A versenyt megelőző héten folyamatosan figyeltem a széljelentéseket ami gyenge 2-3 csomós déli szelet ígért kis erősödéssel. Csütörtökön még úgy gondoltam, nem is indulunk, mert ekkora szélben meg sem mozdul a hajónk, de aztán úgy döntöttem legalább tanulunk itt is, spi kezelést és taktikai húzásokat. És nagyon örültem, hogy így döntöttem, mert tényleg sokat tanultunk ezen a versenyen is!

Mivel a futam Fenyvesről indult, és déli szelet ígértek, így fejben hátszeles szakaszra építettem fel a taktikát, ez jobban is feküdt volna nekünk, mivel úgy gondoltam, hogy a nagy spinakkerünkkel ha tudjuk tartani a mezőny elejét és kicsit beerősödik a félszeles, negyedszeles szakaszokra, akkor jó pályát tudunk menni. De a Balaton, mint már sokszor most is megviccelt minket. A szél észak keleti irányból lengedezett alig 1 csomóval, ami azt jelentette, hogy a spi maradt az első szakaszon a zsákjában. Volt is egy fél órás halasztás, de nem erősödött, így az eredetileg tervezett két kör helyett csak egy kört kellett menni szokásos háromszög pályán.
A rajtunk jól sikerült a rendező hajó mellett a mezőny elején sikerült elrajtolni, így viszonylag tiszta „szélben” tudtunk negyed szélben vitorlázni. A YSI hajók és 1-2 katamarán gyorsan elléptek a mezőnytől. Mi a génuákkal próbáltuk a szelet befogni, de érezhetően nem tudtuk tartani a tempót sok hajóval. A szél viszont csíkokban fújt, ami jól látható volt a vizen. Úgy döntöttem inkább többször fordulunk de próbálunk a bólya felé menni amennyire lehet és nem megyünk le sem nyugatra sem keletre hosszú takkot. Sokan Nyugati irányba mentek hosszú takkot, ez nem jött be neki, mert a fél óra múlva szinte teljesen leálló szélben vergődtek az első bója felé. A keleti irány jobban fizetett, ott 3-4 hajó megszökött mellettünk, közöttük a Concerto, akiket a két héttel ezelőtti nagyszeles versenyen az utolsó 300 méteren győztünk le.



A mancsaftok folyamatosan figyelték a szélcsíkokat és segítettek a legjobb irány megtalálásában. A vitorlák nagyon finom állításával és a hajó szél alatti terhelésével ugyan leszakadva a közvetlen élmezőnytől, de egész jó pozícióban sikerült az első kreutz bóját megközelíteni, ami annak is köszönhető, hogy a keleti takkon is elállt a szél, így nekik több utat kellett a kis szélben megtenni a bója felé, mint nekünk, így teljesen felzárkóztunk hozzájuk. A bója előtt szinte már teljesen leállta a szél. A spi-t idejében kikészítettük és bíztam abban, hogy ezzel a kis széllel is egy jól beállított spi-vel vadászva a szélcsíkokat tudunk feljebb kapaszkodni a mezőnyben. A jó előkészítésnek köszönhetően a forduló után nekünk szinte azonnal felfutott a színes vitrolánk és a szél ki is fújta, bár annyira kis szél volt, hogy éppen nem omlott be. Elkezdődött az idegek harca. A Concerto 10 méterrel előttünk Csaba cimborám szintén körülbelül ennyivel az Arwen második versenyén. 200-300 méterig azon kívül, hogy szakadt rólunk a víz nem történt szinte semmi, a távolságok maradtak a hajók között. Közben megjelent mögöttünk egy üldöző boly 8-10 hajóval. köztük egy könnyű jolléval és egy katamaránnal. Ők spi nélkül is szemmel láthatóan közelítettek, de ez különösebben nem zavart, mert biztos voltam, hogy ők más kategóriában versenyeznek. A Concertó Spi-je nem állt túl szépen a mienk viszont igen, és lassan elkezdtünk felzárkózni. A baj az volt ha a szél alatti oldalon megyek el akkor egy idő után a kb. 80 négyzetméteres spi-je kitakarja majd a szelet az enyémből, ez lett volna a rövidebb út, mégis inkább úgy döntöttem, hogy megkerülöm hátulról és a szél felől megyek el. Ez be is jött, szépen otthagytuk őket. Csaba cimborám is csúszott az északi part felé, mi viszont nyílegyenesen mentünk a bója felé.

A bóját előttünk 6-7 hajó vehette, ami azt jelentette, hogy igen jó pozícióban tudunk ráfordulni az utolsó szakaszra, ahol viszont ebben a gyenge szélben ismét valamit varázsolni kell, ha meg akarjuk tartani a helyünket. Volt pár hajó, aki kint hagyta a spi-t de a legtöbben előttünk bevették. Úgy döntöttem befordulunk mi is a spi-vel és ha nem bírunk elég élesen menni, beszedjük. Így is lett, lobogott nem húzott, így lerántottuk a genua pedig ki. Befordultak mögöttünk az üldözők, néztük ők mit csinálnak. Hát ők nem szedték be és elkezdtek felzárkózni. Gyors döntés, az elcsomagolt spi elő és újra fel. A schott köteleket nem sikerült jól előkészíteni, így a felhúzás után volt kavalkád rendesen. A varázslat most elmaradt, bizony ez hiba volt, ami egy helyezésünkbe került, Concerto el is húzott mellettünk és még egy YSII-es hajó és a jolle. De aztán sikerült rendezni a sorainkat. Persze ekkorra meg kicsit beerősödött a szél, így félszélben a spi nem dolgozott rendesen, viszont rángatta oldara a hajót. De még így is jobb, volt, mint a genua. Próbáltam játszani a spi behúzásával egy ideig, de mindig beomlott egy idő után viszont már meg sem tudtam mozdítani, úgy feszültek a kötelek. Mivel az előttünk levő hajók távolodtak, így inkább hátrafelé nézelődtünk, ott mi történik. Szerencsére tartottuk a pozíciónkat, sőt talán még növelni is tudtuk. Az utolsó 300 méter már eseménytelenül telt az ujjaim begörcsöltek a spi schott feszítésétől, de jó tempóval futottunk be a célba. Néztük kit mennyivel vertünk meg, mert Yardstick számunk miatt előztek már meg minket helyezében akik mögöttünk futottak be, de most úgy számoltuk, hogy ez nem fordul elő, mert mögöttünk jó 4 perccel jött be a következő hajó.
Izgalmas és fárasztó verseny volt, persze másképp, mint az előző nagy szeles. Itt több türelem kellett és azt hiszem ez az egyik kulcs a kis szeles versenyekhez. Amit a nagy szélben erővel megoldasz az itt nem megy.
Az eredményhirdetést izgatottan vártuk, bár a verseny elején az volt a cél, hogy tanuljunk sokat a kis szeles versenyből és ha lehet a középmezőnyben végezzünk, de mivel jó pályát mentünk úgy éreztem még egy érem is összejöhet, ami meg is lett! A két mancsaftom Szalai Szabi és Lenkey Csaba volt, köszönet nekik a kitartásért!