Húzzuk hát fel a vasmacskát – illetve rúgjuk el a stéget – mondjuk Budapesten, a Hajógyári-sziget kikötőjében. Miután kicsurgunk a főágba, felbőghet a motor, spriccelhet a víz, süvíthet a hajó, amint a folyó tetején siklásba emelkedik. Irány felfelé, szemben a folyásiránnyal. Lessük meg Vác nemes városát. Szép az idő, nem kell sietni, hiszen Sződliget kikötője https://wiking.hu/kikotok/ alig van harminc kilométerre (ugyanis csak ott tudunk éjszakázni, mivel közelebb nem ismerünk megfelelő helyet). Ha muszáj, akár egy órácska alatt is oda repeszthetnénk, most viszont szép tavaszi idő lévén tekeregjünk kicsit. Felmegyünk egészen a kompkikötőig, nosztalgiázva tekintünk a néhai Pokol csárda - a történelem viharai által elsodort – hűlt helyére. Pedig igen remek kocsma volt hajdanában. Megboldogult fiatalságom idejében itt mindig partra szálltunk egy jó halászlé, vagy cigánypecsenye kedvéért. A bor sem volt utolsó. Rég volt, elmúlt. Most visszaereszkedünk a 1674 – es folyamkilométerig, hiszen a táblától nem messze van az öböl bejárata. Idilli látvány tárul szemünk elé.
Teljes mértékben védett öbölben úgy százhúsz hajó sorakozik az úszómólók mentén – most még néhány a parton rostokol, nem került vízre –. A vendéghelyek, ahogyan az lenni szokott, a stég végében találhatóak. Egy éjszaka négyezer és tízezer forint közötti pénzbe kerül, a vízi jármű méretétől függően. Rendelkezésre áll itt minden, amire csak szükség lehet: elektromos csatlakozás, benzinkút, kényelmes vizesblokk, téli tárolásra szárazdokk, sólya, mozgó daru… stb. Kollár Károly kikötőmester körbevezet birodalmán. Őröm nézni, hogy mennyire rendben van itt minden. És szeretettel várják a túrázókat. Egy gondom van csupán. Méghozzá az, hogy nincs ebből a tanyából még vagy tíz, ezen a környéken.
Slisszoljunk be Vácra. Megtehetjük ezt vonattal (két megálló), vagy autóbusszal – gyalogosan messze van –. Városmustránkat kezdjük a kötelezőkkel, melyek a Március 15. tér környékén leledzenek, úgymint a Memento Mori és Ars Memorandi - Kapuk a múltra (Tragor Ignác Múzeum), Szabadi Kálmán káprázatos Hajótörténeti Gyűjteménye, a Váci Mosolyalbum (Sajdik Ferenc műveivel), Diadalív… stb.
Folytassuk egy különlegességgel. Pár lépésre a Bécsi kapu felé találjuk a Pannónia Ház kiállítását, melyen az európai öntöttvas művesség remekeit tárja a látogatók elé, két jelentős gyűjtemény bemutatásával. Ennyi gyönyörű kályhát még életemben nem láttam egy rakáson. Felejthetetlen élményt jelentett.
Megkíséreltük még megnézni a Görög templom (Tragor Ignác Múzeum) bemutatóhelyet. Meglehetősen kalandos volt. Kezdődött azzal, hogy igen nehezen leltünk a bejáratra. Majd a pénztárnál nem tudtak visszaadni. Azután a templom ajtajának a zárja makacskodott, s amikor végre feltárult, a riasztó kezdett visítani. Mindezek ellenére csak bejutottunk, s láthattuk eme jeles familia életének emlékeit és családfáját. Persze akad még szép számmal látnivaló, de mára legyen elég ennyi. Szedjük a sátorfánkat, és továbbsiklunk.
Közel harminc kilométer megtétele után elérjük a következő menedéket Nagymaros határában http://marosyacht.hu/. Szinte szóról szóra ugyanazokat a szépeket mondhatom el erről a kikötőről is, mint amit az előzőről említettem. Hadd ne ismételjem meg. Inkább azt taglaljuk, hogy miért is érdemes idejönni. Azért mindenképen, mert talán a Dunakanyar legszebb pontjának mondható. De mit lehet itt csinálni? Mi például imádunk kirándulni. Egyik tipp, hogy úgy tíz kilométerre, Verőcemarosról kisvasutazhatunk Királyrétre. Nagyon szép és kellemes kerékpáros túrát tehetünk, ha a felső végállomásról visszatekerünk a kikötőig.
Ha még sportosabbak vagyunk, és nagyobb távolságokra is tudunk vállalkozni, az is jó, ugyanis innen érhetőek el talán a legkönnyebben a Börzsöny szépségei. Persze, ehhez profi bicikli és felszerelés kell. Teszem azt, felvonatozhatunk (Verőcéről) Nógrádig, ahol a várat érdemes bejárni.
Gigantikus építmény lehetett. Ezt jól reprezentálja az a terebélyes mező, ami a hajdani várudvaron terpeszkedik. Számomra lenyűgöző látványt nyújt.
Kellemes és szép úton kerekezhetünk tovább, mondjuk Diósjenőre. Miért éppen oda? Mert egyrészt szépeket lehet onnan is kirándulni, másrészt egy remek szállásba botlunk.
Nem szeretném reklámozni, hiszen van még a környéken számos más, jobbnál jobb lehetőség, viszont itt jártunk és kipróbáltuk. Hat évig volt zárva, most az új tulajdonos alapos „ráncfelvarrást” végzett, majd nemrég megnyitotta. Kedves, családias, csendes és kényelmes hely, reális árfekvésben, barátságos kiszolgálással. Nem pufogtatom tovább a közhelyeket, lényeg, hogy igen jól éreztük magunkat. A kaja különösen ízletes számunkra, hazai, magyaros fűszerekkel. Kitűnő a szakácsuk! Hogy még mi okból említem őket? A további fejlesztések között, az élen szerepel, hogy a kerékpárosok részére, egy szervizállomást létesítenek, alkatrészekkel, szerszámokkal. Száz szónak is egy a vége, bátran ajánlom minden „kerekesnek”!
Szóval gyönyörű ez a tájegység, érdemes így, vagy úgy bebarangolni. És ismét elérkeztem a szokásos „lemezemhez”, miszerint igencsak kellene errefelé minél több kikötő, éjszakázó hely, túraállomás… stb. Elismerem, érzékelhető a fejlődés folyamatosan, évről évre szépül, épül sok minden. De jó lenne például még több bicikliút (tudom, telhetetlen és türelmetlen vagyok).
És mi legyen a végszó?
Meglepő módon az, hogy ezt a virtuális túráról írt esszét egy ARGENTUM nevű motorcsónak, valamint a hajdani, a Római parton fészkelő, Postás (Építők, Vörös meteor, Előre… stb.) vízi sportegyesület – és túraszakosztály – vidám csavargó kenus és kajakos lányok és fiúk emlékére vetettem papírra, akikkel éveken keresztül túráztunk közösen (főztünk, sátoroztunk) ezeken a vizeken, felejthetetlen és boldog napokat átélve!
(A kép csupán illusztráció)
2019. május 14.
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
