A feszültség nem véletlen. A tavalyi Fehér szalagon sikerült beneveznünk egy Kalózzal, de nem osztályhajóként, hanem a YS 3 szerinti előnyszámos rendszer keretein belül. Akkori tettünket nem csupán a feltűnési viszketegség, sokkal inkább annak a bizonyítása motiválta, hogy a Kalóznak igenis helye van a túraversenyzésben. A tisztánlátás kedvéért teljesítettük az Ezüstszalag éjszakai túraversenyét és versenyen kívül a Kékszalagot is. Némi szakmai tapasztalatot és erkölcsi muníciót is sikerült összegyűjtenünk, hogy ebben a cikkben választ adjak arra a kérdésre, hogy hol a helye egy kétszemélyes uszonyos hajónak a Balatonon.

Szépen növekszik a Balatonon regisztrált hajók száma. A Keleti medence jobb kikötőiben már reménytelen helyhez jutni, de teltházat jelentenek a lellei BLYC-ból és több Déli parti Bahart kikötőből is. 6-8000 ezer hajóról beszélünk. Valójában a Balaton vízfelületét és a kikötőkben hellyel rendelkező hajósok aktivitását is figyelembe véve ez borzasztóan kevés. A csúcsszezon hétvégéit kivéve nem sok hajót látunk vitorlázni. A magyar vitorlázók világraszóló sikerei nyomán miért nem látjuk a lelkes amatőröket, miért nincs jelentős mennyiségi fejlődés?

Lenne, lehetne, ha az utóbbi évek egyoldalú fejlesztései  nem sorvasztották volna el a tömegbázist adó dingi vitorlázást, ha nem lehetetlenült volna el az uszonyos hajók használata.

Az nem egy normális állapot, ha a vitorlázásba csak azok kapcsolódhatnak be, akik meg tudnak vásárolni egy akkora hajót amelyiket már érdemes fenntartani a jelen kikötői díjszabás mellett.

Miért nincsenek kishajók? Hová tűntek az uszonyos dingik?

Néhány évtizede, a rendszerváltás előtt a vitorlázás a vállalati üdülők beutaltjainak kedvelt szórakozása volt. Az egy-kétheti turnusokban érkező beutaltak tömegei ismerkedhettek meg ezzel a gyönyörű sportággal. A vállalati kikötőben egy két nagyhajó is megjelent, sőt a sportkörbe belépők még versenyeken is kipróbálhatták magukat. Az első menő egyesületek is vállalati támogatással jöhettek létre. A Spartacust a kisiparosok, az Előrét a BKV, de a Videoton, a Mahart, a bankok, a Tervhivatal, az Elmü és még sorolhatnám: a gazdaság szereplőinek jelentős támogatása révén vált a vitorlázás valódi tömegsporttá. Az egész rendszer az uszonyos kishajókra, főleg a népszerű Kalózra épült. A Balatont ellepték a hajók, a túrázók. A kishajós túrázás a versenyzők között is nagy népszerűségnek örvendett. A Bajnokság után a legjobbak jutalma az volt, hogy elvihették a hajót egy Balaton körüli túrára. A legnagyobb ellenfelek közösen hajóztak nem volt edző, nem volt motoros kiséret.

Aztán kitört a rendszerváltás és az egész idilli állapot összeomlott. Egymás után épültek a szuper marinák és érkeztek az egyre nagyobb méretű gyönyörűséges jachtok. A kikötőkből eltüntették a sólyákat, kellet a kikötőhely. A klubok leváltak az üdültetésről és már csak a versenyzésre koncentrálnak. A jó öreg Kalózokat kiselejtezték, új hajóosztályok, új egyre akrobatikusabb technikák jellemzik a ma vitorlázását. Nem sok család engedheti meg hogy gyermekét ráállítsa a versenyzői pályaívre. Az Optimist  még akkor is értelmes nevelőeszköz, ha onnan csak a legeredményesebb, legelszántabb, és megfelelő anyagiakkal rendelkező fiatal jut tovább. Az a több száz ki nem választott gyerek, akik kinőve az Optiból továbbra is vitorlázni szeretnének hová mehetnek? A szülők bödönhajójára? Többnyire sehova. Marad a szép emlék és a későbbi újrakezdés reménye.

Tételezzük fel, hogy leküzdhetetlen vágyat érzünk a vitorlázás iránt, saját hajót szeretnénk, de nem rendelkezünk a megfelelő anyagi háttérrel. Két lehetőségünk van:

• Építünk magunknak egyet. Ez a létező legjobb megoldás, mert azon túl, hogy az építési folyamat olyan szakmai tudást kínál, ami a hajózásban is hasznosul, meglepően kevés anyagi ráfordítással jár.  

• Veszünk egy viszonylag jó állapotú dingit, utánfutót sólyakocsit és irány a Balaton.

Csak vízre kell tenni és már vitorlázhatunk is! Ne hamarkodjuk el! Tájékozódjunk! Sajnos nem könnyű a feladat. Igen kevés helyen tudjuk a hajót vízre tenni, mert vagy nincs sólya, vagy van de nem engedik használni, vagy ha mégis, igencsak drága mulatság.

Erős akarat diadalt arat. Vízen vagyunk. Vitorlázni jó szélben az igazi. A kis dingivel a parttól maximum 1500 m-re távolodhatunk el I-es fokozatú viharjelzés mellett ez a távolság 500 m. Ha a II-es fokozat villog már jön is a rendőr és zavar kifele, ha meg nem büntet. A versenyzők motoros kíséretével megszeghetik ezt a szabályt, de egy túrázó esélytelen a jogérvényesítésre kötelezett rendőrrel szemben.

Akkor most térjünk vissza a Fehérszalag versenykiírás értelmetlen szigorára. Miért is nem indulhat el egy Kalóz ezen a versenyen?

• Talán azért mert kicsi, lassú, hosszú neki a táv? Hát ez egyáltalán nem igaz. YS 3 – ba sorolva a Kalóz méltó ellenfele a nálánál nagyobb hosszabb akár 30 lábas hajóknak.

• Esetleg nem biztonságos, könnyen felborul? Ugyan már! A Kalóz az egyik legstabilabb uszonyos hajó. Könnyen kezelhető, de ha mégis borulna könnyen visszaállítható, és az önürítő kokpitból a vizet rövid idő alatt ki lehet engedni. Például egy 15-ös jolle - mely engedélyezett osztálya a túraversenyeknek – borulása esetén csak külső motoros segítséggel állítható fel.

• A jogszabályok sem adnak több mozgási lehetőséget egy Kalóznak mint egy vízibiciklinek. Talán ezért bánik a szakvezetés is ennyire lebecsülően az osztállyal. Nyilván szereptévesztés állhat a rossz hozzáállás mögött. Ha az a célunk, hogy visszaszerezzük az osztály presztizsét, akkor a hozzáértő jogalkotóknak azon kellene munkálkodniuk, hogy ezek az indokolatlan korlátozások mielőbb megszűnjenek.

• Milyen feltételek mellett lehetne a Kalózoknak részt venniük a túra versenyeken? Nyilván az éjszakába nyúló versenyeket nem erőltetném. Ha a repkedő kiskatamaránokat motoros kisérettel engedik indulni, akkor a könnyen követhető Kalózosokra is elő lehetne írni létszámtól függő motoros kiséretet.

Mi lesz a túrázókkal? Erre egyértelmű a válasz: a vízparti önkormányzatokat kötelezni és segíteni kéne, hogy nyilvános, bárki által elérhető sólyákat tartson fenn. A külföldi bevált gyakorlat szerint ezek a nyilvános sólyák a városok frekventált területein vannak, mert a kishajós aktivitás növeli a hely turisztikai presztizsét, javítja a városkép arculatát.

A sólyák mellett fizetős parkolóban trélerével két helyet is lefoglal a hajós, így az ebből származó bevétel fedezheti a terület karbantartását. A sólya mellé vitorlás oktatás, kisebb versenyek is  szerveződhetnek, megjelennek a szolgáltatók kávézók, hajókölcsönzők, stb...

A legnagyobb hasznot az hozna, hogy lehetőséget teremtenénk mindazok számára akik kedvet éreznek ahhoz, hogy csatlakozzanak a vitorlázók közösségéhez.

Fotó: Mag Andrea