Ahogy száguldott velünk a motorcsónak a városka felé akkor vágott mellbe a felismerés, mi is az a kellemes de mégis ismeretlen érzés ami az előző két napban bennem mocorgott. Többször voltam már az Adrián de mindig a partról néztem a tengert, a városból érkeztem a kikötőbe, és túlnyomó részben ágyban aludtam.





Mikor harmadik reggel a kikötő lassan erősödő neszeire ébredtem egy alig észrevehetően ringatózó, szállodai komfortal rendelkező kabinban, rájöttem, hogy én szeretek hajón aludni, pedig ez volt a legnagyobb kétely bennem, mikor elindultam az Azure Business Cupra.

Azt hiszem ezen a reggelen döntöttem el, hogy mostantól csak így érdemes Horvátországba utazni. Na de visszakanyarodva a motorcsónakra, pár percen belül átértünk a festői öbölbe, ahol állítólag néha Lady Gaga is nyaral, és megláttam a pici tornyokkal tűzdelt, hamisíthatatlanul középkori tengerparti városszövetet, rájöttem, hogy a nézőpont a különbség, hogy egy másik Horvátországot láthat az ember ha a tenger felől érkezik.

Egy kellemes tejes kávé és egy érdekes építő beszélhgtés után elindultam a város fölé magasodó erődítménybe, ahonnan a környező szigetekre pazar panoráma nyílik.

A város nézés délig tartott, így a fanatikusoknak egy rövid shoppingolásra is maradt idejük, (így lett gazdagabb az én ruhatáram is egy piros nadrággal) a vízi taxi convoy indulása előtt.
Itt meg kell, hogy említsem Székelyi Beatrix és Szűcs Georgina, nem minden napi türelmét és szervezői rutinját, hogy a közel száz fős csapatot hiánytalanul, oda-vissza transzportálták, így a harmadik napi futam is időben el tudott rajtolni, minden hajón teljes legénységgel.

Ez a nap azért is különleges volt számomra, mert „hajós társaim” Davor és Márton biztosítottak róla, hogy el tudják nélkülem és vezetni a zsűri hajót és lebonyolítani a záró túra futamot, így átülhettem a Badits Gaston által kormányzott Harmony-ra.

A verseny bíztatóan indult szél szempontjából, szuper rajtok után a csapatok elindultak Marina Kastela felé, hogy teljesítsék a záró futamot.

Sajnos igen hamar elillant a szél, így közel egy órás sodródás kezdődött, ami persze a jókedvet és kellemes társaságot nem befolyásolta. A szél bő egy óra múlva érkezett meg, ami a rajt utáni sorrendet kicsit megcsavarta, de jelentősen nem változtatta meg. A cél bója elérése után hatalmas szél kerekedett (állítólag Bora), ami a lelkesebb versenyzőket még egy búcsú vitorlázással jutalmazta a Marina Kastela-ba kikötés előtt. A verseny komolyságát mutatja, hogy a nyertes csapat egy Tagheuer órával lett gazdagabb, a pazar kupát pedig a verseny főtámogatója a Porsche Hungaria Kereskedelmi Kft. kommunikációs igazgatója, Dr. Vérten Sándor adta át, a győztes „Lisa” csapatának és kapitányának.

A napot egy bőséges svéd asztalos vacsora zárta, a versenyt végig kísérő minőségi borok társaságában, mint az Első Mádi és a Kúcs pincészet borai amik nem csak utastársaink voltak a hajókon, hanem az esti tatikai megbeszélések aktív résztvevői is.

Minden túlzással állíthatom, hogy életreszóló élmény volt ez a három nap és felülemúlta minden elvárásomat a rendezvény. A szakmailag és kúlturálisan is gazadag programok mellett rengeteg érdekes és kedves embert volt alkalmam megismerni, nagyon sok informatív és építő beszélgetést átélni.

Ami mégis a legáttörőbb sikere a 3 napnak, és ezt szeretném még egyszer megköszönni az Azure Business Cup összes szervezőjének és résztvevőjének, hogy menthetetlenül beleszerettem az adriai vitorlázásba.