Két-három napos kirándulásokkal teltek július utolsó és augusztus hetei. Éjszakázó helyeket nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk találni. Badacsonyban például a vízitaxi tankoló falára irányítottak, ahonnan kora reggel el kellett takarodni. Közben félelemmel vegyes kíváncsisággal böngésztük a hydroinfo adatait. Hetvenöt, hetvennégy, hetvenhárom. Rohamosan apad.

Talán nem baj, ha a nyár elejével indul ez az írás. Szerintem jó, ha felidézzük, hogy milyen nehezen tértünk magunkhoz a pandémia okozta bénultságunkból. Mit mondjak, lassan ment. Legalább is nekem úgy tűnt.

Nyúlós takony a világ. Ráadásul jég hideg. A köd bekúszik a legjobb hajósruházat nem létező résein is, bőrünkig hatol, elgémberíteni testünket, lelkünket. És a kokpitben futkosni vagy tornászni nem igen lehet. Csak dermedten kucorogni, dideregni, s továbbá tűrni, ahogyan hízott vízcseppek tömege hullik fejünkre a vitorla aljáról. Szóval remek. Mi több: csodálatos. Imádjuk! Induljunk hát neki!

Sajnos, csak délután. Elillant a délelőtt mindenféle apró szerelés, pakolás ügyekkel. A szél persze gyakorlatilag nullára redukálódott. Néha a motort kellett segítségül hívni a tekintetben, hogy egyik szellőfolttól átcsússzunk a másikhoz. A középső medencét megcélozván, a déli part mentén araszolgatunk méterről – méterre.

Az elmúlt évben ötrészes sorozatban kalauzoltuk végig az olvasót a balatoni klasszikus flotta német vérvonala, a seefahrtkreuzerek, azaz tengeri cirkálók kialakulásának és hazai elterjedésének történetén. Az ismeretterjesztésen túl folyamatosan fontosnak tartottuk felhívni a figyelmet kallódó nemzeti értékeink megmentésének fontosságára. A most zárult 2023-as Összevont Cirkáló Zárt Osztály bajnoksága jó alkalmat ad arra, hogy felhívjuk a figyelmet az értékmentés fontosságára.

2017 óta ez a nyolcadik modell, amelyet a Beneteau az Oceanis márkanév alatt dob piacra, és mindegyikről elmondható, hogy kategóriája referenciájának tekinthető. Pedig egy modell megújítása mindig kihívást jelent, különösen akkor, ha az a piac egyik legkelendőbb modellje, mint amilyen az Oceanis 38.1 (volt) kilenc éves pályafutása alatt. Marc Lombard hajótervező és a Nauta Design (hajóbelső) előtt tehát komoly feladat állt, pedig az elvárás egyszerű volt: nagyobb térfogat és jobb teljesítmény! Utóbbi főleg azért okozhatott nehézséget, mert az Oceanis sorozat tagjait az 1986-os bemutatkozás óta eleve kiváló vitorlás képességek jellemzik.

Termést érlel a tűztövis. Tetszik vagy sem, közeledünk a nyár végéhez. Így szokott ez lenni minden esztendőben. Illik bepótolni restanciámat, miszerint ígéretemhez híven megtesztelem Balatonfüreden az új, fogyasztást mérő energiafelvételt biztosító csatlakozási rendszert.

A hazai tervezésű és gyártású Flaar hajókról viszonylag sokat tudunk. Sok nagyhajós verseny egytestű kategóriáját nyerte a 37 lábas Trentasette, önálló versenyosztály a Flaar 18-as, nagyon sikeres a szóló és két személyes tókerülőkön az egyedi 26 lábas 8m OPEN vitorlás, és most itt a jó hír a vadonatúj, az idei Kékszalagon bemutatkozott Flaar 24-ről. Kevesebbet tudunk viszont tervezőjükről, Déry Attiláról. Éppen Tótvázsony, a Flaar 24 épülő, új gyártóhelye felé autózva sikerült telefonon elérnem Attilát, a Flaar Kft. társtulajdonosát. A beszélgetés előtt azonban itt az apropóként szolgáló hír: