Nyúlós takony a világ. Ráadásul jég hideg. A köd bekúszik a legjobb hajósruházat nem létező résein is, bőrünkig hatol, elgémberíteni testünket, lelkünket. És a kokpitben futkosni vagy tornászni nem igen lehet. Csak dermedten kucorogni, dideregni, s továbbá tűrni, ahogyan hízott vízcseppek tömege hullik fejünkre a vitorla aljáról. Szóval remek. Mi több: csodálatos. Imádjuk! Induljunk hát neki!

Versenyzés, túrázás, charterezés esetleg csupán egy hajó tulajdonlásának öröme. Ez lenne a vitorlázás? Hogy lehet ebbe bekerülni? Ez tényleg egy súlyosan zárt világ?

Elindult a zarándoklat. A programot szervező 15 éves Sea Knights, a Tengeri Lovagok Társasága az eseményt összekötötte egy ünnepélyes tagfelvételi procedúrával a rozati Ferences Rendi templom korhű díszletei között. Kívülállóként is megható pillanatoknak lehettünk tanúi a szertartás során. De mi köze egy meghirdetett zarándokút résztvevőinek az azt szervező szervezethez? Nem sok. Ahogy Európa talán legismertebb zarándok útján az El Camino-n, a Santiagóba vezető Szent Jakab úton sem kizárólag a katolikus egyház hívő keresztényei koptatják a bakancsot.

Szeptember idusán járunk. Reggelente ugyan lucskos a fedélzet, de hamar felszárad. A nappalok is érezhetően rövidülnek. Viszont sehol egy felhő, forrón tűz a nap, harminc fok felett a levegő. A Balaton vize pedig huszonnégy. Minden kétséget kizárva, hamisítatlanul nyár van! Induljunk hát megkerülni a nyugati medencét.

Szállj ki szent hegyed közül. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe ül… Végre, csak el tudtunk indulni első túránkra. Temérdek nehézség, csapás után, kifutottunk a kéklő Balatonra. Ragyog a nap, meleg van, enyhe nyugati szellő lengedez. Mi kell még?

Az Magyar Vitorlás Szövetég közgyűlése 2025. május 30-án elfogadta a Szövetség elnökségének 2024. évi beszámolóját, a 2025. évi szakmai és pénzügyi tervét és az MVSZ örökös tiszteletbeli tagjainak választotta Antal Gábor, Holovits György (posztumusz) és Szekeres László sporttársainkat.

A Tatus, C1 25-ös - klasszikus jolle - kapitánya itt hagyott bennünket, égi vizekre eltávozott. Sokunk barátja, versenyzőtársa, „Janó” 1968 óta volt a TVSK tagja, egyike a Fonyódi Telep alapítóinak, majd 1972-1989-ig a Port Lacaj agilis telepvezetője, majd a 1985-1992-ig a TVSK elnöki tisztét töltötte be.

Az egész ott kezdődött, amikor 2003-ban egy kishajóval először teljesítettem a Balaton körbevitorlázását, vagyis a Kékszalagot. Olyan leírhatatlan élmény volt, hogy tudtam: ezt valahogy be kell mutatnom másoknak is. A következő évben egy csoda folytán sikerült felkerülnöm a Nemere II. 75-ös cirkálóra, arra a hajóra, amely akkor már több, mint 53 éve tartotta a Kékszalag időrekordját 10 óra 40 perccel. A verseny közben készített fotóimmal felkerestem a National Geographic Magazin hazai kiadóját. A képek tetszettek nekik, de a magazinban csak akkor jelenhetnek meg, ha a következő évben hivatalos megbízással, újra végigfotózom a versenyt, és a képekre az amerikai szerkesztőség is rábólint.