A fordulás 18+ -os szélben nem egy nagy kunszt, elfordítod a kormányt átmászol a padon, hogy a kormány elé kerülj, lekapod a csörlőkart a lee oldalról, leszabadítod a feltekert 4 sort a csörlőről, közben a hajó átfordul a széltengelyen. Ha szerencséd van a lee oldali csörlő feletti fordító csigában nem akad el a kötél – de beakad - és a luv szár szépen átkiséri a génua sarkát az árboc előtt. Ekkor átvetődünk a túloldalra, rátekerünk a csörlőre 4 sort, majd ezerrel tépjük, hogy minél jobban beérjen a génua az új oldalra. Közben hátra nyúlunk, igazítunk a kormányon, hogy túl ne forduljunk, és megkezdjük a csörlőzést.
A hajó megfekszik, elkezd lúvolni, ezért még azelőtt be kell fejeznem a behúzást mielőtt a génua el nem kezd beggelni, mert ha visszafordít a napom el van cseszve. Ha minden összeállt visszamászok a kormány mögé és visszaalszom. Így telt a másnap Keszthelytől a befutóig. Ezért a hosszú cirkálásért már érdemes volt elindulni. Ha egy 33 lábas hajó 6,5 tonnájával nehezebb, mint egy 42-es akkor azzal hiú ábránd versenyre kelni, még akkor is, ha 15 csomós szél felett már eléri a testsebességét.
A Klasszikus szóló kitalálói azzal az egyébként idejétmúlt olimpiai lózunggal szédítettek, hogy itt igazán a részvétel a fontos, a tókerülés élménye feledteti a kudarcos eredménytelenséget. Az előnyszámos csoportokat korrekció nélkül értékelték, ezzel a technikával sikerült távol tartani a magasabb Ys számmal rendelkező versenymániások egy részét. Osztályomban magam is lemondtam 6 pont előnyről, hogy cserébe megszerezzem az utcsó előttinek kínált Mazda kabrió egy hónapos használatát. Az első nap nem is álltam rosszul, egész Keszthelyig sikerült a mezőnyt magam előtt terelgetnem, de a szombati friss szél keresztülhúzta a számításomat. Ha nincs a Ys III átrendezése talán még meg is nyertem volna az osztályt, ami mégiscsak több a soknál. Senki ne gondolja, hogy félvállról vettem a versenyt, pedig igen! Most a héten derült ki egy MR vizsgálaton, hogy részleges rotátorköpeny szakadásom van, ami azt jelenti, hogy csak a bal vállam ütőképes.
A hajót napokkal a verseny előtt elkezdtem pimpelni. Felszereltem egy Code Zéró szerű vitorlát olyan laminátosat, amilyen az Ikeás átlátszó szatyor. Ettől a jobb oldalon 6 db kötél kerekedett a hajó orrától a tükréig. Had soroljam: a Code Zéró besodró kötele 2 kötél, a shottja 1, A génuashott 1, az Oxley önstabilizáló bőszeles vitorla tackline kötele 1 és a shottja 1. A génua besodró és a bowsprit átfutó kötele szerencsére a bal oldalra került. Namármost, amikor felrántom a spit, vagy kipödröm a Code-ot, akkor tuti, hogy a shottok rossz irányból metszik a többi kötelet, és nincs kivel üvölteni, csak kifűzni befűzni rohanni előre hátra, amíg rá nem jövök, hogy szélcsendben hiába huzogatok bármit is, attól nem leszek se gyorsabb se élesebb.
Ha belegondolok, hogy mit műveltem egy családi túrákra optimalizált motorsailerrel, akkor megértem profi versenyző barátaim sajnálkozó tekintetét. Igazán magam sem értem minek fejtettem ki annyi alkotó energiát a hajóm sebességének növelésére, amikor a Klasszikus Szóló nem is verseny. Vagy mégis? Nézegetem a képeket, az arcokat. Ezek a figurák nem a Mazdáért jöttek. Elszánt, önfejű, makacs népség, akik keresik maguknak a bajt, az ellenfelet, akikkel küzdhetnek, mert a tó megkerülése önmagában ezeknek nem kihívás. Némi távolságtartással próbálom magammal elhitetni, hogy engem ez a fajta mentalitás nem érint meg, a verseny számomra egyáltalán nem fontos, és hogy a hajnal első sugaraiban a szépséget, nem a lehetőséget látom, hogy megpillanthassam az éj sötétjében eltűnt ellenfeleimet. Vagy mégis?
Ha felállhatnék a dobogóra elmondhatnám, hogy a családom támogatása nélkül mindezt az eredményt nem érhettem volna el, de először is nem lettem dobogós, másodszor a családom valójában tök hülyének néz, pedig nem is én voltam a legidősebb résztvevő. Voltak még 70 felettiek, persze jóval előttem.
Most kéne abbahagynom?
Á dehogy!
