A név ne tévesszen meg senkit: a rövidítés ezúttal a menstruáció előjátéka helyett a nők történelmi mediterrán találkozójának horvát megfelelőjéből született.
A történelem 4 évre nyúlik vissza: 2015-ben rendezték az első PMS Regattát, mely az egyetlen az országban - és valószínűleg az egész régióban is -, ahol kizárólag női csapatok indulhatnak. A versenyt minden évben kora márciusra időzítik a nőnapi aktualitás mellett azért is, mert ilyenkor még kevesen vannak vízen – de talán leginkább mégis azért, mert a vendég Vis-en ilyenkor még tavalyi emlék, így a sziget lakossága ráér szeretni a nőket: etetik, itatják, szórakoztatják és altatják a mezőnyt 2 napon és 3 éjszakán át bármiféle ellenszolgáltatás nélkül.
Sabján Anni ebből év elején csak annyit mondott, hogy menjünk március elején női regattára. Én meg nem kérdeztem mást, mint a csapatot, ami kisebb módosításokkal össze is állt: Anni, Gál Gabi, Bagi Eszti, Kemény Klári már tavaly is indult, idén Payr Anna és Sztanics Lidi helyett Pados Kriszta és én szálltunk fel a vis-i kompra, hogy 4 napra magunk lehessünk a legjobb mediterrán minőségben.
A felkészülést Split kikötőjében kezdtük - annyira jól sikerült, hogy 2,5 órával később Vis-t azonnal keblünkre öleltük: az már biztosnak látszott, hogy akármi is lesz itt a vízen, szárazon tuti a dobogó. A közös kompozás után pedig már a nyitó vacsorán egyértelművé vált, hogy ellenfélben sem lesz hiány: a PMS Zenán történelmileg összegyűlő mediterrán nők egytől egyig igazi vitorlázók.
Másnap reggel a 9 órás kormányosi után a parton végleg megnyugodtam: sehol egy korzózós kabát, helyette só és napszítta vízhatlanok 20-tól 70 évig - 60 felett HPX… A versenyt 3 Benetau First 35-össel rendezték körmérkőzéses rendszerben, napi 7 futammal, gyakorlatilag stadion versenyként a Vis előtti Uvala Svetog Jurja (Szent György) öbölben.
Az első nap a közepes up&down pályán 12 csomó körüli, csíkos, pöffös szélben kezdtünk az első körben: a már első este is erőteljes parti jelenlét dacára Anni 35 lábbal még a balatoninál is jobban rajtolt, Gabi és Eszti a fordulóknál szépen zárt, én pedig csak egyszer döntöttem le a hajót a grosszal, így a bemelegítő futamot rögtön meg is nyertük. Soha rosszabb szezonkezdést.
A következő 3 futamot a sorsolásnak megfelelően partról néztük végig pizza és kávé mellől, majd az 5-6-ra visszatértünk. A délutániakban az újabb jó rajtok után kicsit több volt a közelharc és az ehhez kapcsolódó hangoskodás, de finomítottuk a trimmet és Anni jól látta a vizet, úgyhogy jó ütemű fordulókkal és halzokkal meglógtunk mindkettőben: a nap vége így 3-ból 3 első lett.
Másnap valamivel erősebb szél fogadott, de az előrejelzés 20 csomó körülije késett, így a megint csak intenzív este ellenére a tükörtojás és a dupla kávé a körülményekhez tökéletesen elég volt - ráadásul a sorsolásnál ismét megkaptuk, amit kértünk: egy futam után pihenő, majd kettő egymás után vízen.
Ellenfeleink leginkább a helyiek, a split-i JK Labud fiatal kishajósokból álló csapata (Quaka Sailing Team Women's Edition) és az elmúlt 3 év győztese, a rogoznicai Frapa Women's Sailing Team voltak - a harmadik horvát és a montenegrói, osztrák, orosz, szlovák csapatoktól kevésbé kellett tartanunk. A főleg a kreuz bója körül foltos, pöffös szélben az előző naphoz hasonlóan a jó rajt mellett a taktika is erősen kellett, de a balatoni neveltetés ismét fizetett: a 17-es hajóval behúztuk az elsőt, aztán a 3. és 4. futamban a 19-essel újabb kettőt – azaz veretlenül nyertük az idei PMS Zena Regattát.
A verseny beszámoló nem csak azért szűkszavú, mert a vitorlát néztem szinte végig: veretlenségünk ellenére volt dolgunk a mezőnnyel, de a PMS Zenara mégsem feltétlenül a vízen történtek miatt fogok emlékezni. Nagyon jót vitorláztunk, és elhoztuk a legnagyobb kupát, de számomra a 3+1 nap megválaszolandó kérdése az volt, vajon miben különbözik a többitől egy csak nőknek szóló regatta.
Az elmúlt fél évben a női vitorlázók helyzetével foglalkozott a World Sailing éves konferenciája, helyet kapott a téma az olimpiai osztályok előkészítési programjában, és a Volvo Ocean Race mellett a vitorlás sport egyéb elit versenyein is a korábbinál nagyobb lépésekkel halad a nők integrálása. Abban mindenki egyetért, hogy a nők létszáma nagyon alacsony ebben az alapvetően férfiak által dominált világban, de ezen túl minden egyéb kérdésben megoszlanak a vélemények. Létezik -e a pályán valójában diszkrimináció? Érdeklődnének -e egyáltalán a nők nagyobb számban egy sokszor komoly fizikai erőt igénylő és kellemetlen időjárási körülmények között zajló sport iránt? Számítanak -e a nemi különbségek bármit is a vízen? Kerüljenek -e szétválasztásra más sportágakhoz hasonlóan a női és férfi mezőnyök, vagy a vegyes csapatokat kellene favorizálni?
30 éve ülök hajóban, de 3 évvel ezelőttig szinte egyetlen lányként/nőként vitorláztam a fiúkkal. Nyilván személyiség kérdése is, de a szántódi közösségben soha semmilyen hátrány nem ért emiatt: az 50 kilómat trapéz helyett kormányzással, a fizikai erő hátrányomat technikával kompenzáltam, a pisilést pedig az álló helyzetet kiváltva már 10 évesen megtanultam bármilyen hajóról diszkréten kilógva elintézni – minden más szempontból a vízenlét számomra mindig is nemtelen volt. A szántódi egyesületben nem voltunk annyian lányok, hogy felmerülhessen, hogy külön csapatként vagy 'mezőnyben' vitorlázzunk, ráadásul az eredményességet ott nem érmekben mérték, ezért a hajók elosztásában vagy a helyezés megítélésében sem játszott szerepet a nem: az kapta a jobb hajót, aki előbb ért le a partra, és aki tudott annyira, hogy érezze a gyümölcsösláda kalózok között az árnyalatnyi különbségeket.
7 éve találkoztam először szembe azzal a ténnyel, hogy egy kikötőben akadnak emberek, akik ha ismeretlenül érkezem hajót szerelni, üdvözlésként utánam füttyentenek, ha bemutatkozásra is sor kerül, előtte tetőtől talpig és elöl-hátul gondosan végigmérnek, majd a feladatot a dekoltázsomnak adják ki, meg olyanok is, akik belenyúlnak menet közben a sottomba, vagy keresztül gyalogolnak rajtam, ha nem oldom épp ki 5 másodperc alatt azt, ami a kezem ügyében leakadt – feltételezve, hogy egy 36-os konfekció méretű nő gyenge, ügyetlen, és a Hajógyárba kizárólag valami férfi miatt tévedhet. Mindezek gyűjtőnevei a diszkrimináció, sztereotípia és szexizmus, tágabb értelmezésben tiszteletlenség, semmibe vevés, megszégyenítés. Annak ellenére, hogy a vitorlázás terén szinte kizárólag fiúk és férfiak között szocializálódtam, majd' 3 évtizede gyűröm a Balatont, amiből legalább 15 évig vágytam a versenyzésre, ráadásul mindehhez elég gyorsan helyi support hátteret is kaptam, a balatoni versenyző közösség még nekem is tudott több éven át kiábrándító és megalázó perceket, órákat, napokat okozni – milyen belépési esélye lehet akkor a versenysportba azoknak a nőknek, akik nem olyan szerencsések, hogy gyerekként berakták volna őket egy hajóba?
A PMS Regattán a női mezőnyre 5 férfi jutott: az eseményt befogadó YC Host klub elnöke, Goran Pecarevic (Peco), aki mellesleg Vis legjobb éttermének, a csodás Villa Kaliopanak tulajdonosa, a beharangozóban annyit mondott 'a hajók készen, szállás, étel, ital ingyen, a lányoknak csak annyi dolguk van, hogy jöjjenek és vitorlázzanak!'
Peco mellett a motorosokat vezető srácok, a versenyrendező és a fotós-idegenvezető-host fiú is a szó legnemesebb értelmében szolgálta a nőket 2 napig: a komptól a szállásra kísérve csapatonként az érkezőket, fütty helyett személyesen köszöntve egytől egyig minden visszatérő és új résztvevőt, tökéletes verseny rendezéssel, ki nem fogyó büfé asztallal és bár készlettel, és nem csak a győzteseknek szóló, hajnalba nyúló örömünnepléssel. A PMS Zena ezért különleges: a 3 napon át bármiféle elvárástól mentesen biztosított, a nemi alapon történő megkülönböztetésnek még a lehetőségét sem hordozó körülmények alapja a legelemibb megbecsülés, törődés és tisztelet – és amikor ezt 40 nő a mediterrán kora tavaszban együtt éli meg, abból tényleg valami olyan erejű dolog születik, amire megfelelő szó a történelmi.
A kérdésekre az én válaszom az elmúlt hétvége után tehát az, hogy legyen a mezőnyben minél több erős, precíz, higgadt, taktikus, gyors, tapasztalt, temperamentumos, finom kezű, boldog, tehetséges nő. Meg legyen hozzá minél több ugyanilyen, vagy inkább erősebb férfi, és nem csak azért, mert grinde-olni tényleg kevésbé szeretünk: használjunk mindenkit nemre való tekintet nélkül, tudásának, képességeinek megfelelően, vegyes csapatokban és mezőnyökben, egyenlő esélyekkel és elbírálással. Évente egyszer(-kétszer) pedig legyen nekünk a PMS minőségével minimum egyező női regatta, lehetőleg legalább 8 óra távolságra a Balatontól valami nem hideg tengeren, amúgy viszont a pálya legyen nemtelen, de a parton ti legyetek férfiak, mi meg legyünk nők – csak törődjetek mindenhol tisztelettel velünk.
Fotók:
