Nagy szó ez!

Ezelőtt még soha nem jelöltek magyar hajót, most pedig a német Yacht magazin ajánlásával, a Flaar M 37, a speciális hajók kategóriájában, a Beneteau Figaro 3-asával és a DNA Performance TF-10 típusú szárnyas trimaránnal versenyezhet, a világ egyik legrangosabb díjának elnyeréséért.

Az eredményhirdetésre 2018. január 20-án, a boot Düsseldorf kiállítás első napján kerül sor.

A jelölés híréről korábban már mi is beszámoltunk a porthole-on, most pedig Mezey Zoltánnal, a cég egyik tulajdonosával beszélgettünk kicsit arról, mi is történt, mióta megtudták, jelölték őket.

PH: Hogyan tudtátok meg, hogy jelöltek titeket az év yachtja díjra? Hogy fogadtátok a hírt?

MZ: Kaptam egy e-mailt a jelölésről, amit azonnal továbbítottam a többieknek: Déry Attilának, a tervezőnek, Szekeres Lászlónak, az építőnek és Lacsny Gergőnek, a tulajdonosnak. Legnagyobb meglepetésemre Attila és Laci kevéssé voltak lelkesek, bár ehhez hozzátartozik, hogy a levél nem volt egyértelmű. Az világos volt, hogy a továbblépéshez szeptemberben La Rochelle-ben vagy októberben Barcelonában tesztelésre rendelkezésre kell bocsátani a hajót. Azt azonban nem tudtuk eldönteni, hogy ennek vállalása esetén már egyből a három jelölt egyike leszünk-e, vagy azon a szinten még sok versenytárs van, és a tesztelés eredményétől függ, hogy bekerülünk-e a három legjobb közé. Laci nem tartotta valószínűnek, hogy a három kiválasztott között lennénk, hiszen a jelölők közül senki nem vitorlázott még egy métert sem a hajóval, de még élőben sem látták. Mivel a kiszállítás költségei meglehetősen magasak, úgy döntöttünk, csak akkor vágunk bele, ha már biztos a háromba jutás. Egy hosszas telefonbeszélgetés szerencsére tisztázta, hogy a kedvezőbb helyzet áll fenn, így elkezdtük megszervezni az utazást Barcelonába.

PH: Hogyan készültetek fel az útra? Milyen nehézségekbe ütközik egy 37 lábas hajó Európa másik végébe szállítása?

MZ: Szakmai és pénzügyi szempontból sem volt egyszerű a helyzet. Szakmai oldalon meg kellett oldani a biztonságos döntve szállítást. A hajó ugyanis 3,2 m széles, aminél már nem elég a megkülönböztető jelzés, hanem mindenféle speciális engedélyek kellettek volna. Ezek nem csak drágák, de nehéz is beszerezni őket, ezért egyszerűbbnek tűnt a megfelelő bak készítése, amivel 50 fokra dönthetjük a hajót – így benne vagyunk az engedélyezett szélességben. Király Zsolt rengeteget segített: nem csak a hajó szállításában, de ő biztosította az RC44 utánfutóját is, amely tökéletesen alkalmas volt erre a döntve szállítási feladatra. Ezen kívül volt még néhány apró munka a hajón, amik a használhatóságot befolyásolták, finomították.

Nagyobb falat volt számunkra a pénzügyi felkészülés. Erre megpróbáltunk külső forrást is behozni, de nem sikerült, így saját forrásból eléggé minimál programot állítottunk össze. A hajó kiszállításán kívül csak egy prospektussal készültünk, amely bemutatja a projektet az ötlettől a kész termékig - azt a hátteret, amelyet a tesztelésen nem biztos, hogy részletesen el tudunk magyarázni, mégis fontosnak tartunk.

PH: Mi várt titeket Barcelonában? Hogyan zajlik egy ilyen rangos tesztelés?

MZ: Vasárnap este érkeztünk meg a Barcelonától délre eső Port Ginesta kikötőbe. Hétfőn szereltük össze a hajót, melyhez fantasztikus hátteret kaptunk a helyszínen a kikötő személyzetétől! Profi hozzáállással és itthon elképzelhetetlen eszközparkkal villámgyorsan összeraktuk a hajót, pedig volt teendő bőven: árboc le, hajó vízszintbe, hajó vízre, tőkesúly konzol hajóba, bulba le, hajó ki a bulbára, hajó vissza vízre, árboc be.

Kedden reggel a kikötőben találkoztunk az újságírókkal és a többi hajó csapatával. Egy gyors eligazítás után mentünk is a vízre. Kétórás etapokban váltották egymást az újságírók, a cserét egy motorossal oldották meg. Mi a német újságíróval kezdtünk, aki az egész rendezvény megszervezéséért felelős Die Yacht magazinnál dolgozik.

A tipikus forgatókönyv a következő volt: 20-30 perces beszélgetés, ahol a hajó koncepcióját, hátterét, megoldásait meséltük el. Utána vitorlák fel, és indult a móka. Volt, akinek konkrét elképzelései voltak és mi, mancsaftként csak végrehajtottuk az utasításokat, míg másnak szinte a szájába kellett adnunk, hogy mit csináljon, milyen menetet próbáljon még, és mire figyeljen.

Szerda estére végeztünk is a próbavitorlázásokkal, pedig az eredeti tervek szerint még csütörtökön is lett volna program, de már napok óta lehetett tudni, hogy akkorra elromlik az idő. Aznap reggel a kikötőben rajtunk kívül csak egy hajó személyzete jelent meg és az újságírók közül is csak ketten. Szerencsére nem a vízre mentünk, csak a kávézóba, a szakadó esőben és a viharos szélben senkinek nem volt már kedve kimenni.

Az újságírók közül végül mindenki kipróbálta a hajót? Hány újságíró volt?

A 12 ország újságírói közül csak 11-en jelentek meg. Nekünk csütörtökre Németország volt ismét beírva a programba, de az nem derült ki, hogy másik újságíró jött volna-e, vagy az első tesztelőnknek lett volna egy második alkalma. Utóbbit tartom esélyesnek, mert úgy tűnt, ha valakit az egyik hajó kifejezetten érdekelt, akkor ő kapott lehetőséget ismétlésre. A program végrehajtását a várható rossz idő miatt erőltetetten pörgették. A fotózást például már az első nap nagyrészt letudták, mert akkor volt napsütés. A tervezettnél gyorsabb programzárás számunkra azt is jelentette, hogy a megjelent újságírók közül egyvalaki nem próbálta a hajónkat, ő egy másikkal ment kétszer.

A boot Düsseldorfon lesz az eredményhirdetés, január 20-án szombaton. Mire számítotok?

A kiállítás első napjának estéjén szervezik a „Flagship night” nevű rendezvényt, ezen lesz az eredményhirdetés és a díjátadó. Izgalmas, mert a tesztelés óta semmi hírünk nincs. Tudomásunk szerint eddig egyetlen beszámoló sem jelent meg, és egyáltalán nem tudjuk elhelyezni magunkat a többi hajóhoz képest.

Azt hiszem természetes, hogy az ember ilyenkor latolgatja az esélyeket. Úgy gondolom, hogy koncepciójában és minőségében a Flaar M 37-es teljesen versenyképes. Ugyanakkor a legmagasabb technológiai színvonal ellenére szemlátomást egy aprócska magyar produktum, aminek a háttere nem összehasonlítható a másik két versenytárs lényegesen nagyobb költségvetésével, ami nem tesz jót az esélyeinknek. A szervezők számára továbbá kedvezőtlen lehet, hogy a mi hajónk nincs kiállítva a Boot Düsseldorfon.

Önmagában a jelölést is hatalmas eredménynek tartjuk. Nagyon jó visszajelzés ez, hiszen mutatja, hogy van értelme annak, amit csinálunk, hogy jó irányba megyünk. Mi már így is nagyon örülünk, főleg azért, mert sikerült egy igen komoly projektet sok cég együttműködésével úgy végig csinálnunk, hogy a közös cél mindvégig fontosabb maradt, mint az egyéni érdekek. Ez a történet ugyanis messze túlmutat a Flaaron. Mi „csak” a tervezést végeztük. Egy kicsit a művezetésben is részt vettünk, amiben Patának (Antal Gábornak) is jutott feladat bőven. A munka oroszlánrészét, magát a gyártást Szekeres László (Média & Marketing Kft.) végezte, a karbon alapanyagot a Zoltek Zrt. gyártotta, a rudazat pedig a Pauger Kft-nél készült. Nagyon büszkék vagyunk a projektre, és akár győzünk, akár nem, mi továbbra is arra fókuszálunk, hogy a munkánkat minél magasabb színvonalon végezzük. 

Fotók: Flaar