Az alapkoncepció az, hogy a szólóvitorlázás lassúbb klasszikus hajókkal is igen élvezetes, viszont nincs számukra szervezett keretek között zajló megmérettetési lehetőség. Így fogant meg az Egykezes ötlete, ahol első alkalommal még csak 4 folkboat indult, majd a második és harmadik évben már több hajóval kiegészülve bővült az indulók száma.

A túra szabályai egyszerűek. A limitidő 48 óra. Tihanyból a THE elől indulva a Fűzfői-öbölben fordulva Keszthelyre kell vitorlázni, majd vissza Tihanyba. Horgonyozni, aludni lehet, kikötni külső segítséget vagy motort igénybe venni nem.

Az első és a második évben is szerencsénk volt. Bár sok szelet egyik évben sem jósoltak 30 órán belül sikerült megtennünk a teljes kört, mindkétszer.

Sajnos a szerencsesorozatnak idén vége szakadt. Hét hajó állt fel az induláshoz szombat reggel, hogy nekivágjon a távnak. Sok jót nem ígértek az előrejelzések, sőt, leginkább semmit sem ígértek, ami a szelet illeti.

A 9 órai rajtnál éppen csak kis délies szellő fújdogált, ezzel indultunk az északi part felé. A szél nyugat felé pörgött, így Csopaknál már hátszelezve haladtunk Fűzfő felé. A parthoz közelebbi sáv bizonyult a jobb döntésnek, itt valamivel több szél volt, már ha egyáltalán. 7 óra alatt értünk a Fűzfői-öbölbe, majd az addigra nyugatira forduló szélben krajcolva indultunk visszafelé. Ekkor hoztuk meg azt a konszenzusos ám így is nehéz döntést, hogy befuttatjuk magunkat Tihanynál. Az előrejelzések továbbra is nulla szelet ígértek, és bár elszántságunk maximális volt, az mégsem tűnt jó perspektívának, hogy 2 nap küzdelem után Keszthelyről kelljen visszamotorozni úgy, hogy nem tudjuk eredményesen befejezni a távot. Sajnos addigra a Cloud Nine kiállt.

Vissza úton a várakozásokkal ellentétben északiasra fordult a szél, viszont part alatt jóval gyengébb volt, mint tóközépen. Így nem jött be azok számítása, akik a parti szélre apelláltak. Akik kitartottak a középen vitorlázás mellett (vállalva a kockázatot, hogy lavórba kerülnek) akár 3 csomós csúcssebességet is elértek, ami komoly tempónak számított ezen a hétvégén.

Végül az első befutó 13 órás menetidővel teljesítette a Tihany-Fűzfői-öböl-Tihany távot, az utolsó hajó pedig 16 órát volt vízen. Így lett „Félkezes” az Egykezesből.

Sajnálatos, hogy kimaradt az éjszakai vitorlázás, mert az igazi hangulatot az adja meg, amikor egy áthajózott éjszaka után feljön a reggeli nap. Ezzel együtt izgalmasat vitorláztunk.

Nem hiába mondják, szélben bárki tud vitorlázni. De szél nélkül?!
Reméljük az Egykezes’19 újra teljes kör lesz, addig már csak egy évet kell várni.

Sorrend:
Mormota (Szamódy Zsolt)
Póstás (Szutor Ferenc)
Anni (Nagy Imre)
Gandalf (Ágostházy Imre)
Chinquecento (Ambórzy György)
Süvölvény (Szabó Zsolt)
Colud Nine (Paksi Péter)

Köszönjük a SnewiSport támogatását, akinek köszönhetően követhető volt és visszanézhető minden hajó mozgása.

Továbbik képek ITT.

Fotók: Szamódy Zsolt, Mezei Miklós