Előrevetítem, hogy az alábbi sorok személyesen megélt tapasztalataimra épülnek és szigorúan a magánvéleményemet tartalmazzák.
Mindenki gondolja végig magában a korábbi és jelenlegi hazai kishajós képesítéseket, illetve a képesítés megszerzésének folyamatát, majd ennek kimeneteli szintjeit.
A földrajzi értelembe vett Európában igen széles skálán mozognak a képesítések szintjei. Vannak országok, ahol a magáncélú (sport, kedvtelési) kishajózáshoz semmit nem kell teljesíteni és vannak országok, ahol inkább a gyakorlati tudásra épül a képesítés (vagy csupán egy igazolás) megszerzése. Egyes országokban, mint például Magyarországon is, elméleti és gyakorlati vizsga is szükséges. A honi képesítésnek azonban mindannyian ismerjük a lényegét, ami igazából egy üzletág és nem több (tisztelet a kivételnek). Amennyiben azt szeretnénk elérni, hogy a hajózást valóban értse és megfelelően elsajátítsa az egyén, akkor könnyen beláthatjuk, hogy ez a módszer erre nem alkalmas, nem ad kellő hozzáértést. De egy érdekességet had említsek meg: a sport és kedvtelési célú, a szolgálati célú és a hivatásos célú kishajós gyakorlati vizsga során a vizsgabiztosok teljesen ugyanazt kérik a vizsgázótól. Akkor most mi a helyzet!? Ez a tény csak erősíti bennem azt a véleményt, hogy ez csak egy üzletág és nem arra szolgál, hogy ténylegesen jó hajóst képezzünk (természetesen vannak vállalkozások, akik kivételt képeznek), hisz ahhoz leginkább sok gyakorlati időre lenne szükség, mert amit ezen a szinten elméletben tudni illik (a valós hajózás során is), azt igen gyorsan meg lehet tanulni. Mindannyian ismerjük a hétköznapokból, hogy amikor megérkezik a kikötőbe egy „friss hús”, akkor mindenki összenéz, hogy vajon, hogy jutott hozzá a képesítéséhez?!? Magyarán nem tud megfelelően hajózni és mégis van papírja! Most álljunk meg egy pillanatra! Itt van a lényeg! Nem a papír kell, hanem a tudás!!!
A tudást nem egy üzletágban lehet megszerezni, hanem a terepen. A tudás hivatalos megszerzésére számos lehetőség lenne idehaza. Megannyi vízi sportegyesület van, szinte minden belvizünkön vannak civil sportegyesületek. Ezeket a vízi sportegyesületeket kellene bevonni a képzésekbe (90% gyakorlat és 10% elmélet). Ezen a magáncélú kishajós szinten ez lenne a megfelelő. Erre alapulhatna a többi képesítési (szolgálati és hivatásos) szint megszerzése is. A fent említett felvetést nem én találtam ki. Arccal és névvel fel kell vállalni a tanítást, meg kell tanítani a hajózni vágyó újoncokat. Amennyiben ezt sikerül megvalósítanunk, akkor minden korrekt módon fog működni. Amennyiben nem sikerül, akkor mindegy, hogy lesz vagy nem lesz papírja az egyénnek, nem fog megfelelő hajózási ismeretekkel rendelkezni.
A hír, mely szerint képesítés nélküli „lakóhajózást” kívánnak bevezetni kormányzati szinten, véleményem szerint pont megfelelő pillanat arra, hogy jelezzük a döntéshozóknak, az összes kishajós képesítéssel kapcsolatosan kell változtatásokat bevezetni és ehhez a hajósóknak is van észrevétele, sőt javaslata is. A magam részéről mindent megteszek annak érdekében, hogy változás legyen (jó értelemben) a fentiek szem előtt tartásával, azaz a gyakorlati tudás megszerzése kerüljön a fókuszba. Ez egyfajta könnyítés lehetne, ami nem lesz káros hatással a hajózásra.
Ötlet a gyakorlat alapú képzésre: az elmúlt időszakban az MVSZ és más szervezetek elegendő mennyiségű új eszközt (vitorlás és motoros kishajókat) nyertek pályázatokon. Ezen eszközök rentábilis hasznosításában bevételt jelenthetne, ha a gyakorlati oktatásba bevonhatóak lennének. Így azok egész évben szolgálhatnák a közt és lenne miből karbantartani, valamint a bevételből kitermelhető az amortizációs költség is. Munkára fel!?
Várom a vitapartnereket! 
Képek: Pixabay
