sárvári Andor, Nagy Anikó

Jó szelet!